16 éves kamasz "iskolaundoritisze" (beszélgetős fórum)
Nem tudom...
Azt sem, hogy szép szóval lehet-e még nála elérni valamit.
Mivel megváltozott az ő élete is, neki is alkalmazkodnia kell(ene).
Úgy látom, a szép szó sem hat rá.
Nem mindenkiből lesz drogos, ha nem olyan a környezete. Az apukájának kéne sok időt tölteni vele és sokat beszélgetni vele,- talán kettesben pár napot. Bepótolni már az elmulasztott dolgokat nem lehet, de újra kezdeni talán igen.
Lekezelik és hülyének nézik, ez "jön át" az első leírásból.
Így nem igazán lesz semmi. Nem segíteni akarnak, hanem, hogy nyugtuk legyen végre.
A szabályok megismertetése és betartatása nagykamasz korban már régen késő.
Pláne szigorral, minden megvonásával, mert az csak agressziót fog szülni.
Szerintem csakis annak a személynek sikerülhet, aki érzelmileg közel kerül ehhez a fiúhoz.
Szép szóval, kedvességgel, elterelgetni a jó irány felé.
Különben nemsokára tényleg drogos lesz, ahogy mások is írják.
Ha már most nem az ...
Persze, biztosan, nem jó, de most mégis ezt választotta.
A haverjaival jól elvan, és ott semmi baja!
Én bizony most is azt gondolom, hogy a sok baj mellett túl jó dolga van, és semmiféle elvárás nincs vele szemben.
Ez is nagyon rossz dolog, főleg egy tininél, mikor nincs mihez tartania magát.
Nem jutott rá elég idő, magára volt hagyva...
Ez nem olyan biztos ám, hogy a gyereknek így jó.
Tuti valami betegség van mögötte. Egy kamasz nem sír, nem veri a földhöz magát.
Ha nem akar suliba menni, visszapofázik, esetleg elmegy a haverjaihoz, vagy bárhova, de nem sír. Emögött tuti van valami, nem gondolnám, hogy az iskola undor.
Igen...
De sajnos olyan nincs, hogy mi lett volna ha.
Ezt a nagyon nehéz estet most kell megoldani, ami nagyon nehéz lesz. Főleg, mert a gyerkőcnek így jó.
Nem biztos, hogy maga a halál, ami a legnagyobb trauma. Azt írta a fórumindító, hogy már 6 évesen is jelentkeztek a gondok. Miért nem vitték akkor szakemberhez? Már akkor is beteg volt talán az anyuka? Milyen lehetett a viszonyuk az apukával? Lehet, durva, amit írok, és nem biztos, hogy bármi köze van a valósághoz, de nem lehet, hogy az a "valami" rossz légkör mérgezte őt is, ami anyukát is beteggé tette?
Valami nem stimmelt ott anno, akár a betegséggel összefüggésben, akár nem, ami tök mindegy, ki hibája, de akkor sem lehet - már biztos ne lehet - két atyai pofonnal helyrehozni.
Az édesanya halálának a ténye önmagában valóban nem indokolja ezt a magatartást, de valószínűleg több és hosszabb idejű szenvedés is lehetett ott a háttérben.
Én nem közelről láttam, hanem átéltem.
Nem vagyunk egyformák. Egyikünk,így a másikunk úgy él át dolgokat.
Egyik ember mondjuk a párja elveszítése után már kész 1/2 év múlva, másik párt keresni...ez a normális, míg másik egy életen át gyászol.
:(
Nem is csak egyet...
Közelről láttam ilyet. Fel lehet rá, sajnos készülni. Akkor is szörnyű, de jobb, mint ha hirtelen történne nagy baj.
Olvasd el, miket írt a fórumindító!
Nem tudom milyen fából faragtak téged, de furcsa vagy számomra (gondolom, én meg neked)...hogy lehet felkészülni egy kisgyereknek az anyja, apja elveszítésére?.....végig aggódik, meddig lesz még vele.
Ez egy olyan pszichés szorongást idézhet elő nála, hogy lehet végleg tönkrement bele.
Az is lehet, hogy pánikbeteg , csak nem tudja megfogalmazni, vagy nem meri, szégyelli.
Mivel orvoshoz jár a gyerek, gondolom van problémája, ha nem lenne, akkor azt mondaná az orvos, hogy neveljék meg.
Hát az tényleg nem... Csak kérdés, mi lesz a reakció..
Kemény helyzet ez.
Talál az utcán haverokat, lopni és drogozni fog. Jó eséllyel.
Aki ennyire ilyen - most mindegy miért - egy ejnyebejnyétől nem fog elmenni dolgozni. Esélytelen.
Nem is mondtam, hogy az utcára kell tenni. Nem kell internet, telefon előfizetés neki.
Ez éppen elég egy mai fiatalnak.
Tennie kell neki is a közösbe. Valamit.
Az atyai két tasli, ha hiányzik is, ma már nem oldana meg önmagában semmit.
Én egy komoly pszichiátriai osztályt javaslok, Budapesten a Vadas van, a Delej (Heim Pál), meg a SOTE. Vidéket nem tudom, de a nagy klinikákat leszámítva nem hiszem, hogy van ilyen. Utána kell nézni, hova tartoztok, és ki kell várni, és komoly szakember segítségét kell kérni, mondjon akármit a pszichológus, bár attól azt még ne hagyjátok abba, az ő vélemény sokat fog segíteni a kórházban.
Az én fiamra két pszichológus mondta, hogy semmi baja, csak rosszul van nevelve, sőt a kerületi vezető pszichiáter asszony is. Ehhez képest 1 hét múlva autista diagnózisunk volt a SOTE-ról.. Mert ők tudták, mit kell nézni..
Nagyon nem mindegy, ki nézi a gyereket. Neki se, meg nektek se.
De persze akármi is a valós helyzet, a párod nem jól áll hozzá, azt Te is érzed.. Ilyenkor sokszor neki kéne első körben a segítség..
Értem én, hogy mire gondolsz, de a mostani felfogásával, ez őt ugyanúgy hidegen hagyná, mint eddig a sok kérlelés. Az utcára meg nem fogják őt kitenni a szülei, sőt éhezni, fázni sem fogják hagyni.
Próbáljunk már meg a jelenben gondolkodni, nem Makarenkói elveket emlegetni.
ezt az "ébresztőt" keressük...
azt hiszi pénzel minden majd megold ha nem lesz mellette az apja
A pszichiátriai megfigyelésnek semmi köze az egyéb szervi kivizsgálásokhoz.
Az aspit csak példának írtam, nagyon sok más dolog is lehet.
De ha az jön ki, hogy nem, akkor is szakemberi felügyelettel kell a "durva ráébresztést" is csinálni, mert máskülönben 2 hét alatt az utcán szeditek fel drogosan, és hiába partizánkodtok, nem fogja azt csinálni, meg fog szökni.
A pszichiátriai az ilyen bajok miatt van, lettlégyen akár valami konkrét baj, akár "elnevelés" a háttérben.
Az ennyire durva problémákat pici az esély házon belül megoldani, bele lehet nagy bajba is futni, gondolom se te, sem az apja nem akar kést a hátába, vagy holtan a gyereket a küszöbre.
Gondolom, de hát valamit tenni kell, és az egy ébresztő legyen!
Mi lenne, ha egyedül maradna? Hogy állna meg a saját lábán?
Apuka nem lesz mindig mellette és nem kell kiszolgálnia egy ekkora emberke minden kívánságát.
Ha nincs semmiféle betegsége, valahogy rá kell ébreszteni, hogy így nem folytathatja.
Rádöbbenne, hogy ennyi idősen, végzettség nélkül nem veszik fel sehova sem.
nézd, annyi mindenre már volt tesztelve, nem tudom hogy konkrétan erre volt-e vagy sem...
de rákérdezek és ez is egy lehetséges válasz... bár ha jól tudom, ott konkrét jelek is vannak, szemkontaktus kerülése, hogy nincsenek barátok stb-.itt ez fel se merült, nem kerüli a szemkontaktus, ha a haverjaival van, semmi gondja-baja vagy rosszulléte nincs.
További ajánlott fórumok:
- Ti mit csináltok akkor, ha a 13 éves kamasz fiúval nem lehet otthon bírni?
- Mi kell ahhoz, hogy egy 46 éves nő három kamaszgyerekkel párt tudjon találni, mivel nekem ez eddig nem sikerült
- 15 éves kamaszt elengednéd szórakozni az éjszakába?
- Mit kezdjek a 16 éves, makacs, szemtelen kamasz lányommal?
- Hogy lehet motiválni egy 18 éves kamaszt?
- Mennyire megoldható egy 13 éves kamasz MÁV ingázása?