Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)

A barátság olyan, mint az igazgyöngy;

kezdetben még egészen parányi és

roppant sebezhető.

Ám az idő előrehaladtával gyönyörű,

felbecsülhetetlen értékű ékszerré csiszolódik,

melyet mindenki irigykedve néz, melyet

mindenki magának szeretne.

Várni kell, ha valami késik,

Tűrni kell, ha valami rossz,

Sírni kell, ha szívünk vérzik,

Remélni kell, ha bíztat a sors.

Emléket őrizni kell, ha szép,

Feledni akkor is kell, ha nehéz.

"Nem az az igazi fájdalom amitől könnyes lesz a szem,

hanem az mit magunkban hordunk,titokban csendesen!"

"Minden nap megszűnik valami amiért az ember szomorkodik,

de minden nap születik valami új amiért érdemes élni és küzdeni!"

,,Bírnod kell,akkor is amikor mindenki bánt,

Bírnod kell,ha az élet Téged meggyaláz,

Ne add fel,ha minden kötél szakad,

Hinned kell,csak légy Te mindig önmagad...."

"Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? (...) Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell."

Hamvas Béla

"Senki nem tudja a másik könnyeit felszárítani anélkül, hogy magának is ne lenne nedves a keze."

Ismeretlen

"Megvizsgáltam a lelkiismeretemet. Nagyon nyomorultul éreztem magam..., nem jó beismerni a saját kudarcunkat. Valamit nagyon elhibáztam, ha nem tudtalak megtartani."

Galgóczi Erzsébet

"Ha az élet adott neked egy citromot, csavard ki, és nyiss egy limonádéstandot."

Douglas Pagels

Mark Twain: Ádám és Éva naplója

Éva naplója / részlet

Ha visszagondolok rá, úgy tűnik fel a Park, mint egy álom. Nagyon szép volt, leírhatatlanul szép, varázslatos. És most vége. Nem láthatom többé soha.

A Park elveszett ugyan, mégis elégedett vagyok, mert így találtam meg Őt. Szeret engem, amennyire ért hozzá, és én szenvedélyes szívem egész tüzével szeretem Őt. Azt hiszem, ezt fiatalságom és nemem teljesen érthetővé teszi. Ha felteszem magamnak a kérdést, hogy tulajdonképpen miért is szeretem, akkor veszem észre, hogy nem tudom, és valójában nem is akarom tudni. Ebből következik, hogy a szeretetnek ez a fajtája nem az ésszerű meggondolás eredménye, mint az a szeretet, amit a többi állat és kétéltű iránt érzek. Azt hiszem, a dolog a következőképpen áll: egyik-másik madarat a csicsergéséért kedvelem, de Ádámot nem az énekéért szeretem. Nem, nem! Minél többet énekel, annál nehezebben tudom megszokni. Mégis gyakran kérem, hogy énekeljen, mert meg akarom tanulni, hogy mindent szeressek, ami Őt érdekli. Biztos vagyok benne, hogy meg is fogom tanulni, mert eleinte nem bírtam elviselni az énekét, most pedig már kibírom valahogy. Bár olyan hangja van, hogy a tej is megsavanyodik tőle, de nem baj! Meg lehet szokni a savanyú tejet is.

Talán az intelligenciája? Azért szeretem? Nem, nem. Ámbár nem lehet neheztelni rá, hogy az intelligenciája csak olyan, amilyen, mert hiszen nem tehet róla. Isten teremtette ilyennek. De különben is, gondolkodása mélyén bizonyos bölcsesség lappang. Idővel majd kifejlődik, bár nem hiszem, hogy az ilyesmi gyorsan mehetne végbe. Különben sem sürgős. Nekem jó úgy is, ahogy van. Nem a jó modoráért, finom tapintatosságáért szeretem. Ezen a téren is messze van a tökéletestől, de nekem így is megfelel, és el kell ismernem, hogy bizonyos fejlődést, előrehaladást mutat. Nem is a szorgalmáért szeretem. Úgy érzem, hogy ebben a tekintetben szándékosan visszatartja magát, csak azt nem értem, hogy miért. Ezt titokban tartja előttem, és ez az egyetlen bánatom. Minden más dologban kíméletlenül őszinte. Biztos vagyok benne, hogy eltekintve ettől az egy dologtól, semmit sem titkol előttem. Elszomorít, hogy titka van, ez sokszor álmomban is kísért, de gondolni sem akarok rá. Nem is a műveltsége miatt szeretem. Nem, nem! Ő ugyanis autodidakta, és így tudása elég figyelemreméltó, bár hemzseg a tévedésektől. Nem is a lovagias lényét szeretem. Ó, nem! Rosszat gondolt rólam, de azért sem szidom. Gondolom, ez a nemével jár, a tulajdonságai közé tartozik, amiért nem lehet felelőssé tenni. Persze erről nem szóltam neki, inkább a nyelvemet harapnám le. Ez viszont női tulajdonság, és nem is büszkélkedem vele, mert nem én alkottam magamat.

Miért szeretem hát? Úgy látom, csak azért, mert férfi. Azért szeretem, mert alapjában jó! De máskülönben is szeretném. Ha szidna és megverne, akkor is szeretném. Valószínűleg ez is női tulajdonság bennem. Erős és jóképű - no, ezért szeretem. De nem. Csodálom, és büszke vagyok rá, de enélkül is tudnám szeretni. Ha csúnya volna, akkor is szeretném. Dolgoznék érte, fáradoznék és imádkoznék érte, és az utolsó leheletéig az ágya mellett ülnék.

Igen, végeredményben megállapítom, hogy csak azért szeretem, mert az enyém, és mert férfi. Más okot nem látok rá.

És azért van az, amit már az előbb is említettem: a szeretetnek ez a fajtája nem érett megfontolás és tudás gyümölcse. Az ilyen szeretetről egyszerűen azt kell mondani: van, megvan, itt van, és senki sem tudja, honnan jött. Megmagyarázhatatlan. És így van jól.

Ez az én felfogásom. De én csak egy asszony vagyok, méghozzá az első asszony, aki ezeket a kérdéseket vizsgálni kezdte. Kiderülhet, hogy tapasztalatlanságomban és tudatlanságomban tévedtem.

Negyven évvel később

VASÁRNAP

Félve írok le egy gondolatot, amely az utóbbi időben egyre inkább foglalkoztat. Leányaim - ha egyszer kezükbe kerül ez a napló - gondolatomat nagyon szentimentálisnak fogják tartani. Remélem, hogy Ádámmal együtt halok meg. Nem emlékszem rá, hogy valaha is ilyen forrón, ilyen sóvárogva kívántam volna valamit. A gondolat, hogy Ádám előttem hal meg, elviselhetetlen számomra. Ha nem lehetséges, hogy együtt vegyünk búcsút az élettől, akkor Isten először engem szólítson el. Mert Ádám erős, és én gyenge vagyok. Neki nincs az én erőmre olyan nagy szüksége, mint nekem az övére...

Különös, hogy ezekben a sorokban felismerem a szentimentális gondolatokat és égő esküket, amelyek olyanok, mint szerelmünk első napjaiban voltak. Úgy látszik, hogy a szerelem lényege keveset változik, és nem csodálkoznék, ha a lányaim éppen ilyen változatlanul élnék át, és a többi asszony is, akik utánuk következnek...

Ádám ezt írta Éva sírjára:

AHOL Ő VOLT, OTT VOLT A PARADICSOM!

"A bátorság nem ment meg a szörnyektől. Csak jobbak lesznek tőle az esélyeid."

Laurell Kaye Hamilton

"A kedves szavak nem kerülnek sokba, mégis sokat érnek."

Blaise Pascal

"Ismerem azokat a szavakat,

amelyeket még ki sem ejtettél.

Már tudom, hova tartasz,

mikor még el sem indulsz.

Tudok a féltett titkaidról,

amiket mélyen elrejtesz.

Mindent tudok rólad, kedvesem,

nem vagyok kém, csak szeretlek!"

Jim Morrison

"Akinek csak egyszer is mondták életében: "Aludj a karomban!", az ne kérdezze, hogy minek élt a földön."

Ancsel Éva

Komáromi János – Reszketsz

reszketsz. . .

félsz önmagadtól

nem érted az érzést

feltennél ezer és ezer kérdést

de nincs idő és nincs is minek

sóvárgón csak azt kívánod

élesszem tüzedet

azt az ősi tüzet

ami felett nincs hatalmad

ami segít megtenni azt is

amiről azt sem tudtad eddig

hogy akartad

reszketsz. . .

de tudod

nem elég oda adni magad

nem elég testednek másik testre találni

büszkeséged kell megalázni

hagyni hogy eltűnjön éned

hogy tegyem ami nekem jó

. . . érted

Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad.

Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat.

Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy,

mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel, vagy lehetek én is az az egy..

Vad Fruttik

A barát az az ember, aki nem mond feletted ítéletet. Mondottam neked, ő az, aki megnyitja ajtaját a vándornak, mankójának, sarokba állított botjának, nem unszolja táncra, hogy aztán megítélhesse tánctudását. És ha a vándor az utakat vidámító tavaszról mesél, a barát az, aki benne a tavaszt fogadja házába. És ha arról mesél, milyen borzalmas éhinség dúlt abban a faluban, ahonnan jön, akkor vele együtt szenved éhséget. Mert mondottam neked, a barát az a rész az emberben, amelyik éretted van, és olyan ajtót tár ki előtted, amelyet talán soha másutt nem nyit ki. A barátod igaz, igaz mindenben, amit neked mond, és akkor is szeret téged, ha a másik házban gyűlöl. A barát, akivel Istennek hála, találkozom, és összeér a könyökünk a templomban, aki ugyanolyan arcot fordít felém, mint az enyém: az ő arcát is ugyanaz az Isten világítja át, mert ilyenkor egyek leszünk, még ha odakint ő boltos, én meg hadvezér vagyok is, vagy ha ő kertész, én meg távoli vizeken utazó tengerész. Meghasonlásaink fölött rátaláltam, és most barátja vagyok. És hallgathatok mellette, más szóval nem kell tőle féltenem belső kertjeimet, hegyeimet, vízmosásaimat és sivatagaimat, mert nem fog beléjük taposni. Barátom az, akit szeretettel fogadsz belőlem: az én belső országom követe. Jól bánsz vele, leülteted, aztán hallgatod. És mind a ketten boldogok vagyunk.

Saint-Exupery

Nemcsak az ember hal meg, ne félj. Egy napon a kövek is meghalnak. Aztán meghal a tűz, s jeges por marad csak a világban. Aztán a por is meghal, mert nem lesz, amit belepjen. A csillagok mind lehunyják szemüket, mert nem lesz mit lássanak. Minden meghal egyszer. Ne félj. Eredj csak, játsszál, kavicsokkal, könyvekkel, szerelmekkel.

Márai Sándor

Erősebb vagy nálam

A szemedbe veszek

Tested szentély-váram

S én raboskodom benned,

Őrzőm vagy.

Őrzője mindenségemnek:

Szíveknek, szónak, hangnak

Őrizz örökké

És ölelj...

Ölelj úgy, hogy belehaljak.