16 éves kamasz "iskolaundoritisze" (beszélgetős fórum)

Amikor vállalkozóként az anyuka magával hozta az irodámba az 5 éves csemetéjét, mert hova tegye, amikor előtte hozta el az oviból... a gyerek pedig elkezdte unalmában piszkálni a konnektort... az anyja hiába mondta neki, hogy ne csináld, ő csak azért is, majd jött a kézre-pacsi... a gyerek levágta a nagy hisztit, fetrengett a szőnyegen, ordított... az anyja felszedte, és keményen rászólt: most már hagyd abba a mű-hisztit!

A gyerek egy pillanatra elhallgatott, majd elkezdett röhögni...!! Ezt csinálja egy 5 éves, megértem, de hogy a 16 éves is, és engedik, eddig is engedték neki, ott inkább a szülő fejében van valami gond!

Továbbra is azt gondolom, hogy ennél súlyosabb ok van a háttérben, csak nem osztja meg veled.

Ezek olyan mellébeszélő szavak, mintha azt mondaná vele, hogy "mi közöd hozzá".

Érdemes lenne kideríteni és azt orvosolni, amíg nem késő.

nem értettelek félre :-)

megpróbáltam úgy is.

ma reggel is azzal próbáltam rávenni, hogy úgyis már péntek van, holnap, holnap után annyit alhatsz amennyit szeretnél...

mikor kérdeztem, hogy miért utál suliba járni, azt válaszolta, hogy igazából nem utál járni, sőt! csak reggelente "nincs olyan kedve hogy menjen"

és hogy az ő szavaival éljek " sajnos nem alakult ki az iskolába járási rutinom"

Most nézem.

Akkor most 16 éves, vagy 17?

mi inkább a hétvége meghosszabítására gondolunk... mert olyankor megy a számítógépes online játék ezerrel, egész éjszaka

és igen, az iskola váltás is szóba került, csak nem vagyunk abban biztosak, hogy az megoldás lenne, arra, hogy reggelente felkeljen és elkezdjen készülödni.

Félreértettél.

A cinkosságot nem úgy értettem, hogy támogatni a lógásban, és helyeselni, hogy nincs felelősségérzete.

Egy cinkos kacsintásra gondoltam, egy mosollyal: "tudom, hogy nagyon keserves az életed, de indulj, más is megcsinálja" - vagy valami ilyesmi.

Szóval több kedvességre és megértésre.

Hát ha reggelente sírva a földre dobja magát ... :O

Azt nem tudom.

Az nagyon fura történés 17 éves korban.

Mit mond, miért annyira nehéz elindulni ,hogy sírni kell miatta?

Nem lehet, hogy valami súlyos gond van a háttérben, és nem csak a beteg anyuka elkényeztetése?

Nem lehet, hogy bántalmazzák, vagy ilyesmi?

Mit mond, miért csinálja?

Azért ez nem így van ám, hogy a hét 5 napjából csak 3 napot megy suliba, a többi igazolatlan hiányzás. Egyrészt mi lesz akkor a tanulni valókkal, a vizsgákkal, az eredményekkel, másrészt a kötelesség tudat, a felelősség vállalás.

Mert ha csak eseti jelenség lenne, akkor lehet cinkosságot vállalni, de hogy ez megy hetente, és érdekes módon rögtön elszáll minden fejfájás, stb. ahogy a haverok megjelennek... rossz társaság, később majd jön a többi is, ami a csavargásokkal és hasonló időtöltésekkel jár együtt.

Feltetelezem, itt te lennel a 3.

Apukanak kellene a fianak bekemenyiteni.

Valoszinuleg ezen a napon van olyan tantargy, pedagogus, amivel=akivel nem tud megbirkozni.

Vegso esetben fel ev utan iskolavaltas, ha lehetseges.

ez jó tipp :-) köszi.

lehet hogy bevetjük

ha egy 17 hét éves kamasz, reggelente sírva a földre dobja magát hogy ő nem megy suliba, sajnos nem tudok más jelzőt használni, mint taknyosra jellemző hiszti

naponta beszélgetünk, minden este megígéri, hogy reggel menni fog gond nélkül és bocsánatot kér a reggeli viselkedésért. ez az ígéret másnap reggelig tart.

Szerintem neked kizárólag a saját gyerekeid neveléséhez van közöd és beleszólásod, bár nem írtad, milyen a kapcsolatod minőséges az adott 44 éves férfival.

Olyan, mintha eleve rosszul állnál hozzá: "csemete", "taknyosra jellemző hiszti" ...

A kamaszok el vannak veszve a világban, nem gyerekek már, de nem is felnőttek. És a világ megértésére vágynak :)

Szerintem ne tuszkold az ajtón, hanem beszélgess vele többet, netalántán (majdnem) felnőttnek tekintve, néha kis cinkosságot is vállalva vele, persze csak ha tényleg a szíveden viseled a sorsát. Ha nem, akkor el kell tűrnöd, hogy a család tagja, a maga kis stiklijeivel együtt.

túl vagyunk rajta... falra hányt borsó

a felelőség érzet is kb valahol megragadt 3-4 éves kor körül. Félre ne értds, nem elmaradott gyerekről beszélünk. Minden másban egy normális 16-17 éves timire jellemzően viselkedik... csak a felelőség érzet, kötelesség tudat mintha "gyárilag" hiányozna...

hozzátartozik a sztorihoz, hogy eléggé el lett kényeztetve, mivel az anyuka betegsége miatt csdaszámba ment a megszületése...

az apja látja, hogy ez nem jó, beismeri, hogy valóban sok minden rá lett hagyva eddig és változtani szeretne a helyzeten

Kötelességérzet felébresztése? A jövőt illető kétségek: tanulmányok nélkül, hogy fog dolgozni, egyáltalán munkát kapni, megélni?

Ez azért szokott hatni, hiszen 17 évesen már tervezgetik a jövőt még a kamaszok is.

Véleményekre vagyok kíváncsi.

Adott egy özvegy 44 éves pasi, a 17 éves fiával. Minden szép és kerek lenne ha! a "csemete" nem vágna le minden reggel, egy hároméves taknyosra jellemző hisztit, hogy ő nem akar iskolába menni. Rengeteg hiányzása van már. Szeptember óta egy hetet se csinált végig. Jellemzően valami csoda folytán minden hétfőn és pénteken rejtélyes fejfájások, hasfájások gyötrik amik varázsütésre elmúlnak abban a pillanatban, amikor a haverjai megjelennek az ajtóban. De a hét többi napján is kínszenvedés kituszkolni az ajtón...

Mivel anyukája komoly betegségben szenvedett gyerek kora óta (nyilván a betegsége folytán hunyt is el tavalyelőtt), az apja minden alkalommal halálra aggódja magát. Véleményem szerint a gyereknek az égvilágon semmi baja, a sima mezei iskolaundoritiszen kívül…(orvosnál többször voltak kivizsgáláson, soha nem találtak semmit sem)

Nekem is van nagy két fiam, így van némi tapasztalatom a kamasz fiúk „nem akarok iskolába menni” változatos és kreatív kifogásainak kezelésével. De azon a saját gyerekeim, rájuk anno keményen rászólhattam.

Javaslatokra vagyok kíváncsi hogy tudnám ezt a helyzetet kezelni, mert hogy napi szinten megy a hiszti és az egész napra rányomja a bélyegét...