Újrakezdeném... vagy mégsem? (beszélgetős fórum)

eleinte nagyon nehéz volt. Akartam a megbocsájtást, de nem ment olyan 1szerűen. Ugyan a kislány lelépett a munkahelyünkről, ahogy a párom kivágta a cuccaival 1ütt, de akkor is nehéz volt azon a helyen, azok között az emberek között lennem, dolgoznom, akik folyton arra emlékeztettek, ami történt.

A végleges feldolgozás több, mint 1 év volt nálam. Voltak olyan időszakok, amikor nagyon nehéz volt, volt, amikor nem érdekelt a dolog. Ennyiből szerencsés az én esetem, h nem élünk 1ütt párommal, mert amikor nehéz időszaka volt a feldolgozásnak, akkor csendben, otthon, magányomban kibőgtem magam, és nem adtam esélyt így a konfliktusra. Mert, ha együtt élünk, és a közelemben van, bizony biztos, h neki esek. Én is ember vagyok, gyarló is, és nehéz megállni ilyenkor, h ne vágd a másik fejéhez, h miatta vagy rosszul lelkileg, az ő hülyesége miatt tört ketté sokminden. Uhogy nekem nagyon sokat jelentett a magány, a gondolkodás, és a bőgés.

biztosan lesz ez jobb is...

csak most még tényleg nagyon az elején vagyunk...

de ha írna nekem skypeon, vagy felhívna, és csak megkérdezné hogy vagyok,vagy véletlenül elnézést kérne... máris jobban állnék hozzá én is...de nem az a fajta aki ezt megteszi...

én tényleg sok mindent tettem érte...és minden egyes alkalommal (minden nap) megkérdezem hogy van az apja...de még egyszer sem hallottam hogy a párom mondta volna h kérdezett az apja mi van velem...

mindegy...

majd az idő eldönti mi legyen...

neked ez hogy ment?? könnyebben? vagy nehezebben?

jajj, hát ez akkor még nagyon friss dolog nálad! Én azt hittem, h azért már eltelt egy ksi idő.

Ennek még ülepednie kell akkor.

Ismerem ezt az érzést. Az, amikor összerándul az ember gyomra, és minden porcikájában azt érzi, h nem akarja a dolgot... Ilyenkor nem is kell erőltetni.

Ahogy mondani szokás, az idő majd mindent megold!

Persze, h makacs vagy most még! Mi maradt más számodra? Sérültél, bántottak,sérült a büszkeséged. Így más nem nagyon marad ilyenkor az embernek, mint a makacssága. Én is az voltam amikor velem történt meg a dolog.

persze, lehet...

és hidd el, h sokszor eszembe jut, h menjek hozzá...

lehet h menni is fogok, egyszer...még csak 6 hét telt el a botrány óta...

még korainak érzem...

de biztosan elmegyek még...időben...

csak tudod, olyan fura lenne találkozni vele...

azt érzem, h nem kérne bocsánatot...mert ...nem is tudom...de én sem a levél miatt...vállalom amiket írtam neki, nem erről van szó...

lehet h csak makacs vagyok...még...

nem tudom...

de hogy időben meglátogatom az tuti...ha együtt maradunk a párommal....

együtt vagyunk most, megbocsájtottam, de nem tudom elfelejteni...egyiknek sem...

viszont a betegség felülírja az érzéseket...

hát, az gáz....

És biztos nem akarsz megbocsájtani apósodnak? Vagy legalább a látszatát kelteni? Ha már ennyire beteg..... Ki tudja lesz-e rá még esély....

Amúgy nem lehetséges, h párod nem mondja el neked, h lecseszte az apja? Mert az enyém is azt mondta, amikor rákérdeztem, h mit szóltak a szülei ahhoz, h másik nővel állított haza, h nem szóltak semmit, mert nem szólnak bele a dolgaiba. Ebben a hitben éltem 1 évig. Nme is akartam hozzájuk elmenni tavaly nyáron én se, mert, vhol volt bennem 1 kis düh. De aztán még jó, h elmentem, mert az anyja akkor mondta el, h mennyire megharagudott R-ra, amiért nem velem ment előtte nyáron, és h megkapta a maga fejmosását...

Szóval, nem lehet, h apósod hallgat, párod meg mellébeszél?

nem, nem volt annyi esze...egyikkel sem...

de hála istennek teljesen egészséges vagyok és ő is...voltunk teljes kivizsgáláson....

tüdőrák...

áttétes...

kemó

nem sok....

azért remélhetőleg párodnak legalább volt annyi esze, h gumival védekezzen...

Apósod amúgy nagyon beteg? (mármint mennyi esélyt látnak az orvosk?)

igen, gondolom..ez lenne a normális...mondom, nem voltam ott, csak amit a párom mondott, az a két rövid mondat...aztán lehet h volt több is...

minden esetre, én megköszöntem neki, h ilyen remek gyerekeket nevelt fel...remek apa...gondolom ez a mondat azért valamelyest hatott....

amúgy amikor rákérdeztem, h volt-e valaki más náluk, az azért volt, mert a harmadik lány mondta h HPV-s....és akkor még a párom tagadot...én meg ugye nem tudtam kinek higgyek...így kérdeztem az apját, h most akkor jár-e oda vagy sem...mert nekem nagyon nem mindegy, h esetleg rákos leszek-e vagy sem...mert ugye abból az lehet...és erre mondta h oda biza nem...mondtam neki, h legyen őszinte mert az egészségemmel szórakozik...arra is azt mondta h észre vette volna ha jár ide valaki...mondtam, ok, de én nem akarok kemóra járni...mondta h higgyem el ide nem jár senki...ennyit erről....

meg is írtam neki a levélben, h miután ő rákos, azt gondoltam volna, h ha másért nem hát emiatt őszinte lesz velem, mert ez nem vicc...ezt neki kellene a legjobban tudnia....pfff...jahhh tudta

azt mondta h van ő neki elég baja, mint h velem meg ezzel foglalkozzon...na mindegy....haragszom rá...ez van

:) szééép....

Akkor nem esett messze az alma....

Mondjuk az még ok, h a saját gyerekét védi vki a hallgatással, viszont, mindettől függetlenül, néhány keresetlen szót nem ártana hozzáfűzni a ygerek teljesítményéhez.... És ezt nem kell, h más is tudja, de sztem ez így korrekt mindenki részéről.

állítólag mikor kiderül és botrány lett, megkérdezte tőle az apja, h kellett ez neked? miért csináltad??

de kb ennyi...a többiről nem tudok...sztem nem szólt neki semmit...

az apja második házasságából születtek a fiúk...

az első feleségét elhagyta a párom anyja miatt...gondolhatod...akkor ott a példa...

hajajj....

És párodnak se jegyzett meg semmit, h ezt talán nem kellene?

Az exem anyja, az nem tett ilyet, neki megfelelt a szitu (mondjuk a természetét ismerve, nem lepődök meg rajta. Nem is vártam többet tőle...), de mostani párom szülei, mint mondtam, lecseszték a kisfijukat.

igen, én is megértelek :)

nálunk az volt még a csavar, h én meg anya kerestünk az apjának orvost, mert beteg, plusz én kajtattam a gyógyszereit, meg a többiről ne is beszéljünk...és a szemembe hazudott...

sajnálom, ezt nem tudom megérteni...pedig állítólag ő is szeretett engem...na mindegy...

a harmadik csajtól megtudtam, h vele is jóban volt...és úgy fogadta mint ha minden rendben lenne...neki sem mondott semmit....neki is hazudott...na adtam én az apjának is....írtam én neki egy szép levelet, amit nem tett zsebre...azóta nem beszéltünk...

persze mindig megkérdezem, hogy van...a páromtól...ezt nem bírom ki...kemóra jár...

ehhez nem kell más, mint inteligencia. Én se téptem meg egyikőjüket se. Pedig még akadt jelentkező is, aki azt mondta, h helyettem megteszi :) Hiába, a társadalom nagyrésze számára azért nem elfogadható az ilyen viselkedés.... És ezt bizony mindenkinek el kell fogadni, nempedig másra hárítani a dolgokat (mint ahogy sokan teszik. Pld. az én esetemben a leányzó). A felelősséget fel kell vállalni a tetteinkért, akár mi is a következményük.

Mostani párom előtt, volt egy 10 éves kapcsolatom. Az utolsó 1 évben ő is félrelépett. Mindkét alkalommal megbánta. Én viszont azt nem, hogy szétmentünk. Neki már az első után is nagy dilemma volt, h megbocsássak-e. Már tudom, h nem is akartam, ezért nem tudtam. Megvetés, gyűlölet vette át a helyét a pozitív érzelmeknek, bármit is csinált. Így aztán másodszorra már valószínűleg én löktem másik nő karjaiba. De nem baj. Nem ő volt a nagyŐ. Vele azóta se tartok semmilyen kapcsolatot, és nem is akarok. Ő a második félrelépése nőcskéjét szintén hazavitte az anyjához. Én Pesten dolgoztam, ő meg hazament vidékre, azzal az ürüggyel, h segíteni kell otthon, közben meg a csajjal, + az anyjával jártak vacsizni, stb.... Na az anyjával se kommunikáltam semmilyen szinten miután kiderült. Uhogy megértem, azt is, amit apósod iránt érzel a történtek miatt.

igen, tudom...

de azért is szerencséje volt, mert nem tépték meg...én sem...

az egészet tök kulturáltan rendeztük le...egyedül a ketteske pofozta fel...de ennyi :DDD

én még csak nem is kiabáltam vele...

hát igen, Szerencséd volt, vagy inkább a párodnak volt szerencséje, ezekkel a nőkkel.

De azt azért nem fogom megérteni, h ha vki valóban annyira szeret vkit, akkor miért lép félre???? 1 éjszakás kaland még hagyján...Lónak is 4 lába van, mégis megbotlik.... De több hónapos??????? Ráadásul több alkalommal??????

nem semmi...

nekem annyi mákom volt, h a barátnők tök normálisak voltak...rengeteget beszéltem velük...

és eszükbe sem jutott zaklatni minket utána...sőt...

az egyik konkrétan azt mondta, h látta a páromon, amikor elmondta neki, h vagyok én mint fő fő barátnő, h valóban szeret, és adjak neki még egy esélyt...szerinte igazat mondott akkor...vannak ilyen lányok is....meg vannak buta p..ák is....

:) én csak a leányzóval szakítottam meg minden kapcsolatot. Habár, ha nem lettem volna annyira szerelmes a páromba, és emiatt nem adtam volna neki egy új esélyt, akkor vele is lezártam volna mindent. Esélyt se adtam volna neki arra, h megtaláljon.

A nőci pedig saját magáról állított ki bizonyítványt. Sokmindent bizonyított ugyan is ezzel a tettével. Az egész kollektívának meglett a véleménye róla, mert nemcsak a munkatársam volt, hanem még szállást is én adtam neki, h dolgozni tudjon a fővárosban (mikor kiderültek a dolgok, én persze kivágtam a lakásból, és ekkor költöztette magához párom). Ő meg lepattant a pasimmal....Gerinces, nem? Nme mondom, h a párom nem volt hibás, mert de. Azonban mivel őt szeretem, neki könnyebb volt a megbocsájtás. Persze a leányzó szerint én tehetek arról, h őt kiútálták a munkahelyünkön. Sms-eket írkált nekem párom nevében, párom telefonjáról stb. Csak annyi esze se volt, h léteznek olyan stílisztikai jegyek, amik alapján pontosan tudtam, h nem a párom írta ezeket a mocskolódó sms-eket. Esküszök, annyi esze nincs a leányzónak, mint egy döglött hintalónak! :)

Még tavaly is próbálkozott. E-mailokkal bombázta párom, aminek a szövege annyi volt, h "most tudunk beszélni, ha gondolod", meg lejött a közös munkahelyünkre, ott kajtatott R után... Szánalmas... Párom már letiltotta msn-ről, nem válaszolt a mailjeire, stb. De nem vette a lapot. Aztán, amikor végleg elborult az agyam, küldtem egy sms-t a csaj pasijának (ismertem őt is), h jó lenne, ha leállítaná, mert már tele a tököm vele. Erre felhívta a páromat, mikor megkapta a maga leb@szását a pasijától, h ezt azért mégse kellett volna, mert ő most magyarázkodhat, meg amúgy is, ő csak azt akarta megtudni, h R hogy van.... Úgy is hangzik a mail szövege, nem?! Ha én azt akarom tudni, h ki hogy van, akkor ezt a kérdést írom neki a szia után. Nem pedig csak úgy szimplán, ennyit: "most tudunk beszélni, ha gondolod"

No comment az ilyen picsákhoz....

az, valóban korrekt...hagyjuk

azóta nem beszéltem és látogattam meg...

A helyedben lennék nem foglalkoznék vele!

Elhagyott!

Te boldog vagy egy másik férfival.

Vagy mégsem?

Mit akarsz még ezek után tőle?

Most elutazott, de lehet, hogy egy másik nővel jön vissza!

Erre nem is gondoltál?

hát ez gáz... korrekt az apja is...

Nálunk mégha akarta volna se tudta volna letagadni senki, mert 1 helyen dolgoztunk akkor párommal is, meg a nőcskéjével is.

nekem az apja a szemembe hazudott, h náluk bíz nem járt rajtam kívül senki....

( éppen csak 4 hónapon keresztül szinte heti kétszer háromszor....)

ez remek...nálatok is tudott a család a másikról???

nálunk is...haragszom is érte nagyon...

szóval zsarol... hát... maradjunk annyiban, h jelen állás szerint neki inkább lapítania kellene és bizonyítani feléd, nempedig neki húzni veled kapcs. a határokat. Ezt értesd meg vele.

Ő hibázott, neki kell rendbehoznia a dolgokat.

A válásban segítséget sztem csak annyira várjon,tőled, h lelki támaszt adsz neki, de a harcot a feleséggel neki kell megvívnia.

ott van a félsz, a bizonytalanság mindenkiben...

ezt még kiegészíteném a bizalmatlansággal, a rossz gondolatokkal, a folyamatos kérdésekkel...

igen

ez így túl bonyolult érzelmileg