16 éves kamasz "iskolaundoritisze" (beszélgetős fórum)

Én is azt gondolom, hogy a gyerek kötelessége, hogy iskolába járjon. Nem megy bizony ne kapjon zsebpénzt, internetet, telefont....

Anyuka mellett megtehette, tehát megszokhatta, hogy nem kell felkelnie és iskolába mennie. Iskolába mit mondanak? Milyen tanuló? Nem akarják kirúgni?

Van olyan tényleg aki képtelen reggel felkelni, esetleg magántanuló nem lehetne? Szorgalmas? Akar tanulni?

Ha nem, mehet dolgozni, megkeresi magának amire szüksége van.

Van elképzelése, arról, hogy mivel szeretne foglalkozni?

mi a szigor?

elvárás, hogy igenis suliba kell menni?

hogy vannak ennyi idősen kötelességek?

hogy nem csak internetezésből áll a világ?

nem riadalmat érzek, inkább tehetetlenséget, mert a saját fiaimmal ilyen helyzetet nem kellett átélnem. soha nem volt kérdés, hogy kell-e suliba menni vagy sem. teljesen természetes volt, hogy az ő "dolguk" hogy suliba járjanak...

Lehet, hogy ez a suli nem érdekli, de máshova meg szívesen járna.Meg kéne kérdezni.

Egy próbát megérne.

Most pl. gondold át, hogy halottak napja előtt, ki fogja az édesanyja sírját rendbe tenni. Mert ha a papa sokat dolgozik, akkor talán szóba hozhatnád a gyereknek, hogy menjünk ki együtt, nézzük meg, hogy majd azon a napon minden rendben legyen, csináljuk meg együtt. Kérdezz rá, hogyan gondolja, vagy kivel menne ki szívesebben.

Érezze, tudja, hogy ez is idővel kizárólag az ő kötelessége lesz, annyi sok minden mással együtt.

Teljesen megértelek, és nagyon nehéz lehet mindhármótoknak.

Én csak a pszichológust nem látom járható útnak, mert ő a harmadik "idegen" ember a gyerek életében, aki megpróbál rá "hatni". Akkor már inkább a családban kellene megértőbb-elfogadóbb-támogatóbb légkörnek lenni. A "szakember" nem mindenható, és sokkal könnyebben elintézi azzal a dolgot, hogy nem tud mit tenni, mint egy családtag (remélem)

Értem a te riadalmadat is, hogy kaptál/fogsz kapni egy lelki sérült, kezelhetetlen kamaszt.

De ha csak szigorral közelítesz felé, akkor még nagyobb ellenállásba fogsz ütközni.

leültünk többször is. és látszólag meg is értette, hogy suliban kell járnia, mert komoly gondok lehetnek belőle, a jövőjéről nem is beszélve. Ez másnap reggelig tart...

és mint írtam, ez a suli-téma már első osztályos kora óta fennáll, nem vezethető vissza csak az anyuka elvesztésére, vagy arra hogy én is képbe kerültem

ebben van némi igazság. volt hogy hónapokra elszólította a munkája

viszont megoldást keresünk. ha ebben nekem is szerepem van/lesz, nem bánom. és nyilván nem csak az én gondom, hanem közösen próbáljuk valahogy kezelni a dolgokat.

Te nem olvastad?

"Mivel anyukája komoly betegségben szenvedett gyerek kora óta (nyilván a betegsége folytán hunyt is el tavalyelőtt), az apja minden alkalommal halálra aggódja magát. Véleményem szerint a gyereknek az égvilágon semmi baja, a sima mezei iskolaundoritiszen kívül…(orvosnál többször voltak kivizsgáláson, soha nem találtak semmit sem)"

Természetes dolog, hogy az édesanyja után nem fogadja el a "mostohát", azért kellene leülnie a családnak együtt, és megbeszélni az új szabályokat: ha nincs teljesítmény, nincs lóvé!

Az új anyuka hiába is próbálna meg egy ekkora kamasznál cinkos lenni, stb. stb. a gyerek ugyanúgy nem fogadná el tőle azt sem, mert az ő szívében, fejében az elvesztett édesanya van!

Ahhoz még nem egészen felnőtt, hogy megértse, az édesapjának kell egy társ, kell egy feleség, egy anya, aki segít neki az életben tovább lépni...

De ez, amit a kamasz most csinál, a saját jövőjére nézve sem engedhető meg.

Értem, értem.

Hát végülis az apja is majdhogynem idegen a számára, ha állandóan csak dolgozott, és nem volt módja, energiája egy bensőséges kapcsolatot kialakítani a gyerekkel.

Mostmár valószínűleg érzi is, hogy késő, legyen a te gondod?

16 éves koráig iskolaköteles. Tulajdonképpen kirakhatják a suliból. Legalább még idejében ráébredhet, hogy tanulás nélkül semmire sem viheti.

Hagynám egy kicsit, lássa, milyen a való világ.

Ó, tényleg, özvegy.

Köszi, ez elkerülte a figyelmemet.

Akkor adott egy olyan kamasz, akinek az édesanyja elveszésével is meg kell küzdenie, és elfogadni a pótanyukát.

az apjának ugyezt mondja...

anyuka két éve meghalt

elmehet dolgozni 16-17 évesen? nemcsak ha már betöltötte a 18-at?

szakemberhez jár.

valóban hiányzott eddig minden szigor, fegyelem, elvárás vele szemben.

igen, tudjuk hogy ez így nem jó és nagyon nehéz lesz jó útra terelni, de nem adjuk fel :-)

ez az internet megvonás jó ötlet

Akkor nincs meg az a személy a gyerek életében, akivel őszintén tudna beszélni a gondjairól. Mert hogy ez neki nem gond, azt nem hiszem.

Apukát gondolnám a legmegfelelőbbnek erre, nem egy idegen nőt, vagy egy pszichológust.

Anyukával mi van?

Nem együtt élnek már?

Ha nem akar iskolába menni, felajánlanám neki, hogy álljon a saját lábára, és elmehet dolgozni. Elvégre már megteheti. Saját szórakozását fizesse maga. - Internetet pl.

Kötelességei is vannak, nem csak jogai. Nagyon, de nagyon ráfér egy kis elbeszélgetés.

Ha máshogy nem megy, szakemberhez kell fordulni.

16-17 évesen nehéz az élet, főleg, ha nincs mellette, aki kellő szigorral-szeretettel segíti, irányítja.

Ha már egyszer sikerült jól elrontani, nagyon nehéz újra a jó útra terelni, de nem lehetetlen!

Rá kell venni az együttműködésre.

Én pl. nem fizetném az internetet, telefont, míg ki nem érdemli.

a konkrét válasza az volt, hogy nem bír reggel felkelni

a pszihológusnak is ezt mondta

Gondolom azért ennyi idős korban meg tudja fogalmazni konkrétan, ha akarja, hogy miért nem akar iskolába menni.

A kérdésre kellene keresni a konkrét választ.

egyetértek, van amikor rájuk kell szólni keményen. ezt tettem a két saját fiammal is, akik ma 25 és 22 évesek.

és igen, idaáig apuka agyon dolgozta magát, hogy legyen pénz az anyuka kezeléseire, alig volt otthon és a gyerek otthon maradhatott anyukával, aki gyakorlatilag mindent ráhagyott.

az apja látja hogy ez így nagyon nem kóser és próbál tenni ellene...

:D

Mondjuk az én elveim szerint az 5 éves kézre-pacsija se igazán megfelelő nevelés :D, de ez a fiú vagy lány eljutott 17 éves koráig is ide, igen, igazad van.

szeptember eleje óta, hetente jár pszihológushoz.

és ez a nem-akarok-suliba-járni nem most kezdődött. mindig is sokkal többet hiányzott az áltagnál. tavaly pl 126 napot...