Verni-nem verni. (beszélgetős fórum)

Fú ez kemény.

Na látod ez a verés amiről a topik szól.

Ha ilyet hallok bedühödöm.

Én sem tartanám vele a kapcsolatot.

És a hugodat nem bántja?

Akkor már értem miért élitek meg ezt az odasuhintokot tragikumként.Lelki traumaként pszichésen él bennetek.

És sikerült orvosi segítség nélkül feldolgozni?

Nálam pedig előfordul, h a fiamnak odasózok.De nem dühből ok nélkül és nem pofozom.

Mégis mindkét gyerekem azt mondja, h én vagyok a legjobb anyuka és milyen jó lenne ha minden szülő ilyen lenne.Nem tudom suliban vajon mikről beszélhetnek:))

Arra, hogy sokan sokfélét mondanak, állítanak, tanácsolnak, de még senkitől nem hallottam, hogy bántották e, verték e...

Pofozkodás... ? Vagyis alkalmanként egy-egy.

Engem vertek. 32 éves vagyok, de csak pár éve tudok róla beszélni. 14 éves koromig bántalmazott az anyám (egy vastag ugrálókötelet hajtott félbe és úgy ütötte a hátamat, a lábaimat, amikor a földön feküdtem). Akkor magamra hagyott és talán jó is volt így. Nemcsak testileg, lelkileg is megalázott évekig. Az az érdekes, hogy ez a portál "nyújtott megoldást" az életemre.

Itt írtam le először, hogyan nevelkedtem. 18 éves koromtól az anyámmal újra lett kapcsolatom, bár aligha felhőtlen. Van egy 11 évvel fiatalabb húgom, aki vele él. A lényeg.... a húgom felismert itt a portálon és megmutatta az anyámnak, hogy mit írtam róla (mindazt, amiről később soha nem beszéltünk). Akkor megszakítottak velem minden kapcsolatot, ez tavaly nyár elején történt...Minden szó igaz volt, mégis ők vannak felháborodva. Hogy mit érzek? Keserűséget és megnyugvást. A férjem többször is mondta, próbáljak meg "kibékülni" velük, de -kövezzetek meg érte-nem tartom érdemesnek.

Két gyerekem van, egy 9 és egy 2 éves. A nagyobbik elmondhatja magáról, hogy hosszú kínlódás után kapott az apjától egy pofont. Én akkor sem ütném meg őket, ha fát vágnának a hátamon...soha. Még a tévén is elkapcsolok, ha gyereket bántanak. Viszont a "dada" nevelési elveivel sem tudok azonosulni... 2,5 órán át szó nélkül visszavinni a gyereket az ágyába, hogy aludjon ott... húúúúú, belehalnék. Én soha nem hagyom őket sírni... nekem nagyobb fájdalom, mint nekik. Megélem a saját fájdalmam újra és az övükét is.

Nálunk is nagy a különbség a két gyerek között.Míg a fiam miatt sokszor "viszketett" a tenyerem,a lányom egy kisangyal.

De egyiket sem csapkodtam.

Igen valóban:)Tényleg érdekes.

Na és azt mivel lehet magyarázni,h a 2 gyerekem közzül a fiam a pimasz,szemtelen és szófogadatlan.Sokat veszekszek rá és nem azért mert rajta vezetem le a feszültséget és volt rá példa, h megsuhintottam.Tegnap pld azért mert este mindketten hozzánkbújtak tévézni és a fiam elkezdte a lányomat tolni, rugdosni.Rászólás után is csinálta ezért egy pici fejest kapott.A lányomat nem kellett soha,elég volt ha szóltam mert ő valahogy mindent tud és ugy csinálja.És mégis a fiam a talpraesetebb, figyelmesebb, életrevalóbb.

Akkor, h is van?

Hát,ez most igen érdekes volt.

Akkor,ha jól értelmezem a személyiség alapjaiba a nevelés kicsiny módon "szól" csak bele,hiszen mindketten másért voltatok nyúlbélák,az egyiket nem ütötték,a másikat igen.

Na igen.Így már persze,h érthető.Ez tényleg nagy hiba, nem szabad.

Az én anyukám olyan volt mint egy törékeny kezesbárány.Azért kaptam mert valamit kért csináljak meg, (persze teljesen jogos volt) és én nem, h nem tettem meg hanem még vissza is pofáztam.Egy fakanál eltőrt de ha gyakrabban alkalmazza én meg nem lettem volna olyan érzékeny nyúlbéla.Nekem ebből volt sok problémám és ahogy mondtad sok időbe telt mire kezelni tudtam.Illetve ez nem tudom ebből alakult-e ki de borzasztóan leértékelem magam.Ezt mások szokták mondani.

Nem kevés munkám van benne, hogy a teljes önbizalom hiányomat megoldottam. Rengeteg dolgot kellett feldolgoznom, mire ide eljutottam. Régen még a postán sem mertem elkérni az érkezett levelet. Sajnos nem jó hatásai vannak az ütéseknek.

Feszültséget vezetett le anyu. De csak pofonok. 1-2, de sok esetben. Ezért, azért.

Na látod doki, emlékszel mikor ezt az elején már röktön leszűrtem?:)

És emlékszel miért kaptál? Mert nagyon nem mindegy , h nyomós oka volt vagy csak a szülők a rossz hangulatukat rajtad vezették le.

Engem nem vertek és nem is csapkodtak.

Pontosabban 2-szer kaptam ki fakanállal.Mindkettőre emlékszem miért és a mostani eszemmel sajnálom anyámat amiért nem náspángolt többszőr el hanem visszafojtva sírdogált.Néha igen pimasz voltam és jól el kellett volna fenekelni.

És bár nem ismerlek csak amennyit itt beszélgettünk de úgy érzem embert faragtak belőled aki megállja a helyét a világban, ezzel ellentétben én nagyon sokáig nyuszi voltam és ha hangosan rám kiabáltak elsírtam magam.Csak most kezdek éledni:)

Na és ezzel nem azt akarom megint vita tárgyává tenni,h püfölni kell a gyereket.:))

Üdv.zsula

Én épp a minap tapasztaltam,hogy egy kis szökős gyereknek a tanító néni megpaskolta a fenekét.

Ez volt tegnap.Ma ugyanúgy elszökött volna,ha nem vagyok résen.(Nem én paskoltam!!!!!)

Akkor,miről beszél az aki szerint így menti meg a gyereket saját magától????

Hát, katona még nem voltam, de a legtöbb dolgot a szüleimmel ellentétesen teszem:)

Eddig úgy néz ki, működik:)

Olyasmi ez néha, mint a katonaságnál. Amikor valaki belép, akkor az idősebbek szivatják, ami tök rosszul esik neki (sokan lettek már emiatt öngyilkosok is régebben), aztán amikor ő lesz az öreg

NA AKKOR KÉRDÉS, HOGY MIT TESZ

kiélvezi, hogy most ő van az előnyösebb helyzetben, vagy tanult a fordított érzésből és ő nem teszi meg:O))))

Mire gondosz?

Az számít, ha engem vertek? Na jó, csapkodtak. Engem sem agyon, agyba főbe.

Csak pofozkodás.

Én mindjárt benézek de én is vagyok egy hasonló forumon amit már korábban leírtam.Középiskolai felvételi matematikából.Esetleg te is benézhetsz:)

A kezelhetetlen kisfiúhoz nekem annyi hozzáfűzni valóm lenne,h nekem nem derült ki jár e ez a gyerek közösségbe? Ha nem valószínüleg már nagyon kéne neki ha pedig igen és igy viselkedik akkor biztosan el kellene beszélgetni a gyerekkel és a pedagogussal is mert valami probléma valahol van és lehet,h ez egész apró.

Ja és szerintem a szülők gyengék.Vannak gyerekek akik egy emeltebb hangra is felszisszennek és van olyan gyerek akivel nagyon következetesen, erélyesen kell bánni.Ezt a szülőnek érezni kell milyen az ő gyereke és ennek megfelelően kezelni.

Nyugi!

Minden információ helyére kerül egyszer!

Az útszéli "kórónak" is lesz értelme! Ha másra nem hát arra jó lesz, hogy egyszer megmelengeti a szívedet!:)))

Én az ollóra szavazok:)

Szétvágom az egészet, aztán újra összekötözöm:))

Tudom:(

De az a szívás a dologban, hogy azt hiszed, ez egy kicsi gubanc. Elkezded kibogozni, és csak nő és nő. A végén ott állsz egy hatalmassal és elvesztetted a fonalat.

Ahhoz át kellene látnom rajta:)

Legalább a vezető fonalat megtalálnom a nagy gubancban.

:O)))))

Jó olvasni :))))