1 éve halt meg a barátnőm, nem bírom feldolgozni... Csak 2 évet tölthettünk együtt :'( (beszélgetős fórum)
ja,és persze az is sokat számít az elengedésben,h milyen volt az akkori viszony...úgy értem,h veszekedésben voltak-e éppen,vagy a lány hogyan halt meg (esetleg önkezűleg-bocsánat),mert ezek miatt lehet,h a hozzátartozók nem tudják elengedni,vagyis ezt gondolom.
Szia és részvétem, szörnyű lehet! Ilyenkor az segít, ha megpróbálod kikapcsolni az agyad, másra terelni a gondolataidat, hogy a lelked kicsit pihenhessen a fájdalomtól. Edzés, tanfolyamok, klubok, én ilyesmit tudok ajánlai jó szívvel. Akár minden percedet táblázd be. ELeinte nagyon nehéz lesz másra koncentrálni, de ahogy belejössz az új dolgokba, egyre inkább menni fog már. És persze ne szigeteld el magad továbbra sem, a család és a barátok nagyon kellenek most!
pontosan ezt akartam írni.Nekem is lassan 2 éve lesz,h meghalt apa.És nekem is olyan sokszor cseng a fülembe ez "az idő mindent megold" szöveg.
de sajnos ez nem igaz.vagy ilyen kir időintervallumban nem...nem tudom.Nekem egyre nehezebb.ha belegondolok,h már 2 éve nem láttam,el sem hiszem...És sajnos csak gyarapodnak a mondanivalók,amiket szeretnék neki elmondani,de már ne lehet.
Az biztos,h ahogy telik az idő,már nem sír az ember minden nap.De n is sokat pityergek miatta.Szóval szépen lassan majdcsak...nem tudom.Sajnos nem tudok érdemleges tanácsot adni a fórum indítónak...csak annyit,h részvétem,és soksok erőt,kitartást kívánok neki.És ne feledje,h a barátnője biztosan vidámnak szeretné látni odafentről.
sajnos nem tudok semmi okosat írni, de drukkolok...
Humony-nak igaza van, a családjával is próbáld meg a kapcsolatot tartani, együtt tényleg könnyebb lenne. a bedilizést nem úgy értem, hogy szó szerint..
szia.nem fogsz bedilizni.az idő sok mindenre gyógyír./ezt tapasztalatból/írom.csak ne zárkózz el a külvilágtól.én ezt tettem .ne lökd el magadtól akik segíteni próbálnak.engedd hogy osztozzanak a fájdalmadban.bár neked a legfájdalmasabb/mindenkinek a saját fájdalma a legnagyobb./a szüleivel hogy vagytok?esetleg együtt könnyebben viselnétek...
Szia! tudom, hogy milyen érzés! Neked kell sajnos lépned, próbáld meg kibeszélni magadból, nekem így sikerült.beszélj róla, minden szépet és jót! szívesen meghallgatlak. nekem ez segített, hogy beszéltem, beszélte és beszéltem róla. nem szabad magadba fojtanod, mert meg fogsz bolondulni.
Szia. Amennyire csak tudod, foglald le magad. Nem tudom, h tanulsz-e vagy dolgozol, de temetkezz bele teljesen abba, amit csinálsz. Sportolj, vagy játssz videojátékkal- nem tudom melyik típus vagy a lényeg h se időd se energiád ne legyen agyalni a történteken. Ez segíthet, talán... Kitartás...
Azt mondják az idő majd .........,nekem édesapám 2 éve halt meg,nekem ugyan olyan rossz mint akkor.Én ha gondolok rá megprobálom csak a vidám percekre emlékezni.Viszont egy társ elvesztése ezt csak az tudja aki ezt átélte.Probálj meg programokat csinálni,ne gubozz be,mert attól biztos nem lesz jobb.
erre csak az idő hoz majd megoldást! légy türelemmel, tudom nehéz, az ember belül ordít néha a fájdalomtól. van valami, amiért nem tudod elengedni? esetleg nincs vele kapcsolatban lelkiismeretfurdalásod? (pl hogy valmit még nem éltél át vele, vagy éppen összevesztetek stb) Milyen körülmények között halt meg, mi volt az oka? (ha nem túl indiszkrét)
reszvetem .... elhisszem ,hogy nehez lehet :((
Meséld el mi történt, mert sajnos a családunkban is tavaly tavasszal temettünk el egy 25 éves lányt:(
Az Ő vőlegénye is nagyon ki van, még a temetésre sem merték elhozni a szülei.
Talán ha beszélsz Róla, könnyebb lesz. Fájni fog még sokáig, de koránt sem annyira.
Elfelejteni csak akkor fogod, ha már saját családod lesz, gyerekeid. Mert lesznek, ezt ne feledd.:)
Nagyon rossz lehet. Gondolkoztál már azon, hogy ott hagyd az emlékeket egy időre és helyet változtass? Az érzelmeiden nem fog egyből segíteni, de talán nem emlékeztet minden ő rá.
De ez csak egy ötlet. Még olyan fiatal vagy.
nem is fogsz... ez egy természetes folyamat... és a gyász végig elkísér.... a sírás pedig természetes, ne hidd azt, hogy csak úgy elmúlik...sohasem fog...
járj társaságba , keress új hobbit, és foglald el magad mindig valamivel, ami a napi rutinból kizökkent... csak így fogsz tudni talpra állni!
Nem próbálkoztál, új kapcsolattal, ami egy picit feledtetné veled ezt a szörnyűséget, részvétem és mi történt, ha szabad erről beszélni, kérdezni
Őszinte részvétem Neked!:((
nem volt ilyen problémám. Bocsi
Szia Szerencsére nekem nem volt problémám, de én úgy gondolom el kell engedned . Neked kell megtenned. Lépned kell. És akkor változnak a dolgok.
Még mindig olyan vagyok, mint aki tegnap tudta meg, hogy mi történt. Sokat sírtam (a temetésen sírógörcsöt is kaptam, majd elájultam) és sokat fogytam is, nagyon magambafordultam. Nem segít semmi, pedig a család, a barátok és még egy pszichológus is próbál segíteni! Mikor lesz ez könnyebb? Karácsonykor is inkább tartottam magam a család előtt, de amikor mindenki lefeküdt, kitört belőlem a zokogás... A hugom észrevette (17 éves) és megpróbált vígasztalni, de attól csak jobban sírtam, erre Ő is megjegyezte, hogy valamit tenni kell, mert teljesen tönkre fogok menni... Hogyan gyorsíthatnám a gyógyulást? Egyébként 19 éves vagyok, még előttem az élet, nem szeretnék bedilizni!
További ajánlott fórumok: