Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Remények, és kétségek között élünk…nem tudjuk levetkőzni a múltunkat egy mozdulattal, mert nem lehet, de nem is lenne az jó…Remélünk, és kételkedünk…mert emberből gyúrtak bennünket…és ezekkel a kétségekkel, ezekkel a reményekkel kezdünk valami újat nap, mint nap, ezekkel a reményekkel, és ezekkel a kétségekkel kell élnünk, nap, mint nap…Ha kétségeink egy napon csökkenhetnének egymás által, akkor már elmondhatnánk: nem hiába ismertük meg egymást…
Lukács György
Kovács Erika
Ma nem...
ma nem állok szóba
az idővel
tépett foszlányokban
dobálja az emlékeket
elém
ezért ma
kerestem benned
egy csendes zugot
s bekucorodtam
moccanatlan
könnyek nélkül sírok
pedig csak a
karod hiányolom...
Fodor Ákos
Most
Olyan éles és részletszegény
a jelen, mint megannyi emlék:
szép és vigasztalan.
Mintha a szél is
múltidőben fújna, ragyogna a Hold,
Mintha a születő csak arra törekedne,
hogy mondható legyen felőle örökre:
Volt.
Kormányos Sándor
Hogy megtaláljalak...
Friss illatok kacagnak már
nyíló ég alatt,
nyújtózó fák közt kereslek,
rég nem láttalak.
Rólad mesél, súg a nádas,
zsong a fűzberek,
minden arra ösztönöz, hogy
megkeresselek.
Rétek ébredő dalában
ringsz, mint árnyalak,
feléd küld az új tavasz, hogy
megtaláljalak.
Bella István
Utóirat egy szerelemhez
Reggeledik odakünn és bennem
lassan felkél a nap.
Kirajzolódik arcod, és szerelmem
lepkéi kirajzanak
a fényre, hol a tollászkodó bánat,
késő madár, az égbe hamvasul,
s megőrzi a magányt, mit magának
se mond az ember, csak így, hangtalanul.
„Egyszer egy okos ember azt mondta nekem, hogy fordítsak hátat a Napnak, és nézzem meg, mit látok magam előtt. Az árnyékom volt az. Azt mondta, hogy ez nem csak egy egyszerű árnyék, hanem a lelkem megjelenése a mi világunkban. A Nap sugarai olyan erősen sütnek, hogy képesek arra is, hogy szemmel láthatóvá tegyék számunkra a saját és mások lelkét. De egyvalami nagyon fontos, és ezt jól jegyezd meg - mondta. Mint láthatod, nem csak neked van árnyékod, nem csak az embereknek van lelke, hanem mindennek, ami körülvesz minket. A fáknak, az állatoknak, de még a tárgyaknak is. Ha úgy éled életed, hogy ezt az alapvető igazságot soha nem felejted el, akkor tartalmas és szép életed lesz, és olyan dolgokat fogsz megismerni, amire a legtöbb ember sohasem lesz képes.”
/Tihanyi Márk/
Nem abban van az élet mértéke, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem abban, hogy milyen nagyot tud felelni a szív.
Charles Dupoint
A szerelem a lélek selyme,
a szív bársonyvirága,
melynek magvát minden szívben
elültette a teremtés,
de amely csak minden ezredik szívében
érik meg igazán pompázó virággá.
Rabindranath Tagore
A világon mindennél jobban szerettem őt. Csak éppen nem fogtam föl, milyen drága kincs is a szerelem, és mennyire törékeny, egészen addig, amíg össze nem törtem a saját két kezemmel.
Kate Mosse
"Ha elveszítesz valakit, rájössz, mennyire is volt fontos számodra, de igazán csak akkor érted meg, amikor még egyszer a szemébe nézel."
"Amikor feladod az álmodat, csak akkor jössz rá, hogy mennyire nehéz újrakezdeni, ezért bemeséled magadnak, hogy nem is akarod. De mindig ott lesz."
"A távollét olyan a szerelemnek, mint a szél a tűznek: a kicsit eloltja, a nagyot még nagyobbra lobbantja."
"Ellentétes igazságok korszakát éljük. Ami az egyik embernek fácántojás, az a másiknak varjútojás. Ami az egyik népnek varjútojás, a másiknak fácántojás. (…) Meg kell gondolni mindig, hogy nem csak nekem lehet igazam, másnak is lehet. Ugyanaz a tojás lehet nekem varjútojás, másnak fácántojás. S ha én tudom, hogy valóban lehet egy és ugyanazon tojás kétféle egyszerre, akkor én okosabb vagyok, mint az, aki ezt nem tudja és ha okosabb vagyok, akkor én kell tűrjek és hallgassak. Mert olyan a világ, hogy aki okos, az tűr és hallgat."
Wass Albert
Nevetek és sírok, elbukok és felállok, elveszítek és találok,
adok és elfogadok, változok miközben önmagam maradok,
néha meghalok, de élek.
Mikor levetkőztem, véletlenül megláttam magamat a fürdőszobatükörben, és csak álltam,
bámultam tanácstalanul, arra gondoltam, hogy szerettél.
Hiába töröd össze a vázát,
a rózsák illata megmarad!
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig lelkem ér, oly messze forr
Szerelmem, s mélybe és magasba, hol
A Lét s a Menny határaira lel.
A homokdűnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Így lesz a mi szerelmünkkel is.
Ha a Történeted része kell, hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz.
Lehet, nem tartozom szeretetre méltó korunkhoz, hiszen telve vagyok gyanakvással, és korunk nagyon elfoglalt. Ezért kellemes részemre az, hogy egy elveszett paradicsom árnyékszerű tüneménye vagyok. Tudom, vannak virághoz hasonlatos emberek, akik messziről, valahonnan megvigasztalnak.
Marc Chagall
Hallgatom a szívem.
Ha majd egyszer leáll, és elszakad a testemtől az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom, mert szeretett engem, és szerette az egész világot.
Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet.
Fekete István
Boldog leszek majd attól a naptól,
mikor ősi kínok közt kisírlak magamból.
Be kellene táplálnom magamba, hogy ezek után Attila megszűnt létezni. Nekem létezni. Akit az érdekel, hogy nekem hány árnyékom volt eddig, azt a srácot én törlöm a nyilvántartásból, még akkor is, ha Fábián Attila a neve. És akkor is, ha miatta éreztem életemben először, hogy remeg a bőröm körül a levegő. Pedig most is remeg. Plusz a szemem is ég Miatta. Eloltom a villanyt és visszafekszem. Sötétben és a pléd alatt könnyebb kiáztatni a szép szememet.
Szilvási Lajos