24 éves, 8 hetes terhes, egyedülálló egyetemista. És a nagy kérdés... (beszélgetős fórum)

Ha megtartod a babát, irány egy TB tanácsadó. Az egyetem is számít valaminek, anno a barátnőm kapott gyed-et így, bár az még a nagy törvénymódosítás előtt volt... Nyilván nem a maximálisat, de valamit számított. Egy telefont, vagy e-mailt megér a dolog...

A lényegről: Én 23 évesen szültem egyetem mellett, ő se volt tervezett baba. Igaz, én nem maradtam egyedül, de a páromnak se volt még munkahelye, meg ilyenek... Én úgy gondolom, hogy egy gyereket utólag megbánni nemigen lehet. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne nehéz. Nekem sok erőt adott, és sokkal összeszedettebb lettem az anyaságtól. Jobban tudtam rangsorolni, és még a jegyeim is jobbak lettek a suliban...

Gondolom, majd Te segíteni fogod őket éveken keresztül, nem?

Most nehogy azzal gyere, hogy ahová az Isten báránykát adott, oda ad legelőt is, mert a hajam égnek áll az ilyen beszólásoktól. :S

Ha a jólneveltségem nem fogna vissza, én is válogatott cifraságokkal jellemeznélek!

Olyan dolgokat magyarázol bele a hozzászólásban, amik nincsenek is ott.

Teljesen igaza van, és a stílusában sincs semmi kifogásolható. Nem is kérkedett, csak a tényeket közölte, nem tudom, hogy jössz te ahhoz, hogy így megbánts és kioktass valakit.

Más szemében a szálkát is megtalálod, a magadéban a gerendát sem.

Szia!

Én három gyerekkel kezdtem újra az életem.

A párom elfogad engem a gyerekekkel együtt szeret engem és a gyerekeket is!

Ebben a hónapban feleségül vesz és útban van a közös gyermek! Tehát ez ne okozzon félelmet benned!

Viszont a kérdés, hogy a nem várt babát, hogyan tudod megszeretni!

És az apukának jogában áll megtudni az igazságot!

Kívánom, hogy megfontoltan felelősségteljes döntést hozz, és úgy dönts, ahogy a legjobbnak látod! :)

Nekünk csak a szánk nagy, okoskodhatunk, mert nem vagyunk abban a helyzetben, mint Te :)

Vigyázz magadra!

Minden vélemény érdekes és elgondolkodtató.

Jó döntést szeretnék hozni, ezért gondolkodom, hogy mi legyen. Nem vagyok abortusz ellenes, sőt, mindenképp úgy gondolom, hogy nagyon sok esetben sokkal jobb a születendő picinek, ha inkább nem jön a világra. Az esetemben ezt egyelőre még nem tudom eldönteni. Szellemileg, lelkileg érettnek érzem magam. De sajnos ennyi. A többi körülmény pedig nem adott. És tudom, hogy ha most megszülöm, és anyagilag igénybe veszem a szüleim segítségét, akkor nagyon lekötelezem magam (ez hülyén hangzik, mert persze, anyu megszült, felneveltek, támogattak, ami miatt alapból le vagyok kötelezve nekik, de ez egy további szint, amire nem találtam jobb szót:) )Most nagyon komolyan mérlegelnem kell, holnap megyek a nőgyógyászomhoz, és akkorra döntenem kell. Ha úgy látom, hogy nem tudom biztosítani az elegendő feltételeket a babának, akkor nem fogok habozni, és elmegyek az abortuszra.

Én még annyit tennék hozzá, hogy azon is el kell gondolkodni (legalábbis szerintem), hogy ha megszületik az a pici baba, és ok először boldog, hogy van, de ha minden éjjel 10x fel kell hozzá kelni, vagy hasonló "kellemetlenségek" lesznek és esetleg rádöbben anyuka, hogy akkor nem arra kellett volna hallgatni, hogy ez már egy élet...stb., és mondjuk "megutálja" a picit, és mindig érezteti vele, hogy nem is akarta igazán, az milyen lesz neki?

Nem tudom, hogy jól fogalmaztam-e, de remélem értitek, mit akartam ebből kihozni, mert élhet egy ember bármilyen szegénységben, de ha a szeretet, a törődés megvan, akkor lehet egy kisgyerek boldog és fordítva. Megkaphat mindent a "boltból", de ha nincs szeretve, az mindennél rosszabb.

Ezt is mérlegelni kell a kérdezőnek, mert iganis nagyon jó, hogy elgondolkodik.

Ha én most terhes lennék, akkor én is kétféleképpen kellene gondolkodnom, ésszel és szívvel.

Persze, hogy felelőtlen volt.. :)

A Mai napig az...

De mondta minden egyes teherbeesésnél, hogy nem tudna egy életet kioltani, nem tudna abortuszt végeztetni...

Íme az eredmény :)

Nem, nem is kellene bunkónak lenni, vagy támadni a másikat, bár itt picit elszaladt most a ló...

Én megértem mindkét részt, csak úgy érzem, igenis mérlegelnie kellene ennek a hölgynek, mert ahhoz még nem "élt" eleget, hogy ismeretlenül egy másik embernek adjon életet. Nem dolgozott sosem, egyetemre jár, saját kialakult élete van, baráti köre, még most fog valamikor elhelyezkedni a szakmában, majd esetleg párt találni, lakást venni... ezt is meglehet egy bébi mellett csinálni, de nagyon nehéz.

Viszont tudom, hogy egy kis babaszagú, síró kis csomagnál nincs nagyobb öröm és nagyobb boldogság.

de egy baba akkor lesz kiegyensúlyozott, ha az anyukája is az, és az adott körülmények közt nem biztos, hogy az anya ilyen lenne..

:( jajj...értelek...Sőt,megértelek.

(Nem akarok bunkó lenni,főleg a leírtak után nem,de az anyukát nem életpárti volt,hanem felelőtlen..)

Ápolónő vagyok, dolgoztam szülészet-nőgyógyászat műtőben.

És bár én is életpárti vagyok, megértem, hogy van olyan, amikor abszolút nem alkalmas a Nő élete egy gyermek vállalására. Mint ahogy azt is megértem, hogy valaki nem akar a 0-ra szülni.

Miért jó az, ha valaki fogamzásgátlás mellett teherbe esik és az abortusz ellenesség miatt megtartja? Jobb a gyereknek, ha mondjuk éhezik, vagy nincs ruhája, bármije, esetleg mások jóindulatától függ?? Egy gyereknek is szenvedés a nyomor, nem csak a szülőnek.

Én tudom. Anyám felelőtlenül 5 gyereket szült meg, mindig az aktuálisan legidősebbre maradt a többi nevelése... 13 évesen 12 órát címereztem nyaranta 40 fokban a kukorica mezőkön... Hát bocs, de inkább nem kellett volna anyámnak felelőtlenül megszülnie az összes gyereket, hanem el kellett volna gondolkodni, mennyit tud vállalni.

Bársonyfüles!

Itt egy jó példa, ahogy olvashattad is... És mi a tanulság?? Hogy 5.-től 10.-ig folyamatosan csörög a telefonom, hogy "Szia Kicsim, mi újság, hogy állsz anyagilag???" Mert én csak akkor érdemlem meg, hogy felhívjon, ha pénzre van szüksége... és a kistesóimmal zsarol, hogy nem láthatom őket, ha nem küldök neki pénzt...

És persze mostmár nem küldök, saját családom lesz... Erre mi a válasz?? " Ezért szartalak a világra? Sosem lehet rád számítani"... Mondja ezt egy 45 éves életerős asszony...

Igenis jobb lett volna, ha anyám kevésbé életpárti... Imádom az összes tesómat, de ha anyám nem tudja felelősségteljesen felnevelni, minek vállalta be? Mert életpárti... És ennek mi, az idősebb tesók isszuk meg a levét...

Ammeris!

Ez nagyon nehéz kérdés, amit feltettél. Hallgasd meg a véleményeket természetesen, de a döntés az a Te kezedben van.

Én nem állok egyik oldalon sem. Volt már abortuszom is, és szültem már gyerekeket is.

Az abortusz a két gyerekem között volt, mert úgy gondoltuk a férjemmel, hogy nem tudnánk úgy felnevelni, úgy eltartani. (akkor akartunk lakást venni, addig szüleimnél laktunk, lakáshitelhez kellett mindkettőnk keresete, akkor találtam munkát...)

Szóval nagyon sok oka volt annak a döntésemnek.

Viszont én egy percre sem gondoltam, hogy meg kellene tartanom. Igaz házasságban éltem, de mégse akartam.

Te viszont gondolkodsz rajta, ezért nem egyszerű. :(

Kívánom hogy jól dönts!!!

Már megbocsáss, de a 10 nem barokkos túlzás :)

Neked lehet, hogy az, nekem nem :)

Nem a lelki dolgok miatt lehet 12 hetes korig elvetetni, hanem nőgyógyászatilag ez a határ.

Utána ha bármi probléma van, esetleg nem egészséges, vagy meghal a magzat, akkor meg kell szülni.

Nos.. Aki védekezik egy terhesség ellen az azt jelenti, hogy nem akarja, hogy terhes legyen, főleg nem megtartani.

Én nem fogok érvelgetni, mert Te már egy "agymosott", akinek az "élet szentség" és miegymás....... De! Azért elcseszni valakinek az életét 20-25 évre, mert beleesett a fogamzásgátló eszköz hibaszázalékába????????

És a végén az a "pici lemondás".. ugye csak vicc volt??????

:)

Az újszülöttnek napi 10 db pelus is elmegy.. De gondolom, ezt te is tudod. Mint ahogyan azt is, mennyibe kerül 1 db pelenka... Innentől ki lehet számolni, hogy 30 napra napi mondjuk 8 pelussal számolsz, az 240 db pelenka. És nem is 10-el számoltam :)