Visszahódítani, vagy hagyni elmenni, ennyi idő után? (beszélgetős fórum)

:(

akkor ne is lógjon..

sztem viszont most hagyd békén,ne keresd. Kivi vagyok fog e magától keresni..

akkor ide is csak az a fránya idő kell ..

utálom ezt ilyenkor :( de tényleg az idő az orvosság :s

csaktán fog segíteni a pasi..

elég szemét húzás lenne,ha ennyit sem tenne meg érted,ennyi együtt töltött idő után.

Nektek végleges a szakítás?

Mondjuk mondani bármit lehet.. majd ha meg is valósul akkor lehet azt mondani,hogy tényleg komolyan vette a talit.

Szerintem nem kell semmit erőltetni,tényleg az kell,hogy maguktól jöjjenek rá,hogy mégicsak kellünk nekik..

Én tegnap írtam neki sms-t,hogy az autó amit kinéztem,az eltűnt a hírdetések közül,de csak azért írtam meg neki,mert Miskolcon van a kocsi,és csütörtökön akarna velem eljönni megnézni,direkt mondta is,hogy ne tervezzek semmit csütire.. szóval írtam neki,de ő nem válaszolt.. na mondom akkor többet nem is írok neki.

Amúgy nálunk is adna a kocsiba bele pénzt,mert jelenleg nincs meg az az összeg,amennyiért kinéztem.De csak kölcsön..

szóval én hagyom mostantól,majd ha akar,keres..

És akkor ti semmilyen viszonyban nem maradtatok? Elment és ennyi? Slussz-passz?

hát.. ez elég hosszú,de próbálom tömören..

a srác munkamániás mondhatni,én meg sokat nyígtam neki,hogy többet szeretném látni,több talira vágytam.. aztán 2 hete szombaton szépen összevesztünk,és úgymond kidobtam a lakásomból.. aztán 1 hét teljes csend következett,aztán elkezdtünk msn-ezni,majd pár nap múlva elmentünk együtt kocsit nézni,mert most akarnék venni egyet. Akkor ,mikor taliztunk nem beszéltünk kettőnkről egyáltalán. És így egyre rosszabb volt nekem,ez a huza-vona,és hogy nemtudtam hányadán is állunk.

Aztán most szombaton elhívtam,hogy beszéljük már ezt meg ,ezt a dolgot.

És mikor eljött,mondta,hogy nagyon őrlődik,mert nagyon szeret,és nem akar úgy elhagyni,de most az eszére kell hallgatnia,és meg kell tennie.

Aztán lényegében mégis itt aludt nálam,de persze tiszteletben tartom a döntését. :(

Viszont programokat tervez velem,meg talizni akar ugyanúgy.. ilyesmi. Nem is tudom.. erre szokták azt mondani,hogyha igazán szeret,akkor visszajön? nemtom:S de az biztos,hogy én is szeretem,és adok neki időt,hogy hátha mégis a szíve győzedelmeskedik,és visszajön hozzám.

Engem már nem érdekelnek úgy a pasik,nagyon sokat csalódtam,nagyon sokat szenvedtem,már vele sem akartam leállni annak idején,de megfogott,hogy milyen kitartóan udvarolt. Aztán szép lassan meg is szerettem.

De ezután meg 1000%,hogy nem fogom hagyni,hogy bárki is a közelembe kerüljön,úgy értem pasi.. unom már az állandó csalódásokat..

hát.. tömören ennyi..

Sziasztok!

Lehet nem jó helyre írok... Csak szeretném tudni, csak én vagyok így...?

7 éve házas vagyok, olyan tökéletesnek indult minden. Annyira szeretem a mai napig és Ő is, de nagyon magányosnak érzem magam. Sokminden változott, amolyan társas magány amit érzek. Eleinte próbálkoztam az érézst elnyomni, de mára már letisztult... egyedül érzem magam, pedig szeretve vagyok. Sinte büntudatom van emiatt.

Tud valaki objektív, kívűlálló tanácsot adni? Esetleg járt már valaki hasonló cipőben?

sziasztok.segítséget szeretnék kérni. a problémám pedig a következő: 2 éve ismerek egy fiút akivel az első perctől kezdve vonzódtunk egymáshoz. nem merem nyíltan kijelenteni, de úgy érzem tökéletes. teljesen harmonikus volt a kapcsolatunk, ő az aki a napfényt és a vidámságot hozta az életembe.nála jobbat el sem tudok (most már) képzelni magamnak. tavaly augusztusban össze is jöttünk majd december elején szakítottam vele egy exem miatt, mivel lüke fejemmel azt hittem h ő jobb lesz. Balázs ( a tökéletes) megkeresett kb 2 hónapja azt állítja h jaj csak eszébe jutottam, gondolta megkérdezi hogy vagyok... aztán később kiderült h számára énis a tökéletes nőt testesítem meg, akinél nem talált jobbat hiába keresett. aztán "összejöttünk". minden csodás volt múlthétig, amikor is egy haverommal elmentem bulizni és csókolóztam vele. az kiderült és Balázs szakított velem. azt mondta h ő ilyen lánytól mint én, aki megbízhatatlan és nem őszinte, nem akar semmit. viszont én halálosan megbántam amit tettem már azután miután meg is történt. nyilván nem akartam hogy ez legyen. a legnagyobb baj nem is ez. hanem hogy szeptember közepéig amerikában lesz és esélyem sincs vele találkozni hogy elmondjam neki sokadjára h őt szeretem és mindent megteszek érte hogy visszakapjam. képes vagyok érte változni, küzdeni és bármit megtenni. (azért vagyok ennyire magabiztos még eme szorult helyzetemben is, mert mondta h lát még esélyt arra h együtt legyünk ha változtatok a dolgokon...) szóval tippeket szeretnék kérni, hogy így, neten keresztül hogyan "hódíthatnám vissza"?! gondoltam már romantikus üzenetre illetve egy romantikus számra amit én magam éneklek el és elküldöm neki... nem tudom mennyire jó ötletek ezek :S nagyon szépen kérlek titeket, hogy adjatok nekem tippeket!

előre is köszönöm a kedves olvasónak aki átvergődte magát a levelemen és elgondolkozott rajta h ez esetben mit lehetne tenni...

Sziasztok.

Úgy gondoltam, ennyi idő után tartozom annyival Nektek, hogy megírom, hogyan alakultunk. Elvégre Ti adtatok erőt a nehéz időkben!

Együtt vagyunk azóta is, most már 4,5 évnél tartunk. :) Mióta itt írogattam Nektek, stabilan működik ez a kapcsolat, semmi nagyobb baj nem történt. Nagyon boldogan élünk együtt. Természetesen tele vagyunk egész életünkre szóló tervekkel, a gyerek projekt szinte már állandó téma. :)

Mindenkinek sok erőt kívánok, aki idetéved erre a fórumra. Ha végigolvassátok, biztosan segít egy kicsit a lelketeknek! És ha ritka is, de tényleg vannak kivételek, hogy újra tud működni egy kapcsolat egy szakítás után. De az is biztos, hogy nem szabad görcsösen ragaszkodni egy álomkép miatt, ami egyoldalú!

Mivel mindenki máshogyan éli meg, más dolgokat tűr el, és másnak értékel a párjától egy-egy gesztust, nincs egy bevált recept, hogy hogyan lesz jó Neked, de az idő és 1-2 praktika (lásd a fórumban leírt tanácsokat!) segít vagy a visszahódításban, vagy a továbblépésben.

Meg lehet bocsátani egy férfinak, vissza lehet hódítani, de a bizalom már nem lesz ugyanaz... és végül ez mérgez meg mindent.

Persze kivételek mindig akadnak.

Sziasztok!

Elolvastam az egész fórumot és nagyon jó gondolatokat és ötleteket találtam, amik rengeteg erőt adtak!

Röviden leírnám, hogy velem mi történt, kb minden ismerősömnek elmondtam már, de egyszerűen nem tudom, hogy mi a jó megoldás.

Ma lennénk 5 hónaposak...15 éve ismerjük egymást, január óta vagyunk szoros barátságban...nagyon jó barátságban, szinte hihetetlen volt. Aztán ezek tovább alakultak és jún.végén összejöttünk. Én most 7. hete vagyok fertőző beteg, ami miatt semmiféle testi kapcsolat nem lehetett (de a szexet megoldottuk azért, a csók az kimaradt). 6 hét alatt 4x jött át hozzám. 2 hete szombaton "nem volt kedve átjönni, meg az egészhez nem volt kedve, mert bal lábbal kelt fel" így nem jött át...azóta nagyon furcsán viselkedett, amire rá is stresszeltem, nyugtatót szedtem és sokat fogytam...írtam neki egy levelet h neki mint a páromnak kéne a legjobban mellettem állnia és erősítenie ebben az időszakban erre ő is belém rúg, beszéljük meg h mi a baj. Csütörtökön elmondta h ezt mint kapcsolatot nem tudja folytatni, mert már nem szerelmes, de szeret meg imád, jobban mint barátot, de engem nem tud kihasználni, vszínű mással megtenné, mert nem olyan fontos neki, mint én és bármikor az első csettintésemre ugrik. Nagyon fontosak vagyunk egymásnak mint emberek és barátok. Pénteken személyesen szakított. 2 napra eltűntem, semmit nem tudott rólam. Tegnap rám írt, h mondjam azt h jól vagyok, nagyon aggódik, mert nekem a stressz rögtön a gyomromra és az egészségemre megy rá. Teljesen pozitív voltam, és normálisan rákérdeztem h nem értem hogy miért nem ad magunknak még egy esélyt h ha jól megvoltunk, de én nem erőltetem, hogy ha ő ezt eldöntötte, csak nekem ez nem indok amit felhozott, mert érthető, hogy eltávolodtunk egymástól. Azt mondta hogy ez ne legyen bennem, mert nem lesz folytatás. Azt is mondtam neki, hogy én már bármikor tudnék vele találkozni mint barát, erre azt mondta h ne siessük el. Erre megkérdeztem, hogy fél, hogy újra belém szeret? Erre azt mondta, hogy nem, csak nem kell ezt elkapkodni. Szerintem ezzel csak engem akart nyugtatni.

Biztos vagyok benne, hogy ha ez a 6 hét nem így alakul, akkor minden megy a normális kerékvágásban és nem itt kötünk ki. Egymás mellett volt a helyünk, minden tökéletes volt, sose volt semmi gond. Megtaláltuk egymást, erre nincsen szó.

A következő indokokat hozta fel:

- nem szerelmes már, részéről ez ennyi volt

- benne volt az is, hogy nem lehetett ezidő alatt csók

- lehet h hiányzik neki a nőzés (megjegyzem, nem tud nőzni…max jól berúg és smárol vmi ocsmánysággal)

- a haverjaival pont azt beszélte, h ha vkinek volt egy többéves kapcsolata, akkor utána már nem képes hosszútávú kapcsolatra, csak pár hónaposra… (EKKORA KAMUT)

Ezek után eléggé ki is ábrándultam belőle, nem írok neki, nem könyörgök. Nem is akarok a barátja lenni, mert velem a saját lelkiismeretét ne nyugtassa. Vagy a szerelme vagyok, vagy senkije. Pedig nekem csak ő kell! De most megkeményedtem, de visszafogadnám, ha észhez térne. Magamon is meglepődök, mennyire jól viselem, mert kutyául tudok szenvedni, mert nagyon érzelmes típus vagyok. De valahogy biztos vagyok benne, hogy visszajön.

Nem tudom, hogy megmondjam-e neki, hogy a barátságot felejtsük el, mert benne mint a páromban csalódtam, hogy pont akkor hagy el, mikor ilyen sz**ban vagyok, mit tenne, ha „csak” a barátja lennék?! Nem tudom, hogy erre rápörögne és bizonyítani akarna, hogy ő igenis kitartó, csak most összezavarodott, vagy belenyugodna, hogy „hát igen ez van sajnos, ő gyenge és önző”.

Ő A PÁROM! Tudom, hogy rá fog jönni, hogy mennyire hiányzom neki, mert mellettem volt a „helyén”. Meg én is mellette. Csak azt nem tudom, milyen módszert válasszak, hogy erre rájöjjön. A barátsággal az a bajom, hogy akkor megnyugodna h ott vagyok neki…viszont ha néha találkoznánk, talán újra előjönnének belőle az érzelmek…semmit sem tudok…De valahogy segítenem kell neki, hogy visszataláljon hozzám :DD

Emlékszel az első napokban amikor órákig nyomtuk az msn-t és minden porcikánkban éreztük, hogy egymásnak vagyunk rendelve?

Emlékszel, amikor először egymásra néztünk? Emlékszel a villámcsapásra ami a Nagy Lajos-Csömöri kereszteződésében volt? Amikor éreztük, hogy ez nem lesz egy futó kaland, mert beleremegtünk az érzéseinkbe.

Emlékszel, a teaházra, amikor szégyenlősen de csillogó szemekkel néztünk egymásra, amikor Győrben egész éjjel beszélgettünk a pezsgő mellett és megnyíltunk egymásnak, amikor Keszthelyen este belopóztunk a kastély parkjába és miénk volt minden fűszál, amikor Siófokon 100 mécses égett a fürdőkád körül, amikor amikor a Mátrában boboztunk és félve öleltél át siklás közben, amikor Egerben fagylaltot kerestünk, vagy amikor a Bajai halászcsárdában betegre zabáltuk magunkat?

Emlékszel a lobogó érzésekre? Emlékszel, hányszor hittük azt, hogy végleg elveszíthetjük egymást, és emlékszel az érzésre amikor újra egymást ölelhettük?

Te voltál a mindenem. Te voltál az első szerelmem, Te voltál az, akivel örökké együtt akartam élni, együtt megöregedni, gyerekeket nevelni, kertészkedni…

Most vége… Már nem írsz, nem hívsz. Nem válaszolsz, nem hallhatlak, nem láthatlak, és nem írhatok neked.

Még reménykedek. Vannak tervek, amiket együtt meg tudnánk valósítani. Tudom, érzem, hogy még van esélyünk, és nem dobhatjuk el azt az érzést, amit kaptunk az élettől.

Kérlek….gyere haza!

Hello!

Az én történetem a következő: 4 évig voltunk együtt a párommal, sajnos volatak viták, amiért én vagyok a hibás. Miszerint önbizalmam sosem volt, és nem mertem soha elhinni hogy én kellek neki, nem más (hiába mondta h szeret és éreztette is)valamiért mindenkit szebbnek jobbnak láttam, na de ezt a saját magam felé lévő bizalmatlanságot rá vetíttem ki a féltékenykedéssel. Összevesztünk párszor 1-2 hétre, de legbelül tudtam visszajön. Vissza is jött, kibékültünk. Na de most a legutóbbi vitánk (ami igazából nem is vita volt, csak úgymond az a bizonyos utolsó csepp a pohárban)óta eltelt lassan 2 hónap. És igen, amit eddig nem éreztem már érzem: tudom milyen érzés h elveszítehetem, és pokoli. Nem vagyok biztos benne hogy visszajön. Minden más. Az alapprobléma ugyanaz, de mégsem. És most nem tudom beleverni a kis fejébe, na most jött el az a pillanat,amikor "megvilágosodtam". Tisztában vagyok mit hibáztam, és mindent megtennék hogy helyrehozzam. De mivel volt már hasonló, nem mer hinni nekem, fél h ugyanez lesz x idő múlva. Pedig ő is szeret, hiányzom neki, de összevan zavarodva. Nem tudja mi is kell neki, nem érzi. Tökre olyan dolgokat tesz, amiről maga is tudja nem arra van szüksége,de mivel kissé zizi lett, azt látja a jónak. Amire pedig igazán szüksége lenne és meg is adnám neki, az nem kell, most nem. Fél. De javítsatok ki ha tévednék. Neki is azt kellene éreznie, hogy "visszaváltozzon" hogyh tesz valamit vagy bármi, milyen érzés is az hogy elveszíthet?? Mert szinte mindennap hív beszélünk, de nem látja az alagút végét. Nem mer bízni bennem és inkább belehajszolja magát olyanba ami aztán végképp nem jó. Na ez az a bizonyos burok, a védelmi funkció??? Minek kell történnie h saját bőrén tapasztalja nem jó az amit csinál, mert ha szeret akkor itt a helye mellettem és bízhat bennem. Mert soha nem bántanám már, inkább 100* magamat, mint ő, mert nagyon szeretem.

Segítsetek, tanács, javaslat??