Idézetek Müller Pétertől :) (beszélgetős fórum)
"Minden szülő tudja, ha becsületesnek neveli a gyerekét, az nem viszi semmire. Akiből hiányzik az erőszak, a törtetés, a sunyiság, a célja érdekében meghozott önárulás és a kényszerű alkalmazkodás a nyilvánvalóan aljashoz, az lemarad, és a többiek eltiporják. A züllés folyamata látványosan követhető a sportban éppúgy, mint a gazdasági és politikai életben, a magánéletben, az emberi kapcsolatokban, a barátságokban és sajnos a párkapcsolatokban is. A gerinctelenség az érvényesüléstechnika első számú feltétele."
/Müller Péter/
Igazad van,attól,hogy Müllert olvasok idézgetek,nagyon sokszor nem értek vele egyet,inkább Popper Péter áll közelebb hozzám,ő olyan reálisabb...
Ezt az égi adomány most megtapasztaltam két barátom által akik nagyon másként szerelmesek mint az átlag ember,na ennél feljebb,mélyebben nincs. Nem hiszek valójában a szerelemben,beteges buta dolognak tartom,de én is változom,tapasztalok...
Álarcot soha nem tudnék felvenni,mindig önmagam vagyok,de attól függ hol kikkel és milyen közegben,mindig más a természetes énem,de az mind én vagyok!Nem direkt változom,hanem ösztönből.
Én is azt gondolom, hogy ez az ember TE vagy.
Régen én is nagyon rá voltam pörögve arra, amit írsz, de ma már nincsenek illuzióim. A tökéletes párkapcsolat nagyon ritka és valódi égi adomány. A legtöbb amit adhatunk, a szeretet, a tisztelet és jó esetben a szerelem, a szenvedély is, de hogy tökéletesen egymásba bújjunk... ez szerintem nem működik. Mindenkivel szemben felveszünk egyfajta álarcot, vagy ha nem, akkor lelkünknek csak egy bizonyos felületét mutatjuk neki. A saját anyánk sem ismer minket tökéletesen. És ez biztos így van jól.
Igen tudom,a szeretetet már megtanultam egész korán,negatív érzéseket nem vagyok hajlandó érezni sem....
Ha szeretsz valakit, át tudod élni. Belebújsz. És ki tudsz nézni a szemén. Lelkének múltjában tudsz járni. Fáj a fájdalma, és vele együtt kacagsz, vagy buggyannak ki a könnyeid. Tudod, hol van benne a gubanc. Sejted a sorsát. Gondolod a gondolatait. Megismered ördögeit és angyalait...
Azt tudtad hogy ha megtanulsz egyetlen embert őszintén, mélyen szeretni, akkor ezt kiterjesztheted a többi emberre is?
Ha nincs ilyen ember, akkor még mindig ott vagy TE!
(Nem könnyű, de erről szól az egész.)
Azt mondod, látod és azt mondod, érted.
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert szemeddel mindig a távolt kutattad,
És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban.
Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,
Meg kell tanulnod most önmagadra nézni.
Te magad változz, hogy a Titok Örök Fénye
Felragyogjon Benned és felébredjél végre.
Légy a csend mestere, bírd Tudatod szóra,
És a legmerészebb álmaid válnak valóra.
"Nehéz korszakokban az ember kifordul önmagából. A "visszatérés" itt Középpontunkat jelenti, igazi valónkat. "Térj észhez, nyugodj meg, nyerd vissza egyensúlyodat!" - ezt tanácsolják a harc művészeinek, egy-egy nehéz és keserves akció után. De az is lehet, hogy éppenséggel ki kell használni a felszabadult pillanatot, s új akciót, új életkör megvalósítását kell kezdeményezni."
/Müller Péter/
"A jézusi sorshelyzet tökéletes példája annak, hogyan őrzi meg valaki a méltóságát a lehető legméltatlanabb helyzetekben is."
/Müller Péter/
"Amit az ember képzel vagy "káprázik", az előbb-utóbb megvalósul. De amíg a képzelet előre látja nemcsak a fényes, de az árnyékos oldalát is, nem csak a jót, de a vele járó rosszat is, addig a káprázat csakis a kedvezőt látja, az édes felszínt, nem a keserű magot. Ezért keserves a csalódás."
/Müller Péter/
Sok mindent meg lehet venni.
Örömöt, kéjt, vidámságot,
mámort, még a hálát is, néha.
De a szeretetet nem.
Semmivel.
Arra meg kell érni.
(az vagy van,vagy nincs)
Az ember rádöbben: azért nyomasztja valami, mert ragaszkodik hozzá.
Görcsös kézzel szorítja magához a rosszat is.
El kell engedni!