Vége a házasságomnak (beszélgetős fórum)

Tulajdonképpen ezt csináljuk - én is, ő is - már egy jó ideje. Talán ezért is elérkezetnek érzem, hogy fizikailag is elváljunk. Magyarul ágytól már rég elváltunk és most jön az asztal ill. a lakhely.

Ő saját magát el tudja látni. Tulajdonképpen olyan a helyzet, mintha két dudás lenne egy csárdába.

:)))))

Ilyet írj,mert túl lehet élni,nekem május 05.-én volt...

Akkor hála valamelyik kilépett....,mert egy döglött dologból muszáj kilépni.

Veled pedig boldog,és ez a lényeg..:)

Mi a helyzet, ha a férjem tőlem szívest örömest elválna, de mivel attól tart - joggal, hogy a gyerek(ek) nem nála maradnak ezért hallani sem akar róla viszont így mindannyiunkat tönkre tesz.

Nagyon erőszakos tud lenni - a gyerek előtt is többször megütött - máskor "csupán" levegőnek néz.

Így értelmesen erről nem lehet vele megállapodni.

A lakás az övé így csak az ingóságok lehetnek kérdésesek.

Nem sokat változtat a dolgokon, de mondok még valamit. Nem az én Kedvesem lépett ki a döglött, 13 éves kapcsolatából. Hanem a nő.

Egyik hétvégén közölte, hogy ő most akkor elment. A Kedvesem otthon maradt a saját és a nője korábbi házasságából való gyerekével. És ez így ment hónapokig. Anya hétvégén el, Apa otthon a két gyerekkel. A Kedvesem meg a marha némán tűrte. Aztán egyszercsak az asszony összecsomagolt és elvitte a gyerekeket az új pasihoz. Ő lépett ki, mert nem volt élet a kapcsolatban. S tudom, hogy az én Kedvesem a mai napig élne így, ha a nő nem lép, akármilyen halott is a dolog. Ki érti ezt?

Én csak jócal ezután kerültem képbe.

Valóban nem lehet úgy megtartani, sőt, hatás-ellenhatás: minél inkább kapaszkodsz valakibe, annál inkább hátrahőköl, de lépj hátra te kettőt és rögtön utánad lép... a ffiak már csak így működnek...

Remélem, rendbe jönnek a dolgaitok, ha nem, akkor is tapasztalod,hogy nincs értelme kiborulni.

Minden jót kívánok Neked!

Nagyon megfogott a hasonlatod, minden benne van.

És valóban az nem kapcsolat, ahol csak az egyik fél ad.

Elolvastam a történetedet,és csak annyi tűnt fel,hogy ez a férfi nem szeret téged.

Nem akarod elveszíteni?

Már elveszítetted,csak be kellene látnod,és elengedned.

Amik árán próbálod megtartani,azokkal fogod végleg elveszíteni.Talpmasszázs ,ébren várás,kiszolgálása mindenek felett?

Ezekkel halálra ítéled a kapcsolatod a férfival,sajnálom.

Egy férfi "nőt" akar,nem szolgát,vagy bejárónőt.

Egyébként mindenben egyetértek Caravellel,nincs is nagyon mit hozzátennem.

Én is tisztánlátást kívánok :)

Az emberek gyakran összetévesztik a kötődést a szeretéssel. Nem ismerlek és nem ismerem a történeteteket,de nekem úgy tűnik, Te is így vagy. A másik ember közelsége megnyugtató, azon egyszerű fizikai oknál fogva, hogy az energiaburkába belesimulsz és kicsit rendeződnek a Te zilált energia mezőid. Te a kétségbeeséseidet, a félelmeidet a csökkent energiaszintedet átmeneti kényszermegoldásokkal enyhíted, ami csak arra elég, hogy "vegetálj".

Omladoznak a falak és tetőt próbálsz húzni vászonból,h ne ázzatok, miközben a lelked mélyén tudod,h az egész ház hamarosan összedől és menekülni kellene, mielőtt Rádszakad és komolyabban is megsérülsz v. maga alá temet... De Te arra gondolsz, hogy ha most itthagyod a romokat, akkor semmilyen házad nem lesz... Pedig ahhoz,h legyen egy normális házad, ezt el kell hagyni. És minél jobban kimerülsz a "tetőcsinálásban" meg a látszateredményekben, annál kevesebb erőd lesz menekülni, újrakezdeni. Ez egy ördögi kör. Az ember azt mondja, csak eddig, csak addig, csak mégegyszer (ötször, tízszer százszor) megpróbálom. Mert fél. Fél attól,h elveszítse azt a keveset, ami van. De másként nem lehet. Hiszen tulajdonképpen Te most is elmondhatod,h mindent megtettél, nem? Vagy eddig "link" voltál? Sztem nyújtottad a maximumot és az nem volt elég. Erődön felül pedig nem adhatsz, egyensúlynak kell lenni.

Nem ismerlek, ezt mégegyszer hangsúlyozom. Tehát Te tudod,h mennyi remény van. Amiket leírtál, én már régen menekültem volna. De Te tudod,h van-e remény, van-e tényleges értelme annak, amit csinálsz, vagy csak éppen lakhatóvá teszed a romokat.

Nem akartalak megbántani, ezek csak elméletek, de érdemes elgondolkodni rajta, mert az ember sokszor nehezen vallja be saját magának az igazságot...

Ölellek szívem minden szeretetével és megnyugvást, tisztán látást kívánok Neked!

Cara

Szia! Szerintem sem jó, ha folyamatosan megalázkodsz, megalázod magad.

Gondolj arra is, hogy a gyermek, majd azt viszi tovább, amit otthon lát.

Szerintem, jobb beletörődni abba, hogy eddig tartott és nem hadakozni szembe a széllel.