A férjem nem akar több gyereket (beszélgetős fórum)

Itt csak az alapján lehet bármit is írni, amiket te magad írtál le. Persze te tudod, hogy mennyire stabil a kapcsolatotok, de ha nem akar gyereket, vagy csak kis kétség is felmerül, akkor felelőtlenség lenne erőltetni szerintem. Az jó, hogy dolgozol, de mit jelent az, hogy neked kevés van? Miért neked van kevés? Nem egy család vagytok, ahol minden közös?

Én csak pár fórum hsz-d olvastam, de az írásod alapján szerintem baj van, amik nem a kis viták.

Nézd, ezeket te írtad: "Nem így ismertem meg a férjem : ő volt a leghumorosabb ember a világon, annyira megnevettetett!!! Ezért szerettem vele tölteni az időmet. A kapcsolatunk elején legalábbis.

Aztán már évek óta egyre többet veszekszünk. A romantika totál kiveszett belőle.

Nem érzem magam jól a férjemmel, nem érzem úgy hogy egy megértő lelki társ, aki támaszt nyújt. Olyan katonásan bánik velem, érzelmileg nem nyújt nekem támaszt. :-(

Mint írtam ezekről a nehéz időkről pl. itt magányosan a hegyekben...nem bírja elviselni, ha rosszul érzem, magam, egyszerűen felidegesítem a bánatommal és elege van belőlem! "

"1. A gyerek egy meggondolatlanul együtt töltött éjszaka és a kezdeti szerelem gyümölcse. (Imádom a kislányomat!) Még akkoriban én nem akartam megtartani, mert minden olyan friss volt, de a férjem foggal körömmel harcolt a gyerekért, ezért megtartottuk. Naphosszat sírt rítt, hogy ő akarja és velünk akarja leélni az életét.

A kapcsolatunk elején úgy érztem, nem vagyok szerelmes ebbe a férfiba, rondának is láttam (ekkor már terhes voltam) Még akkor az exem járt a fejemben akibe fülig szerelmes voltam és hónapokig depiztem...Valaki azt mondja, hogy a hirtelen hormonváltozás miatt voltam ilyen. A férjem hozzám sem tudott érni hetekig, kirázott tőle a hideg. A nőgyógyászom beszélt rá a dolgokra: ezt mondta: nézze, már 26éves, a magzat egészségesnek tűnik, az apuka akarja a gyereket (ami ritka a becsúszott terhességeknél), tartsa meg! Felírt mindenféle vitaminokat, és miután meghoztam a döntést, hogy megtartom és nem tépődtem, jobban is lettem. Aztán idővel kialakkultak a dolgok a férjemmel..bár azóta sem tudom ez szerelem vagy csak megszerettem, vagy megszoktam őt.

2. Igaz, hogy külön kasszán vagyunk, de pont azt számoltuk, hogy közösen lennénk, nekem kevesebb pénzem lenne mint most, ha a férjem költségeinek a felét bevállalnám. Így nekem jobb :-)

Azt látom a férjem valószínűleg bárkit szívesebben szórakoztat mint minket (legyen az a kolléganője vagy bárki más)"

"Az az igazság, már az esküvőn sem voltam biztos az érzéseimben, de kellett a papír, hogy külföldre jöhessünk és együtt lehessen a család. Különben nem tudtunk volna a férjem után jönni.

Valahogy nem éreztem azt, hogy sírok örömömben, hogy összeházasodunk. Igaz, csak 1 éve vagyunk házasok, és előtt már 4 éve együtt voltunk és sokindenen átmentünk..."

Ezeket te magad írtad le. Érthető, hogy boldog családot szeretnél, gyerekeket szülni még, de vajon biztos, hogy a számodra megfelelő emberrel élsz együtt? A választ csak te tudhatod. Ha nem, akkor nem érdemes rontani a helyzeten azzal, hogy csak a te döntésedre szüljél még. Lehet még jobb is hidd el. Vagy rendbe jöttök, vagy különmentek, és találhatsz olyan embert, akivel valóban boldog lehetsz. A jelenlegi helyzetbe szerintem semmiképp nem szabadna szülni, főleg mert ő nem akarja.

Tehát folyamatosan menstruáltál, amikor azt írtad, hogy a férjed nem száll be a saját gyereke költségeibe, a kolléganője állandóan nálatok lebzsel majd a férjed esténként haza is kíséri kettesben, hogy amikor elmentek valahová, ő a kolléganővel megy kettesben és te a gyereketekkel kullogsz utánuk stb?

Csak hogy értsem.

Az előzményeket tekintve, miért akarsz tőle mégegy gyereket?

Változott vmi?

Fene a pofánkat, jó a memóriánk... Zóra is ezt szívta meg... :D

Bár Céda nemes egyszerűséggel túllép a hsz-eken és úgy ír, mintha eddig semmit sem írt volna le magáról csak épp most a jelenlegi szitut... :D

A kapcsolat két emberen múlik, ha ő nem akarja el kell fogadnod.A másik, hogy már van egy, úgyhogy nem lehet azt mondani, hogy nem volt kompromisszum.

Egy pasi mindig reálisabban látja a jövőt anyagilag mint egy nő,több mint valószínű, hogy nem engedhetitek meg magatoknak, vagy éppenséggel ő ki akar lépni az sem kizárt.

Én a helyedben nem erőltetném a dolgot,ha szereted így is boldog tudsz lenni,de több mint valószínű neked valami problémád van, te úgylátszik a gyerekvállalásba vagy szerelmes, és nem a férfiba.

Soha nem értettem az olyan nőket akik nem értik meg, hogy nem tellik rá, sőt ezt magadtól is tudnod kellene, olyan nincs hogy majd lesz valahogy,az ilyen gyerekvállalásnak lesz mindig az a vége, hogy a pasi kiég,elmenekül a nő mellől stb...

Úgyhogy én nem b.szogatnám...

Komolyan mondom nem értem.

Meg is érdemled a sorsod. Még szülni akarsz? Hát gratulálok. :P

sajnos nem fogo tudni okosat mondani. talán az egyetlen tanácsom: ha apuka nem akarja, ne állítsd akarata ellenére kényszerhelyzet elé. Biztosan imádná a másodikat is, de ha neki frusztrációt okoz, hogy anyagilag nem vagytok biztonságban, akkor hirtelen olyan teher szakadna rá, ami miatt mégis rosszul sülhet el a dolog.

mennyi idős vagy? Ha nem futsz még ki az időből, akkor én a türelmet javaslom: nincs olyan gyerek, aki jobb feltételekkel indulna neki az életnek, mint az, akit mindkét szülője egyformán nagy szeretettel és akarattal várt!

Egyébként ha nálad nincs semmi szervi ok, akkor lehet, hoyg épp azért nem sikerül a teherbeesés, mert a párod nem akarja. A frusztréció, depresszió és társai kimutathatóan csökkenthetik átmenetileg a spermaszámot.

Szóval bármennyire megértelek, mert haosnló álmaim vannak nekem is, ne hagyd figyelmen kívül a férjed akaratát! nagyon valószínű, hogy ahogy rendeződnek a dolgok, az önbizalma és a pozitív szemlélete s vsisszatér, és talán épp ő fogja újra felhozni a témát.

Ó, most látom, te az vagy, akit a férje le sem ejt magasról, egy kolléganőjével flangál családi élet helyett, te csak anyagiak miatt nem hagyod el, de ő nem fizeti a saját lánya költségeit...hirtelen ennyi jutott eszembe.

Egy kérdés: te teljesen hülye vagy, aranyom?!