Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)

Kormányos Sándor

Hogy megtaláljalak...

Friss illatok kacagnak már

nyíló ég alatt,

nyújtózó fák közt kereslek,

rég nem láttalak.

Rólad mesél, súg a nádas,

zsong a fűzberek,

minden arra ösztönöz, hogy

megkeresselek.

Rétek ébredő dalában

ringsz, mint árnyalak,

feléd küld az új tavasz, hogy

megtaláljalak.

Bella István

Utóirat egy szerelemhez

Reggeledik odakünn és bennem

lassan felkél a nap.

Kirajzolódik arcod, és szerelmem

lepkéi kirajzanak

a fényre, hol a tollászkodó bánat,

késő madár, az égbe hamvasul,

s megőrzi a magányt, mit magának

se mond az ember, csak így, hangtalanul.

„Egyszer egy okos ember azt mondta nekem, hogy fordítsak hátat a Napnak, és nézzem meg, mit látok magam előtt. Az árnyékom volt az. Azt mondta, hogy ez nem csak egy egyszerű árnyék, hanem a lelkem megjelenése a mi világunkban. A Nap sugarai olyan erősen sütnek, hogy képesek arra is, hogy szemmel láthatóvá tegyék számunkra a saját és mások lelkét. De egyvalami nagyon fontos, és ezt jól jegyezd meg - mondta. Mint láthatod, nem csak neked van árnyékod, nem csak az embereknek van lelke, hanem mindennek, ami körülvesz minket. A fáknak, az állatoknak, de még a tárgyaknak is. Ha úgy éled életed, hogy ezt az alapvető igazságot soha nem felejted el, akkor tartalmas és szép életed lesz, és olyan dolgokat fogsz megismerni, amire a legtöbb ember sohasem lesz képes.”

/Tihanyi Márk/

"A szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között, lebont mindenféle mesterséges választófalat, melyet társadalom, nevelés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk. "

/Márai Sándor/

„Én azt gondolom, az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent.”

/Csernus Imre/

„Akármilyen utat is választasz magadnak, mindig lesznek, akik azt fogják mondani, tévedsz. Mindig lesznek olyan nehézségek, hogy azt fogod hinni, talán csakugyan a kritikusoknak van igazuk. Az út kiválasztása és követése a végsőkig mindig nagy bátorságot kíván.”

/Ralph Waldo Emerson/

... ténylegesen betege volt ennek a várakozásnak, aminél nagyobb szenvedés talán nincs is az életben. Ismerem ezt az érzést... Később, mikor elváltunk, így vártam én is őt még egy ideig, talán esztendeig. Tudod, az ember felébred éjjel és levegő után kapkod... Kinyújtja kezét a sötétben, és egy kezet keres. Nem bírja megérteni, hogy a másik nincs többé, nincs a közelben, a szomszéd házban vagy utcában. Hiába megy az utcán, a másik nem jöhet vele szemközt. A telefonnak nincsen semmi értelme, a lapok tele vannak teljesen érdektelen hírekkel, közömbös értesülésekkel... Az ember udvariasan hallgatja az ilyen híreket... de közben nem érez semmit... ebben a kancsi, delejes, mágikus állapotban, a várakozó és nélkülöző szerelmesek lelki állapotában van valami a hipnotizáltak önkívületéből; olyan a pillantásuk is, mint a betegeké, akik ájult-tikkadt pillantással, lassú szempillafelvetéssel, a delejes álomból ébrednek. Ezek nem látnak mást a világból, csak egy arcot, nem hallanak mást, csak egy nevet. De egy napon felébrednek. Körülnéznek, szemük dörzsölik. Már nemcsak azt az arcot látják... pontosabban, azt az arcot is látják, de homályosan. Különös érzés ez. Amit tegnap még nem lehetett elviselni, úgy fájt és égetett, ma nem fáj többé. Ülsz egy padon és nyugodt vagy....

/Márai Sándor/

Gheorghe Tomozei

Strófa

A hold tükörképe - a szomjúságom,

éhségem - őszi falevél,

támaszom - eső-liliom,

a hó - álmom,

a viasz - nyugalmam.

A szerelem is a magány egyik fajtája,

elgyötört hallgatásom - feledés.

/Balogh József ford./

Remények, és kétségek között élünk…nem tudjuk levetkőzni a múltunkat egy mozdulattal, mert nem lehet, de nem is lenne az jó…Remélünk, és kételkedünk…mert emberből gyúrtak bennünket…és ezekkel a kétségekkel, ezekkel a reményekkel kezdünk valami újat nap, mint nap, ezekkel a reményekkel, és ezekkel a kétségekkel kell élnünk, nap, mint nap…Ha kétségeink egy napon csökkenhetnének egymás által, akkor már elmondhatnánk: nem hiába ismertük meg egymást…

Lukács György

Sosem érkezel el egy olyan pillanathoz, amikor azt mondhatod: "Immár nincs bennem bizonytalanság."

Mert ha ezt mondod, azzal a halálodat jelented be?; elpusztítottad önmagadat. Az élet szüntelenül áramlik, ezer és egy kétség között. Ebben rejlik a szabadsága.

Osho

Az összehasonlítás teremti meg az alsóbbrendűség és a felsőbbrendűség ideáit. Amikor nem hasonlítgatsz, minden alsóbbrendűség és minden felsőbbrendűség eltűnik. Akkor csak vagy - egyszerűen csak vagy. Egy kis bokor, vagy egy nagy, hatalmas fa... az nem számít - te te vagy. Rád van szükség. Egy fűszálra épp akkora szükség van, mint a leghatalmasabb csillagra. Anélkül a fűszál nélkül Isten kevesebb lenne. Erre a madárdalra éppen annyira szükség van, mint bármelyik Buddhára. A világ kevesebb és szegényebb volna, ha ez a madár eltűnne belőle. Nézz csak körül. Mindenre szükség van, és mindennek megvan a maga helye. A világ egy szerves egység: senki sincs feljebb, és senki sincs lejjebb, senki sem felsőbbrendű, és senki sem alsóbbrendű. Mindenki összehasonlíthatatlanul egyedülálló.

Osho

Élj örömben....élj a legbensőbb természetedben, tökéletesen elfogadva ami vagy.

Ne próbáld mások elképzelései szerint manipulálni magad.

Egyszerűen légy önmagad, a hiteles természeted, és elkerülhetetlenül feltámad benned az öröm.

Ha a fát gondozzák, locsolják, óvják, akkor egy nap természetesen kivirágzik.

Amikor eljön a tavasz, hatalmas virágzás kezdődik. Ugyanez a helyzet az emberrel is.

Törődj önmagaddal.

Találd meg a megfelelő termőtalajt a lényednek , a megfelelő éghajlatot, és hatolj egyre mélyebbre és mélyebbre önmagadban.

Ne a világot fedezd fel, hanem saját természetedet. Saját magad felfedezése a legnehezebb dolgok egyike. Hiába ismered önmagad, ha nem mersz kinyílni másoknak.

Sokaknak nyílt titok maradsz, mert félsz.

Én is félek.

Valamennyit meg tudok mutatni, de a dolgok nagyobbik része zárva marad a külvilág felé.

Védem magam.

Próbáltam átalakulni mások igénye szerint, de rájöttem, az már nem én vagyok, és soha nem is lehetek.

Én - Én vagyok, se több, se kevesebb.

Aki ismer, az megismert, és elfogad olyannak amilyen vagyok - a jó és rossz tulajdonságaimmal együtt.

Nem vagyok sem jó, sem rossz, csak én.

Osho

Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog.

(japán)

"A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat."

Seneca

"Csinálj bármit, mindig az számít, hogy hogyan csinálod, és van-e kivel, mert ez csapatjáték, és már az is ajándék, ha figyelsz arra, aki rád figyel."

-William Shakespeare-

"A pesszimista panaszkodik a széljárásra,

az optimista abban reménykedik, hogy megváltozik,

a realista pedig állít a vitorlákon."

(William Arthur Ward)

"Áldott a szív,mely némán szenved

S mégis tud vígasztalni mást."

-Ady-

Ne vádoljunk senkit a multért,

A vád már úgyis hasztalan.

Talán másképp lehetett volna, -

Most már...

mindennek vége van!...

Úgy szeretnék zokogni, sírni

A sírra ébredt vágy felett, -

De ránézek fehér arcodra

S elfojtom, némán, könnyemet.

Ady

“Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.”

(Paulo Coelho: A fény harcosa)

"Ez idáig hittem abban, hogy jön valaki,

és felitatja lelkemről a könnyeket.

Immár azzal is beérném,

ha kapnék egy átkozott zsebkendőt.

Így adod alább, mindig alább, amíg élsz..."

Nincsenek nagy igényeim,

csak nézni valamit Veled,

Olyasmiről beszélgetni,

miről – mással – nem lehet.

Vagy csak hallgatni a csendet,

s nézni egymást végtelen’,

Ki nem mondott szavainkban ...

ott az eltitkolt szerelem.

"Becsüld, halandó, amíg élek,

szavaim halandó becsét.

Két ember közt legrövidebb

út az egyenes beszéd."

Szilágyi Domokos