Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Az élet nem tényekből és történésekből áll elsősorban, hanem gondolatok viharából, ami szüntelenül dúl a fejünkben.
Twain, Mark
Olyan nagy ára van annak, ha teljes emberek akarunk lenni, hogy csak kevesekben van annyi szeretet és bátorság, hogy megfizesse ezt az árat. Teljesen fel kell hagynunk a biztonság keresésével, és forrón üdvözölnünk kell az élet kockázatait. Úgy kell átölelni az életet, mint a szeretőnket.
West, Morris Langlo
Az élet mindig ott a legnehezebb, ahol él az ember.
Wilde, Oscar
Az élet nem küzdelem: inkább szelíd folyamat - haladás egyik ponttól a másikig; mintha egy napsütötte délutánon egy völgyben sétálna az ember.
Wilde, Stuart
Móricz Eszter
Hajnalodik
A hajnal ébren talál,
bámulom a lusta hold
hogyan menekül el.
A csönd nagyokat ásít,
de én itt vagyok még,
nem alszik a lélek,
nem alszik a test sem.
Ébren figyelem a város
halk zaját, a hajnal
ébredő neszeit. Nézem
a világosodó messzeséget,
ahogy percről percre
eltűnik lomhán a sötétség.
Új nap virrad, - talán szebb!
Sz. Szécsényi Barbara
Ébredés
Résnyi fényt cseppent az ablak:
arcokra fest
hajnal-sugár.
Virraszt a csend,
- a Hold felett -
ezüst homály.
Kósza Szél kacsint a Napnak,
szárnyával int
a pillanatnak.
Felhők ölén
szunnyadt remény:
- tán felriad.
Végh Tamás
Virradat
Múlik az éj tüzes álma,
Karjainkra omlik a szél
Lebegve lélegzik a nap
Mint az ujjászült remény.
Técsi Csilla
Kelj útra a Nappal
A Nap harmatgyémántos álmából ébredezik,
Lustán bontogatva aranyló, kócos tűzhaját.
Korai fénye sima víztükrön ábrándozik,
Titkos mélybe dobva bíborszín hálósapkáját...
Kelj útra a Nappal, jut neked is a csodából.
Nem, semmiféle tanulmányokat nem folytattam az iskolában.
Ők tanulmányoztak engem.
Woody Allen
Az élet nem a művészetet utánozza, hanem a rossz tévéműsorokat.
Woody Allen
Mindig meglepő, hogy az élet egy ilyen aprósága milyen jelentős pillanattá válhat. Jobbára vége szakad, még mielőtt elkezdődne, mégis feledhetetlenné teszi azt az embert, akitől ered.
Anna és a király
Némelykor úgy tartod kezedben a sorsodat, mint egy kaleidoszkópot. A legkisebb fordítás valamelyik irányba, egy döntés, ami így vagy úgy is történhet - és mindörökre megváltozik életed ábrája. Ám sosem tudhatod előre, milyen lesz a kép, csak miután egy icipicit elfordítod a lencsét az egyik vagy a másik irányba.
Samia Serageldin
Azt mondják, az élet az igazi, de én jobban szeretek olvasni.
(Logan Pearsall Smith)
Ha legközelebb szólsz
ajkadra öltöm vágyam
felruházom nyelved
szóvirágos ágyban
paplant is húzok rá
melegedjen meg benne
minden apró szavad
mintha szavam lenne:
hogy mennyire szeretlek...
Ha legközelebb szólsz
megfürdök dallamában
szólamodba dőlök
mély sóhajjá váltan
úgy szólok majd vissza
mint kit mézbe forgatnak
mézes-mázos hangon
igémmé fogadlak:
hogy mennyire szeretlek...
Ha legközelebb szólsz
mást többé meg sem hallok
másnak ajakáról
bármilyen szó csillog
csak a Te szavaddal
mondhatom el még szebben
mit képtelen voltam
ebben az egy versben:
hogy mennyire szeretlek...
Tudsz-e sírni a csöndben
befelé nyelve könnyeid?
Tudod-e
mosolyogva nézni
a felhők nélküli eget
és megtölteni nevetéssel
hogy az elmúlás
ne fájjon
a sárguló faleveleknek?
És tudod-e
kezedben tartani
az éjbe zuhanó csillagokat?
Markodban szorítani fényüket
pedig jól tudod,
hogy már félúton elvéreznek?!
Tudod?
És tiszta arccal üvölteni Istennek,
hogy Te 'csakazértis' életre kelted!?
Mondd!
Tudsz- e még hinni,
simogató fűszálak közt ülő pár
halk szerelmében?
Egy apró érintésben?
Szemek tisztaságában?
Égboltra lehelt álmokban?
És az alázattal tűrt forróságban?
Egy apró kavics csillanásában?
Sírásában
Karnevál van
Mindenki igyekszik jelmezbe rejteni szorongásait
Színes maszkok sodródnak a tömegben
S én védtelen botladozom a kijárat felé
Miközben zokogva tépem le arcomról
Saját magamat ábrázoló álarcomat.
Mióta meghalt, pihenek.
Utólag érzem csak, milyen lázas, természetellenes feszültségben, negyvenkét fokos lázban éltünk együtt, szüntelen veszekedések és kibékülések között.
Aki azt állítja, hogy az életéhség, élvezőképesség és elementáris tehetség ilyen mértéke semmivé lehet egyetlen pillanat alatt, az vak és tudatlan.
Jelenléte azóta is sokszor átvisít rajtam, mint egy forró erőáram, megijeszt, megráz, felkavar lelkem mélyéig.
Tudom, érzem, tapintom, hogy ő az, láthatatlanul, de súlyos sajátos lényegével, mindazzal, ami egyénien és félreismerhetetlenül ő.
Mi lett belőle, istenem, mi lett?
Én nem tudom. Hiába kérditek.
Csak azt tudom, hogy fújnak a szelek,
órák peregnek, erdők zengenek.
Csak azt tudom, hogy mint a gondolat,
vágtatnak az örök kerékfogak.
Csak azt tudom, hogy tisztult árnya mély,
s rengő öbölbe zeng és sír a szél.
Csak azt tudom, hogy búsak az utak,
és mély az élet, mélyek a kutak.
Mi lett belőle, istenem, mi lett?
Én nem tudom. Hiába kérditek.
Csak azt tudom, hogy fújnak a szelek,
órák peregnek, erdők zengenek.
Csak azt tudom, hogy mint a gondolat,
vágtatnak az örök kerékfogak.
Csak azt tudom, hogy tisztult árnya mély,
s rengő öbölbe zeng és sír a szél.
Csak azt tudom, hogy búsak az utak,
és mély az élet, mélyek a kutak.
S a csend, akárha gyógyírként, eljő,
hogy begyógyítsa a hang sebeit.
Az ember élete nem az, ami megtörtént vele,
hanem az, amire emlékszik, és ahogyan visszaemlékszik rá.
"A türelmetlenség biztos jele annak, hogy az emberben a beszűkült én uralkodik, akinek nincs ideje, ezért mindent azonnal akar. És igaza van, hiszen számára még szerencsés esetben is mindössze húsz-huszonötezer nap a világ, nem ér rá várni!"
(Müller Péter)
"Nélkülem nem tudsz élni, mert férfi vagy.
Mert bennem van a titkosabb erő, amely nélkül nem vagy teljes ember.
Nem tudsz nélkülem élni, mert nő vagyok.
Az én leheletem ad szárnyat lelkednek, erőt a karodnak mosolyt a halott kőnek."
Márai Sándor
József Attila
Koldus
Örökre látlak szépség-verte szemmel
- Ó bús szemem, ki szépeket szeretsz! -
Rád bámul hű szemem vak értelemmel,
Mindig Reád és bárhová mehetsz,
Mindig találkozol bolond szememmel,
A kapzsi koldus új nyomort szerez:
Szegényház óvná olcsó irgalomtul,
Mégis kiáll az útra s újra koldul.
Boda Magdolna
(tenyérjóslás)
üres a tenyerem
rajzolok bele vonalat
piros filctollal
többet is
és egy szívet is
ahogy az életvonal
átfut rajta