Visszahódítani, vagy hagyni elmenni, ennyi idő után? (beszélgetős fórum)

"az elmúlt egy hónap alatt 1x sem keresett, se egy telefonhívás, se egy sms, se egy levél."

Ez önmagáért beszél. Ehhez nincs is mit kommentárként hozzáfűzni.

Szerintem ne várj rá.

végig olvastam én is a fórumot

nah akkor én is leírom a történetemet...

2 éve kezdődött az egész...megismerkedtem a volt barátommal...1 év kellett ahoz h mi összejöjjünk...a világ legboldogabb embere voltam...szerettük egymást, boldogok voltunk

1 hónapja szakított velem a barátom...egy világ omlott össze bennem...

azzal kezdte az egészet h át kell gondolnia pár dolgot a kapcsolatunkkal kapcsolatban...beszélgettünk...elmondta h már nem úgy szeret mint régen

másnap elmentem a munkahelyére mert volt egy kis dolgom...azt mondta lehet h egy fél év múlva újra összejövünk, de most nem tudja h mi van

utánna felmentem hozzájuk összepakolni /tudni kell h év elején odaköltöztem hozzájuk/ és hazaköltöztem...pakolászás közben írtam neki egy levelet...a párnáján hagytam

délután felhívott h végigolvasta a levelem...magyarázott dolgokat, azt is elmondta h gondolkodnia kell...lehet h 1-2 év múlva meggondolja magát és feleségül vesz

sokan mondták azt lehet h beijedt h most már hazasodnia kell...lehet

amikor felhívott azt is mondta ha bármire szükségem van nyugodtan keressem...erre mikor küldtem neki egy üzenetet válaszra se méltatott, a közösségi portálokon is kitörölt az ismerősei közül

nagyon hizányzik...még mindig szeretem és szeretni is fogom...vele képzeltem el az életemet /és még most is/

az elmúlt egy hónap alatt 1x sem keresett, se egy telefonhívás, se egy sms, se egy levél...szóval nem tudom h mi van vele...és ez elbizonytalanít...én várok rá bármeddig ha kell

szerelem volt első látásra...sablonosan a Nagy Ő

mindenki azt mondta h mi összeillünk, h olyan szépek vagyunk együtt

szerintetek mit tegyek?? vkinek van vmilyen ötlete??

Az a baj, hogy a nők is és a férfiak is egy-egy csalódás után beindítják a védelmi funkciót,

és ha olyan kerül az ilyen közelébe, aki tudná őt szeretni, még azt is elüldözi ezzel a hülyeséggel.

A 2 év szünet után a volt párom (miután 85 smst küldött egy hónap alatt, napi 3szor hívott h biztos jövök e a randira, négyszer bevallotta h oda van értem-de nem mer közeledni,

válaszul megírtam neki, h érzek egy burkot amit nem tudok ledönteni körülötte, válasz erősebb vagy, hidd el)

ma, mikor végre náluk aludtam volna, és 3 órát sétálgattunk az állatkertben, a kocsiban közölte, hagyjuk inkább az estét, nem akar bántani..

köpni nyelni nem tudtam, majd megkérdeztem mikor hajlandó végre ezt a burkot feloldani maga körül,

bekönnyesedtek a szemei,

válasz nem tudom,

agglegényként fogom leélni az életem

na? ti erről mit gondoltok?

azért mert 3 éve megcsalták, most egyéjszakásokon él, h ne kelljen elköteleznie magát

Hagyni menni.

Ha szereted,hagyod elmenni,mert nem boldog veled és másra van szüksége ha elmegy.

Már kezdek hozzászokni.

Nektek viszont szorítok.:)

Csak közben el ne felejtsetek összegyűjteni a jó dolgokat is.

Csak a saját példámból indultam ki, az én párom az gondolta, hogy én már nem szeretem, nem becsülöm... ezért aztán le is lépett.

sziasztok. én tőlem tegnap ment el a kedvesem 2év után, valójában közösen döntötünk, de még szeretjük egymást. én miután elment ugy éreztem, hogy jobb is mert így átgondolhatjuk hogy ki mit szeretne a másiktól ha egy kicsit nem találkozunk.

ő már hívott ma is hogy találkozzunk, de én úgy érzem kellenne egy kis szünet amig végigondoljuk mit akarunk. mit tegyek segítsetek?

Sok évvel ezelőtt elküldött a "nagyszerelmem",hogy menjek, amerre látok, ő már nem lesz többet a "nagyszerelmem". Hiába hagytam ott az állásomat, költöztem hozzá az ország másik felébe, güriztem mindenféle alantas melót, ez már lényegtelen volt számára. Minden indoklás nélkül tette. Azt hittem akkor, hogy ott ér véget az életem. Tettem is róla...

Szerencsére az idő, ahogyan mondani szokták a nagy közhelyeket, mindent megoldott. Most boldog vagyok :) Ősszel férjhez megyek az IGAZI NAGY SZERELMEMHEZ.

Két hét telt el...

Visszahódításról már szó sincs... Hagytam elmenni, sőt csomagolni is segítettem. Már csak az fontos, hogy emelt fővel léphessek ki ebből a kapcsolatból.