Vers és prózamondó versenyre szeretnék elsősorban versötletet kisiskolás fiúnak. (tudásbázis kérdés)

Romhányi József: Interjú a farkassal, aki állítólag megette Piroskát. -Szerintem szenzációs!

Nagy Bandó András: Sakk-matt-Ez is biztos siker, ha jól tudja értelmezni.

[link]

Próbáld meg így.

Nemes Nagy Ágnes: A titkos út

Hogyha most elindulok,

aztán balra fordulok,

egy kis útig, titkos útig

lábujjhegyen eljutok.

Egyik oldalt házak háta,

fal a másik oldalon,

és a lombok zöld szakálla

átömlik a kõfalon.

Nem jár erre senki, senki,

csak talán a Nem-tudom-ki,

az is akkor, hogyha kell,

kézenfogva Senkivel.

Messze innen utcalárma,

messze dong a kisvasút,

így bujik a -

pszt, pszt!

így lapul a -

pszt, pszt!

titkos

út.

Nőtt a csacsi, növekedett,

nagy csacsivá cseperedett.

Azt mondta az anyukája:

”Beiratlak iskolába!

Tanulj fiam, okosodjál,

lusta szamár ne maradjál!”

- Így került az első b’-be,

csacsi család csemetéje.

Vettek neki könyvet, irkát,

kalamárist, tollat, tintát.

Táskát is, egy szép nagyot,

abba mindent berakott.

Reggelenként útnak eredt,

a nagyfülű csacsigyerek.

Sietett, hogy idejében

ott legyen az első b’-ben.

Gondtalanul nyargalászva

ment mindig az iskolába.

Hátán vitte tudományát,

a hatalmas teli táskát…

Mert a csacsi úgy gondolta,

a tudományt abban hordja.

Teltek, múltak napok, hetek,

a sok kicsi elsős gyerek

az abc-t megtanulta,

már az egyszer-egyet fújta.

A csacsi meg minden este

a könyvét feje alá tette!

Azt hitte, a tudománya

így vándorol buksijába.

Tanulni biz’ nem volt kedve,

sose tudta, mi a lecke!

Ült, csak ült a szamárpadban,

kalimpált a füle nagyban…

Csacsi család fiacskája

az első b’-t ötször járta.

Tudomány rá így sem ragadt,

bizony, jó nagy szamár maradt!

Ez buzaskata verse de azthiszem el kellett mennie:)

Nem érem el a kilincset

Nem érem el a kilincset,

ha elérem is, hiába:

anya elvitte a kulcsot

és az ajtó be van zárva.

Kinézhetnék az ablakon,

azértse nézek ki máma:

az udvaron, én már láttam,

nincs más, csak egy csúnya láda.

Anya, apa gyárba mennek

és bezárnak minden reggel,

azt hazudják, munka nélkül

nem élhet a szegény ember...

Mindig, mindig csak hazudnak,

azért, hogy én itt maradjak,

azért, hogy a sok szép géppel

csak ők ketten játszhassanak!

Nekik dudál a gyár reggel,

hosszú kémény nekik füstöl:

szép feketék csak ők lesznek

a koromtól meg a füsttől:

Szombat este borítékban

képpel rajzolt pénzt is hoznak,

én meg csak az asztalt rúgom,

sírva, hogy ők milyen rosszak...

De ha eztán sem visznek el,

hiába keltenek reggel:

úgy csinálok, mint a halott,

hadd sírjanak ők is egyszer!

(Zelk Zoltán)

Ez is Varró Dániel:

A SZILVALEKVÁR ÉS A ZABPEHELY

Egy régi Spájzban összebújva, hej,

két Krumplinudli és egy Kanna Tej

közt Szilvalekvár úr és a Zabpehely

kisasszony,

míg nyekeregnek a Ház vén ajtai,

hüppögve sírják vissza hajdani

fogyaszthatóságuk a hajnali

kakasszón.

„Jaj, hisz oly lágy és omlós volt kegyed,

s lám, minőségét nem őrizte meg,

az Időnk túl hamar lejár” szepeg

a Lekvár,

„minőségünk a szívben tartatik,

s közöttünk már a romlás kajtat itt,

kisasszonyom, s a Romlás, jaj, alig

szelektál.”

„Bizony, Lekvár úr, mint a csillagok,

oly fényes volt Ön és illatos -

sötét a színe mint a tinta most,

s bezápult.

Emlékszik még? Két éve vagy tavaly

négy Céklarépa és egy Tálka Vaj

közt összebújva sugdolózni, haj,

be szép volt...”

Így sírdogálnak összebújva, hej,

két Krumplinudli és egy Kanna Tej

közt Szilvalekvár úr és a Zabpehely

kisasszony,

s a pír elfutja őket, restelik,

hogy hüppögésükkel telis-teli

lesz már a régi Spájz az esteli

harangszón.

Varró Dániel:

SZÖSZ NÉNE

Fönt a Maszat-hegy legtetején,

ahol érik a Bajuszos Pöszméte,

és ahol sose voltunk még, te meg én,

ott ül a teraszán Szösz néne.

Ott ül a teraszán

vénkora tavaszán,

néha kiújul a köszvénye.

Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin,

szimatol körülötte az öszvére,

hogyhogy sohasem tetszik berekedni

a nagy dudolásban, Szösz néne?

Hogyhogy a köszvény,

hogyhogy az öszvér

nem szegi kedvét, Szösz néne?

Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,

nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,

csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,

szösz van a padlón, csempén, plafonon,

szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,

szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,

öszvér, köszvény, semmi se búsít,

nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.

Futnak a Takarítók a teraszhoz,

sipitoznak máris: „Szösz néne,

Csupa szösz a függöny, csupa szösz az abrosz,

nem lesz ennek rossz vége?

Csupa szösz a nyugdíj, csupa szösz a TAJ-szám,

szösz van a porcica kunkori bajszán,

szösztelenítsünk, portalanítsunk,

föltakarítsunk, Szösz néne?”

Fönt a Maszat-hegy legtetején,

ahol érik a Bajuszos Pöszméte,

és ahol sose voltunk még, te meg én,

dudorászik a teraszon Szösz néne:

„Szösztelenítés, portalanítás,

föltakarítás? Kösz, még ne.”

Még mindig várok ötleteket:)Nézelődök persze én is de több szem többet lát alapon....

Tanárnéni tavaly sem szolt hogy nem nyerő a Falu végén kurta kocsma bár nem értem miért:)szóval őt akkor kérdezném ha van 2-3 alternativám ami a gyereknek is tetszik....