A férjemnek gyermeke lesz mástól (beszélgetős fórum)

én gyűlölködöm?

kivel, miért?

kerek életem van, balkézről gyerekek nélkül, és veled is végtelen türelemmel próbáltatom megértetni, mit próbálok mondani, holott te ismeretlenül már tudod és eldöntötted, milyen ember vagyok :-)

te is leírtad, hogy nem szeretnél olyan családot, ahol a férjed másfelé is el van köteleződve

én sem: na látod, máris van vmi közös bennünk :-)

sőt, mi vagyunk olyan bölcsek (vagy szerencsések?), hogy ezért bele sem mentünk ilyen kapcsolatba

csakhogy a világ ennél színesebb, vannak nők, akik igen, ezért vagy később hátrálnak ki a kapcsolatból (látva, hogy a pasi túl sok időt tölt a gyerekeivel), vagy belemennek és olyan topikot indítanak, mint amit reggel belinkeltem

A szeretet, szerelem önző és kisajátító és a mozaikcsaládok élete nem játék és mese, még ha kívülről úgy is mutatják.

Végezetül még egy történet, azután én is befejezem, mert már feladtam, hogy megpróbáljalak meggyőzni, nem gonosz vagyok csak realista. Egy barátnőm beleszeretett egy többszörösen elvált pasiba és hozzáment harmadik feleségnek. Rettentő naiv elképzelésekkel, elhitte neki, hogy nem a pasival van baj, hanem a két előző feleség nem volt elég jó, de majd most, de majd ő, és ha szül neki közös gyereket, akkor hozzájuk fog kötődni, csakis, és tökéletes család lesznek.

Én voltam az, aki óva intette ettől, hogy attól még, hogy nőként őt szereti, fog törődni a korábbi gyerekeivel is, jól gondolja át, ezt így tudja-e vállalni, akarja-e. Nem hallgatott rám. Nagyon rossz házasság lett, ráadásul később külföldre költöztek, ahol a barátnőm anyagilag teljesen kiszolgáltatott lett, akkoriban nagyon megromlott a kapcsolatuk, verte is a férje, úgy kellett őt és a fiát hazamenekíteni. :-(

A tanulság: a nők legnagyobb része magának akarja a párját. Van, aki ezt tudja magáról, ezért nem megy bele itt is gyerek, ott is gyerek kapcsolatra. Van, aki azt hiszi, majd ő magához láncolja a férfit, és akkor nem veszélyes a másik gyerek. (És egy részüknek sikerül is. Sajnos vannak apák, akik nem törődnek eléggé a régi családjukkal, vagy az első konfliktus hatására felveszik a nyúlcipőt.). Vannak, akik azt hiszik, megbirkóznak ezzel, végül mégis nehéznek érzik.

A happy end a legkevesebb.

Eddig azt magyaraztad, hogy teljesen oké, ha egy apa nem.foglalkozik annyit az első kapcsolatból lévő gyerekeivel, mint az újból levével,most meg be hozod ezt a fórumot?

Hagyjál már a hulyeseggel, és látod, itt a példa, hogy megint az új feleség problémáik.

De teljesen mindegy, Te gondolkodásmodod tokeletes, forgassuk ki az oroksegebol es ereztessuk vele, hogy egy senki. Es en ezt itt reszemrol befejeztem tenyleg, tovabbi jo gyulolkodest.

Szerintem te magyarázod folyamatosan félre, amit írok. Nézz be ide, ma reggel láttam:

[link]

Igenis, az én gyerekem, te gyereked rengeteg konfliktus, sérelem forrása, senkinek sem egyszerű.

Nyilván nem volt igazi család, ahol megcsalták, elváltak, ott csak a gyerek volt az övé, a nőhöz semmiféle szeretet-kapcsolat nem fűzte, innentől kezdve az nem család. A második családja működött, felneveltek együtt 3 gyereket, jöttek az unokák, és amikor beteg volt, a felesége és azok a gyerekei álltak az ágyánál.

És azt írtam, hogy ez így ideális, követendő? Nem, de az emberi viszonyok nem mindig úgy alakulnak, ahogyan az ideális lenne. A valóságról írtam, hozva más, több példát is, hogy mennyiféleképp képesek az emberek elrontani és mérgezni egymás életét ezzel a megcsalom, új családom lesz, itt is egy fészekalj, ott is elvvel. Ideálisan ez ritkán működik a gyakorlatban, ahogy az is csak egy szép elv, hogy apuka (vagy épp anyuka) távolról is tud ugyanolyan lenni, mint ha együtt élne a család.

Még abban az esetben is, ha egy elvileg működő mozaik családról van szó, nyilván nem lesz olyan szoros a kapcsolata a szülőnek azzal a gyerekével, akit kicsi korától 2 hetente pár órára lát, mint azzal, akivel a nap 24 órájában együtt él.

Emellett, ugye, ez több félen is múlik, hogyan működik. Ha az anyuka/apuka úgy küldi el a másikhoz a gyereket, hogy menj kisfiam/kislányom, mert muszáj, de vigyázz, ott az a boszorkány/szemét ember, meg a kölkei, akkor az mindenkinek kellemetlen látogatás lesz.

Azt sem értem, miért kell itt folyamatosan azzal jönni, hogy ha vki olyan pasival kezd, akinek már van gyereke, akkor kutya kötelessége ezt elfogadni. OK, ezt érem. De jelen esetben marhára nem erről volt szó. Szegény FI nem ilyen lovat választott magának, a csomag csak később érkezett, ezért miért is kéne ehhez tapsikolni?

Bár nem én voltam a megszólított, de nézd meg 124. és 102. sz. hozzászólásodat.

Ott írtad le, hogy apósodnak mennyire nem volt igazi családja az első felesége, és a tőle született gyereke.

hú, hát én nem ilyen nő vagyok, és nem is mondtam, hogy ez jó, követendő

kérlek idézd, hol tettem ezt...

Ezzel a hsz-al egyet értek, de azért a régebbiekben nem teljesen így fogalmaztál.

Igazából szerintem itt nem olyan egyszerű a dolog, én az első hsz-ból, hogy jól megvannak, boldogok azt veszem ki, hogy Ő tényleg túl akart lépni és sikerült is neki.

De azért egy gyerek más, meg ez egészen más alapokra helyezi az egész kapcsolatot, nem feltétlenül a gyerek megléte önmagában, hanem neki és a férjének is tartania kell a kapcsolatot a volt szeretővel, és tényleg ott a gyerek, akire ha ránéz újra és újra az eset jut eszébe.

Őszintén? Én most úgy érzem, hogy adott esetben egy sima megcsalást le tudnék nyelni, de ezt a szituációt nem. Persze ez most csak feltételezés, nem tudom hogy viselkednék valóban az "éles helyzetben". De szerintem nem felróható a FI-nak az érzései, és inkább még most mondjon nemet, mielőtt mindkét gyereket is belekverik érzelmileg és utána.

Megint belekeversz egy olyan dolgot, amiről senki nem beszélt.

És itt jön ki a hiba az érvelésedben, itt adott a lehetőség, hogy normális kapcsolatot alakítson ki az apa a gyerekkel, ami az ő felelőssége. Értem, nem minden férfi ilyen, de az én "vitám" veled nem erről szól.

Az én "vitám" veled arról szól, hogy felháborítónak tartom, hogy olyan nők, akik belemennek egy élettársi kapcsolatba egy olyan férfivel akinek gyerek van, na azok a nők utána kijelentik, hogy ne látogasd a gyereked, ne ápolj vele normális kapcsolatot, mert nem az aktuális házasságból született és ő nem ér annyit, mint az "új". És mondhatsz bármit, ez elfogadhatatlan, hogy ezek a nők ezt megengedik maguknak.

a férfiak másképp nagyon másképp működnek "gyerekügyileg", nem egynek van itt-ott gyereke, és előfordul olyan apa-gyerek "kapcsolat", ahol évekig nem látják egymást, ezért nem értem miért nem tudod elképzelni, hogy más olyankor az érzelmi kapcsolat is, mint azokkal a gyerekeivel, akivel ténylegesen együtt él, nevelgeti őket

neked ugyanolyan érzelmi kapcsolatod van egy távoli unokatestvérrel, akivel életeben kétszer találkoztál és azzal, aki ott lakik a szomszédban, naponta játszottatok?

Szerintem ugyanarról beszélünk. Itt az elsődleges probléma a megcsalás volt. És ezen nem lépett túl, nem tudta megbocsátani.

Ha nálad most felbukkanna egy nő x éves gyerekkel, hogy a párodé, még az előttetek lévő időből, mit tennél? Elküldenéd a párod? Vagy mellé állnál és segítenél neki legalább lelkileg feldolgozni?

A megcsalással és megbocsátással az a legnagyobb gond, hogy az emberek többsége nem tud megbocsátani akkor sem, ha azt mondja. Mert folyamatosan benne marad az érzés, hogy tényleg igazat mond? túlórázik? a haverokkal horgászik? stb. és felhánytorgatja a múltat, számon kér, elvárásai vannak, valami kompenzációt vagy bizonyítást vár, máshogyan reagál dolgokra.

Ezért írtam, hogy nem tudott megbocsátani és elfelejteni a dolgokat. Mert akkor nem az lett volna az első reakciója, hogy elküldi a férjét.

Én pont ezért nem hiszek a megbocsátásban. Mert a félrelépést elnézném, de magammal, ezekkel az érzésekkel nem tudnék megbékélni és tovább így élni.

Talán azt kellene tisztázni, hogy kell-e neki a férje. Ha nem, csak előre és magukat nézze.

Ha igen, akkor nem kellett volna elküldenie.. mert szerintem pont a szerető nő karjai közé lökte.

Hagyjuk, nem érted és nem is akarod érteni a lényeget, nekem erre meg már nincs energiám. Nem gondoltam én sem az anyósodra, sem másra, nekem a mentalitásod nem tetszik, mint pl.:

"Hát, azért, ha rámkényszerítenének egy gyereket (ha valóban így van), én nem tapsikolnék és létezik jogi lehetőség, ami a vállalt, családon belül született utód(ok) érdekeit védi."

Semmizzük ki, kezeljük egyenlőtlenebbül a másiknál és ez teljesen oké. De mondom, én részemről ezt lezártam veled, mert úgysem jutunk dűlőre.

Mit kell bizonyítani?

A hűségét mondjuk, a FI egy szóval sem mondta, hogy nem foglakozna a gyerekkel.

De azért álljunk már meg egy szóra, nem is értem, hogy gondolod, hogy egy sima megcsalást/elhagyást egy lapon említeni egy olyan kapcsolattal, amiből lett egy gyerek.

Azt is nehéz lehet elfogadni, hogy mit csinált a párod, de azzal idővel, türelemmel és beszélgetéssel meg lehet bírkózni, de azért ne feledjük el a tényt, hogy itt a gyerek eleve egy örök kapocs lesz a férj és a másik anya között, találkozni kell, kommunikálni, és (nyilván nem a gyerek tehet róla, mielőtt bárki kiforgatná a szavaimat) a gyerek is egy örök bélyeg lesz a kapcsolatban, mert ha a FI-ban ekkora nyomot hagyott a külön élés akkor igenis újra és újra és újra csak erre fog emlékezni amikor ott a gyerek, ami sem neki sem másnak nem egészséges.

Azért gyereket csinálni a "szünet" közben, majd visszakuncsorogni magad a feleségedhez nem egy szokványos és normális dolog, nem is értem miért próbálod így beállítani.....

ja, sejtem... az anyósomra gondolsz?

nos, nem tartozik a témához és nem akartam belekeverni, de nem Magyarországról beszélünk

z anyósom és apósom nem önként házasodtak össze, hanem a Párt nyomására, mert nem felelt meg a kommunista erkölcsnek elvált emberként élni, nagy kegy volt, hogy a válást megengedték az apósomnak

az anyósomat kijelölték feleségnek

Albánia, Enver Hoxha idején.

Szerintem meg nincs igazad.

Most nem a megcsalás a téma és nem is azért dobta ki a férjét. Azon elvileg túl van.

Hanem azt nem tudja feldolgozni, hogy mit csinált akkor, mikor külön voltak. Konkrétan egy gyereket.

És a kérdésemre se kaptam választ. Mit kell bizonyítani a férjnek? Azt, hogy nem foglalkozik a második gyerekkel? Vagy az elsőt előrébb helyezi?

Ennek a házasságnak már ott vége volt, mikor a félrelépés megtörtént. Nem történt itt semmiféle megbocsátás, ha megint elküldte.. olyanért, ami akkor történt, mikor külön voltak.

Te tenyleg nem tudsz szoveget ertelmezni, ezt irtam:

"De ha valaki belekerül egy ilyen kapcsolatban mint nő, akkor kutya kötelessége egy családként tekiteni az előző házasságból és a mostaniból született gyerekre, és nem létezik olyan hogy "régi és új gyerek"."

De segitek, ez azt jelenti, ha egy no egy ilyen kapcsolatot felvallal, akkor automatikusan a gyerek is a csalad reszeve valik fuggetlenul attol, hogy milyen volt az elozo kapcsolat/hazassag. Nincs rossz regi es jo uj gyerek.

Tovabba ha vetted volna a faradtsagot es visszaolvastad volna a hszaimat, akkor pontosan latod, hogy en voltam az, aki azt mondta a FI-nak, hogy nagyon rossz a helyzetet es alapossan gondolja at, akar vegye igenybe pszichologus segitseget es en voltam az, aki "megvedte" azoktol, akik meg ot allitottak be hibasnak, hogy nem megy neki a megbocsatas, ezt nem is ertem honnan veszed, hogy en hibaztatom azer, hogy nem tapsikol.

En azellen szolalok fel, hogy nok osszejonnek olyan ferfiakkal akiknek gyereke van, es azt a gyereket megprobaljak kisemmizni es arra osztonozni, hogy ne talalkozzon vele, mert az uj csalad az jobb.

A ket helyzetet nem is ertem hogy tudod egy lapon emliteni!?

ha így van, akkor nem tudja a másik visszacsábítani

persze, értem én, és a eszével biztosan FI is tudja, hogy MOST nem tett semmi rosszat, de egy új gyerek megjelenése a képben elég felkavaró tud lenni, ezért meg lehet érteni, hogy gondolkodási időt kért...

Ha az egész házasságukat nézzük, nem tudom, mi lenne hosszú távon. De csak a mostani 7 hónapról írtam, mivel minden rendben volt, és most kiderült, hogy a volt szerető 8 hónapos terhes. Ha a feleség 7 hónappal ezelőtt megbocsátott, nincs miért elküldeni a férjét gondolkodni, hiszen ő most nem tett semmi rosszat.

Ha úgy érezte a férj a szeretőhöz költözéskor, hogy szerelmes lett, akkor emiatt elköltözött. Lehet, hogy hamar rájött, az együttélés nem olyan a szeretőjével, mint a feleségével, csak fellángolás volt, és visszament a családjához. Lehet, hogy egy életre megtanulta a leckét. Tudja ő szerintem, hogy több esélye nem lesz a nejénél ! ( A férjem is csak 1 esélyt kapott tőlem annak idején, hogy bizonyítson.)

Természetesen a férj a bűnösebb, mivel neki van felesége és kislánya. De a nők jobban tudnak mérlegelni, gondolkodni, belemenjenek-e egy kapcsolatba, mivel férfiak többsége elég könnyen el tud csábulni. Ha a szeretőnek tabu lett volna egy férj, akinek ráadásul pici gyereke van, akkor nem lett volna egyetlen alkalommal se szex köztük, pláne nem viszony, pláne nem összeköltözés.

Lehet, hogy fehér holló vagyok, de sosem néztem férfinek a nős férfiakat, csakis embernek ! És aki próbált udvarolni, azzal közöltem,hogy ilyeneket a feleségének mondjon, engem hagyjon békén ! Hol van a női szolidaritás (a feleséggel)a csábító vagy elcsábítható nőknél ?

pontos elemzése a helyzetnek

de most őszintén: meg lehet bízni egy ilyen "családapában", akit ide-oda lehet csábítgatni?

szerintem ez talán próba is, ha vinni tudja, hagy vigye... hiszen akkor bármikor elcsábíthatja később, vagy jöhet egy harmadik nő, kitudja...

Ezt meg te írtad: "nem is tudom elképzelni ezt, mert ismerem magam annyira, hogy egyszerűen képtelen lennék a másik házasságból született gyereket szeretni és megadni azt érzelmileg, amire szüksége lenne. Lehet, hogy ettől rossz ember vagyok, de én legalább felismerem, hogy ez nekem biztosan nem menne"

nagyon sokan vagyunk így, ez természetes, ösztönös érzés, és pont ebből fakad, hogy FI nem tapsikol a váratlanul jött kistesónak

én sem tapsikolnék, ezek szerint te sem, de szerinted kutya kötelessége lenne, ahogy a bekezdés folytatásából kiderül

ez nem ellentmondás?

Szerető bukott meg erkölcsből?

Talán inkább a félrelépő apuka!

Dehogy oktattalak, csak egy határozott vélemény volt. Jogi diplomám ugyan még nincs (van másik kettő más téren, gondoltam megemlitem ha már te is).

"Én nem várom a sült galambot, tettem és teszek érte, hogy ha a férjem meghal és annyi gyerek kerül elő, hogy rendezvénytermet kell foglalnom a hagyatéki tárgyalásra akkor se legyen baj."

Na látod te sem foglalkozol a férjed többi gyerekével, mert megteszed a lépéseket. Amit nagyon is jól teszel.

Én nem vagyok külön kasszán mégis jól állok anyagilag.

A féltestvérke elnevezést nem én irtam.

Egyébként ok:)

A férjed elég naív volt, ha nem gondolt arra, hogy egy 35 éves egyedülálló nő esetleg gyereket akar. Legalább maximális biztonsággal védekezett volna ! Vagy egyikük sem védekezett, vagy a szerető hazudott, ki tudja ?

A volt szerető nem jelentkezett hónapokig, csak 8 hónapos terhesen ? Miért nem az elején ? Kész tények elé állította a férjedet ? És persze Téged is. Talán most gondol arra, milyen nehéz egy kisbabával egyedül élni ? Lehet, hogy segítenek a szülei, nem tudjuk. De ha nem lakik velük együtt, nagyon nehéz lesz az első hónapokban. Mindent meg fog tenni, hogy visszaédesgesse gyermeke apját.

Ha a férjed egyedül vívódik az albérletben, és a nő folyton ír neki, hívogatja, netán nagyon kedves vele, lehet, hogy visszacsábítja, hiszen a neje elküldte. Végiggondolod ezt az egészet ? Szerintem egy férj, fiatal apuka nem akar sokáig egyedül élni, pláne, ha két nő közül választhat, akik szeretik. Legalábbis ő azt hiszi.

A szerető már akkor megbukott nálam erkölcsből, mikor tudta, hogy a férfinek 1 éves gyereke és felesége van, mégis belement ebbe a viszonyba. Most azt is tudod róla, hogy "mindent be fog vetni, hogy elcsábítsa újra". Lehet, hogy majd a falba vered a fejed, hogy miért nem hívtad haza a férjedet az albérletből ! Nagyon gondolj át minden megoldást, mert lehet, hogy a Te mostani viselkedésed löki vissza a férjedet a (volt) szeretőjéhez !

Ez mind nagyon szép, és igazad is van. És nem, nem azt mondtam, hogy az apuka mintaapukaként viselkedik, ha ezt vetted le a mondandomból akkor nem igazán megy a szövegértlemezés.

Én azon vagyok felháborodva, hogy itt nagyon sokan (és Te is) belehozod a volt házasságot, a sérelmet és egyéb dolgokat a gyereknevelésbe.

Én azon vagyok mélységesen felháborodva, hogy Te azt okénak tartod, mint Nő, mint Anya, hogy valamilyen nő azt mondja, hogy apa csak az "új családé" és ezen "joga" teljesen jogos.

De látod, ezt mondtam, Te éppen úgy forgatod a mondandód és az én kijelentéseim, hogy Téged mindenképpen "jó színben" tüntesse fel.

Képzeld, én sem élek ilyen helyzetbe, nem is tudom elképzelni ezt, mert ismerem magam annyira, hogy egyszerűen képtelen lennék a másik házasságból született gyereket szeretni és megadni azt érzelmileg, amire szüksége lenne. Lehet, hogy ettől rossz ember vagyok, de én legalább felismerem, hogy ez nekem biztosan nem menne. De ha valaki belekerül egy ilyen kapcsolatban mint nő, akkor kutya kötelessége egy családként tekiteni az előző házasságból és a mostaniból született gyerekre, és nem létezik olyan hogy "régi és új gyerek".