Túlzott szexuális étvágy (beszélgetős fórum)

Baba, én sem becsmérlek senkit! :-)

vannak szép mozdulataid. nem meg is dícsérlek olyankor? és most is, mosolyt ébresztettél bennem.

jó kislány vagy. nem azt mondom, h beteg, vagy gonosz, esetleg idióta.

azt mondom, h rossz kosztümben "tetszelegsz" magad és a világ előtt. és azzá válsz, mivé e kosztüm válni megenged!

neked az a becsmérlés, h azt mondom, hülye picsa?!

ha nem emelnélek az egekbe (magam fölé) bazz, szted beszélgetnék még veled?

mutatnék iranyodba bármilyen szándékot, ha nem tartanálak érdemesnek? hö..?! :-))

te télleg tini vagy még! :-)

nem az számít kicsimafla, h mit mondok, és milyen szavakat használok, hanem ahová azok elvisznek önmagadban! nézz visszafelé!!

olyan szépen átjön, h mikor honnan szólsz vissza, aztán megfejeled valami egoista mundérvédő dumával. :-(

minek? hogy megtévessz? pont arra próbálok rávilagítani, h saját magadat téveszted meg masok ellesett, eltanult mozdulatait gyakorolva!

menj vissza a kislányba aki voltál, és hagyd a p.csába a sok ferde beidegződést, melyek meghatározzák mozdulataidat a hétköznapokban és nyomják rá tekinteteden keresztül minden finom kezdeményezésre, h invalid.

Baba! :-)) lécci ne baxd fel az agyam! :-)

szeretlek. nem veszed észre? mint egyik ember a masikat. mint egyik testvér a masikat.

meztelen vagyok előtted és meztelen vagy előttem. nem hiszem, h valaha is egymasból akarnánk hasznot húzni. miért nem lehet picit menni a másikkal oda, ahová hív, mert mutatni szeretne valamit?

tudod jól, mi a bizalom. csak mozdulataidból hiányzik. és a szeretetedből is..

veszed végre? :-) Baba! :-)))

Csak beleolvastam a fórumba.

Én értem,hogy miről beszél a villanyszerelő úr,de azt nem vágom,hogy miért sugallja azt,hogy aki nem úgy gondolkodik és nem úgy érez mint ő az már csak "félkész" lehet. Szerintem az a lényeg,hogy minden ember törekszik a boldogságra,vágyik a szeretetre. A lényeg az érzés a tudat. Te boldognak érzed magad a kapcsolatodban. Érzed a férjed szeretetét. Jön valaki és azt mondja neked,hogy ezek az érzések hamisak? Ő érzi vagy te?

Hidd el az "ilyen" megvilágosodott elmék veszélyesek tudnak lenni. Már el is ültette a bogarat a füledben,hogy rossz úton jársz.

tinimaszlagot meg, tini korában érez az ember. nem is értem, h hiheted, h a tinimaszlagról beszélek!

az a baj, h azt hiszed, elég nagy vagy, h mindent tudj, akkor már tudsz is mindent. a masik pedig olyasmiről mesélhet csak, amin te már rég túl vagy. ezt a képet vetíted. lesöpresz magadról mint a morzsát. mindegy is, mit akartam megmutatni, már nem számít. megmutattam. nem kell vele kezdened semmit. majd az idő újra elhozza neked. addig meg csináld úgy, ahogy neked jó. a bánat, mindig később jön el...

olvasd vissza magad, hátha rájössz "messze menő következtetésem" alapjaira..

de segítek.

kezdődik az elvárás alapú szeretnitudásoddal, és folytatódik azzal, h semmit sem értesz, de állítod értesz. aki nem veszi észre saját ellentmondasait, az mennyire van kész?

harminc éves párkapcsolatomat adtam fel majdnem ötven évesen, valamiért, amiről tudom, h létezik.

egyáltalán nem zavar, h ki min kénytelen osztozni a maga párjával. mit neveznek harmóniának..! csak szomorú látni azt.

mert a világot ez önirónikus egoizmus kezdi uralni. mindenki technikai síkra viszi a dolgok megoldását, sohasem az első lépéstől kezdve, megérzéseikre hagyatkozva építik kapcsolataikat az emberek, hanem mérnek, félremérnek, felületesen mérnek, és a rossz helyre fúrt lukat, utólag próbálják csodaszerekkel eltüntetni. csak azt felejtik el, h amíg ezt művelik, egy új generáció nő fel tekintetüktől övezve, aki e rossz példát másolva, viszi azt tovább.

jah, és üdvözlök minden szárnyas jószágot a baromfiudvarból.

attól nem leszel sas, h röhögve bekiabálod, nézd má, csirkének néznek! de, h egy sasból e bekiabálással csirkét lehet csinálni, azt csak egy csirke hiheti.

igy látnak napvilágot az én messzemenő következtetéseim. ;-)

ha többnek szeretne valaki látszani egy csirkénél, legalább ne utánozza annak mozdulatait! autodidakta mód másoljátok egymás viselkedését, menekülőútjait, megoldásait. egymás tyúkeszű húzásait, csirkereflexeit.

és vele azt is, h elfelejtettétek, h két perccel ez előtt hol bújtatok át a drótkerìtésen. gondolkodás helyett, csak káráltok.

sohasem tudnék ott férfi lenni, ahol ti nők vagytok. a megalkuvás érzése pálcát törne a vágy felett.

igen. mind félkészek vagytok. de lehet, h tévedek...!

De szépen mondtad!

Olvasgattam ezt a topikot és egyet kell,hogy értsek veled.

:-)

mindannyian egoisták vagyunk. Teréz Anya is full egoista volt.

mindenki egoizmusát a maga hite és meggyőződései táplálják.

csak mindig az a kérdés, h kinek-kinek egoizmusa hová vezeti őt? vagyis meggyőződései megállnak-e kétlábbal a földön?

nem bántani akarlak. és jó érzés, h jelzők nélkül is tudsz magadból válaszokat meríteni.

örülök neked. komolyan mondom. az elején a mosoly, tök őszinte. jó lenne, innen folytatni tovább..

amikor azt mondom, félkész vagy, nem bántani akarlak, és nem a magas lóról beszélek. csupán értékítéleted gyengécske lábait érzem. de azt is, h apró pici segítséggel képes vagy a magad erejéből is meglelni a saját megnyugtató, az élet minden spektrumát átható békédet. mert benned van, annak csírája, és növekedni érzem.

nem vagyok jóságos tanító bácsi. de elkezdtünk beszélgetni. és figyelmed itt ragadt. hangod finom szemrehányóvá vált, ami saját belső értékeidhez sokkal közelebb álló mozdulat, mint kezdeti sarkos kijelentéseid, és reakcióid. szal az a szépség benned, ami nem engedi neked, h felemeld a hangod, azért tetszik nekem, mert igazán nőies értéket takar. és mert ahonnan jön, ott nyílik benned az igazi szereteted, nem pedig az agyadból.

legyen, nagyon szép napod..! :-)

Teljesen jól értem a hangnemet. Nem ironizálok és költöi képekben sem beszélek. Egyszerűen csak úgy írsz, mint aki be lenne lőve és szép szavak mögé bújva osztassz. Már megint egyébként. Nem menekülök csak nem bírom ezt a stílust. Számomra te vagy egoista. De nem is érdekel ez az egész. Minek írunk egyáltalán, ha egymásnak

csak "lehúzott roló" vagyunk?

nem érted a hangnemet, és mákteás ködről beszélsz.

tehát semmit nem értesz, de ironizálsz.

tipikus menekülőutat választottál, tipikus megoldásként, tipikus helyzetben. ennél kevesebb is, elég.

tévedsz. nem akarom az egodat magaménak.

magamnak olyat vágyok, ami ér valamit. ami használható.. a tiéd olyan, mint a lehúzott roló. én olyat szeretnék, ami táncol, és tud varázsolni. mert talán, vele együtt nőttem fel, és tudom, h mire képes..

egy másik oldalon azt találtam írni, h

"légszomj az emberöltő

annak, ki csillagokba lát."

és azért hoztam ide, h talán e megfogalmazás segít megérteni, h a mindenség gyönyörűsége készen van Isten munkája nyomán. és téged vár, h felfedezd finom ecsetvonásait. az utat hozzájuk, neked kell megtalálnod. ha bele látsz egyes részleteibe annak amit kutatsz, fogsz ráeszmélni, hogy mennyire torokszorítóan rövid az élet. naív dolog "okosnak" lenni.

"Olyat magyarázol bele ami nincs ott."

mit adjak, h meglásd, h ott van?

mindig azt hiszem, h evidens dolgojról beszélek, folyton nyitott kapukat döngetve. de az ilyen mondatok mindig eszembe juttatják, h sokan, kartondoboznyi zárt világban élnek, és azért nincs igényük a fényre, mert az soha nem is volt életük része. örömük teljessége, mit annak élnek, töredékét sem fedi le, a teremtett világnak.

hát, persze, h nincs benne..!

hogy, és mi lenne benne, ha azt sem tudjuk, hogy hívják, nem találkoztunk vele, és még senki sem mesélt róla.

én mindig a különleges lelkivilágú nőkhöz vonzódtam. így fordítanám le azt, a mély érzelmi intelligánciát, mely csontokból, húsból és vérből, nőt csinál.

kerekseggű, gumicsöcsű macák sohasem izgattak fel. az ív attól szép, ahogy mozdul. a mozdulat kelt életre, egy elhasznál cicit is. aki "szatyorként" hordja, annak szatyra lesz az. a kerek cickók ugyanígy képesek akár ellenszenvet ébreszteni, vagyis kioltani a férfiszenvedélyt.

szal könnyű dolgom volt mindig játszótársra lelnem, mert szeretni tudó emberi lények vezettek azon az úton, melyről beszélek.

tekinthetsz kioktató bunkónak is, de égni csak az tud, ami gyullékony.

ha nem tudsz tüzet rakni, nem tudod azt sem addig megtanulni, h hogyan bánj vele. hogyan tápláld, csitítsd. mert pont ez a játék a tűzzel, visz el a magaslatokra. az igazán kifinomult csúcsokra, az igazán kifinomult játék. a tűz attól lesz mindenható, ha tökéletesen megismered. így hatja át minden mozdulatunkat, bensőnkben hordozott melege. azok a csúcsok pedig szentélyekké válnak. amire te most azt mondod, nincs ott.

persze, bla, meg bla, meg bla. na, ezért van az, hogy hiába adom kezedbe a kitöltött ötös lottó szelvényt. annyira egoista vagy, h azért se játszod meg azt.

igazad van. nem kell meghallani semmit, csak amit meghallani akarsz..

ha azt nevezed kapcsolatnak, h lefekszel vkivel háromnál többször, és ábrándjaidhoz érzelmileg nem tud felfejlődni a másik, annak ellenére, h meggyőződésed, h pedig te minden segítséget megadsz számára, akkor értem. ;-)

az elején kellett volna definiálnunk, néhány kulcsfontosságú kifejezés jelentését. :-))

nanáá.., h el lehet beszélni egymás mellett. a kapcsolat és a szeretet, mind2 sokszikű virágok.. ;-)

..eszembe jutott még egy fontos dolog. a Kapcsolatot nem kell megmenteni. az több annál, mint mit menteni érdemes. nemtom máshogy leírni, hasonlítani mihez, csak a Mindenható lényegéhez, ami örök és megkérdőjelezhetetlen.

minden Kapcsolat az elengedés művészetére is tanít, megtanít..

az pedig annyit tesz, h akit szeretünk, sohasem engedjük el.

egyik kapcsolatomból sem azért "távoztam" mert nem szerettek, v mert az én szeretetem fogyott el.

a tökéletes levegővételt keresi mindenki. a legszabadabb és legtöbbet adó légzést.

minden kapcsolatom egy-egy fejlődési ciklus. mindegyik elején az ember biztos a maga szeretni tudasában. úgy érzi, h tudja, h mire képes, hiszi, h az mindenhez elég. egy új kapcsolat mindig nagy lendülettel indul, és amíg mindkét fél képes benne azonos tempóban mozdulni, fejlődni, addig ez egyensúly élteti azt a kapcsolatot, és alakít benne a maga számara mind nagyobb és nagyobb tapadási felületet, és egyre több kapcsolódási pontot. ezek együtt, maga a kapcsolat. egy jól működő kapcsolatban is jelentkezhet kudarcélmény, de a tapadasi felület kiterjedése, és a kapcsolódasi pontok tengernyi száma képes azt jól tolerálni. logikus, h mindenki bakiját könnyű ott elviselni, ahol ezernyi az értéktöbblet a masik személyiségében, s mely értéktöbblet közös együttélésünk gyümölcseit is szép számban hordozza magában.

a leépülést többnyire tartósabb élethelyzetek idézik elő, melyben fogyni látszik az egyik ereje, és a másik ezt nem veszi észre. amikor a szélsőségek találnak az emberre és kibillen megszokott ritmusából, amit a másik nem, v kevésbé tud tolerálni. és itt döbben rá az ember, h rosszul mérte fel önmagát. képességeihez kell meglelnie azt a társat, kivel mint két egymashoz méretezett fogaskerék, képesek az örök harmóniára.

de ez nem azt jelenti, h utána az özönvíz. senki sem hibás. senki sem hibázott. a harmónia sérülékenysége jelenti minden kapcsolat apropoját. ha annak működtetése energiát vesz el, az a kapcsolat feléli a benne élőket. ha energiát "termel", az a kapcsolat sokáig fog élni.

értem a te adok-kapok közelítésedet. én szimbiózisnak hívom. leheletfinom adok-kapoknak. mely előtt az érzékenység nyit utat, s melyet a homlok mögötti legapróbb rezdülések is képesek táplálni..

talán, rosszul fogalmaztál... néha lényegretörően igyekszünk elmondani véleményünket, és tűnhet, h máshonnan fogalmazunk..

további szép estét..

"..semmi kivetnivaló nincs az adok-kapok szeretetben. Igenis elvárom, hogy viszonozzák."

szerinted?

szeretetben nincs olyan, h elvárok. ezt egy felnőtt embernek, ha saját magából merítve nem is érzi, akkor a médiából ismernie kéne, h a szeretet és az elvárás, nem járnak kézenfogva.

szal azt mondod, h szeretgeted a párod, h viszontszeretgessen?

tehát célod van azzal, amit számára "nyújtasz".

ezt mindenhogy lehet hívni, csak szeretetnek nem.

tudod, ha nem találkoztál vele, valóban hiányozhat az életedből az a másik akinek, ha a világ elpusztulna, elé állnál a sorban, h ő annyival is tovább éljen..

..és nem kérnéd soha számon, ha ennek okán ő, valóban egyike lesz az életben maradottaknak. mert haláloddal épp úgy vágytad őt magad fölé emelni, mint az életeddel.. és ez nem mártírság. ez, a szeretet.

végtelen önzetlenség.

a szeretetnek is vannak csodálatos művészei..

ahogy némely ember, ámulattal hallgat egy áriát, tekint a balettra, vannak mások, kiknek szeretetteljes "mozdulatai" utánozhatatlanok, és "bámulhatjuk" őket ezért.

az érdekes ebben az, h nem ők hirdetik hangosan a szeretni tudás lényegét, hanem azok, akiknek halvány gőzük sincs a szeretetről.

mint a hegymászó, aki a Himalájaról beszél, de a Rám-szakadékig sem jutott el. mert fél, h lezuhan..

én nem várom el, h szeressenek. nem volt, van, lett igényem a szeretetre. valószínűleg, mert mindig is szeretve voltam. talán, mert szerethetőnek születtem. talán mert soha nem a szemet szemért, fogat fogért elvét vallottam. én ismerek nőket, akik a jót képesek csak megsokszorozni. a tőlem kapott "rosszat" sohasem. mindig tisztelettel tekintettek rám. akkor is, amikor fájó mozdulataimat élték. nem akarták sohasem, h dögöljön meg a szomszéd tehene is.

közös útjaink épp ezért, sohasem befejezettek, csupán elágaztak egymástól. hiszem, h egy Kapcsolat a sírig tart.

az az érzésem, h nem vagyunk egy véleményen.

a kapcsolat, melyben két frusztrált ember egymással hisztizik, nem kapcsolat. de még csak előszobáját sem jelenti annak

azt gondolom, h mindig is együtt voltunk. velem volt kicsi gyerekkorom óta ábrándjaimban, álmaimban. bennem fejlődött, épült, nyílt, borult virágba azzá, akivé lett azáltal, h kapcsolataim igényessége finom részletekkel ruházta fel - és egyszercsak, valósággá vált. boldogan élem ajándékait..

és mikor magamhoz ölelem, minden nőt magamhoz ölelek vele, akihez valaha közöm volt.

mindenkiben ott van a csoda, alig; félig; majdnem -készen. annak teljességének igénye, ha pusztán elvarás a másik részéről, az egy meddő kapcsolat. nem vezet sehová. mely kapcsolatból hiányzik a játék, egymás "szerkezeti felépítésének" kiváncsiságon alapuló örömteli megismerése, ellehetetlenül annak fejlődése. alkalmatlanná válik a kapcsolat, hogy a benne élők, egymáshoz hozzátéve gazdagítsák egymást. én imadtam meghódítani nőimet. belakni a szívüket. örömteli mozdulatokkal szolgálni boldogságukat.

ennek köszönhetően, nagyon sokat kaptam tőlük. hasonló, v az enyémeket felülmúló ajándékokat lelkük mélyéből.

szal, amikor másokat hallok nyafogni, h évek óta taposnak egy kapcsolatban, ami így, meg úgy nem működik, esnek szerelembe harmadik kívülállóval, de az is passzol, mert újdonsült kapcsolatuk döcög, élményértéke nem több, mint a kakakóscsigáé.

ja, és persze, ők azok, akikről lepereg a jó szó, mert ők nem most jöttek le a falvédőről, és egyébként is, kívülálló csakis rosszul ismerheti őket, tehát "sértő és megalázó" meglátásait tartsa meg magának!

igazi felnőtt-kamaszok.

a baj, h nincs mivel meglátni azt, amiről nem tudják, h létező valami, mert soha nem is fogják meglátni, hiszen nem létezvén hozzá látásuk, az a valami láthatatlannak megmaradva, nem érzékelhető számukra, tehát nem is létezik. így nem is keresik, nem hiszik, nem remélik, nincs irányába ingerenciájuk. marad az örökös frusztráció, mely egoizmusuk és a test feletti Természet folytonos összeütközése.

és ez, meddővé tud tenni egy egész életet.

meg kell tanulni elengedni mindent. szabad utat nyitni ezzel a külső hatásoknak, h azok békében érjenek el tudatunk szintjéig. nem szabad ráaggatni semmire sem előítéleteinket, de oda kell figyelni mit súgnak megérzéseink.

nem véletlenül mondják, h akit az istenek szeretnek, örökre megtartják gyereknek.

tény, h sokan nem tudják, h milyen gyereknek lenni, mert nem lehettek sokáig gyerekek. sokaknak hamar fel kellett nőniük, és ez miatt a készség, mint felfedezés, nem alakította ki bennük a maga örömteliségét oly mértékben, h az boldog, kiegyensúlyozott felnőttkorhoz vezesse őket.

olyan is van, h valakinek boldog, kerek és egész volt a gyermekkora, de traumák sokaságával köszöntött rá a felnőttéválás.

anélkül, h bárkit bántanék, helybenjárása miatt elmarasztalnék, úgy vélem, a jó példa nehezen jut el oda, hol azt (téves) meggyőződésből elutasítják.

bárminemű előrelépés a személyiségfejlődésben, csak elgondolkodás útján lehetséges. eddig semmi újat nem mondtam. az új talán az, h azzal kevesen számolnak, h mindenki azzal a tipusú gondolkodással képes felmérni bármit (önmagát, viszonyát a világgal és a világ viszonyát önmagával) mint amije van. meglátásainkbéli különbségeinket gondolkodásbeli különbségeink alapozzak meg és jelöli ki fejlődésének útját.

sokaknál figyelhető meg az autodidakta szeretet gyakorlása. az adok-kapok "cserekereskedelem". az elvárás alapú önvédelem. sokak szeretethiányos életét ez tölti meg és tetőzi a fent említett frusztráltságot, ami egy elégé ingataggá építi fel a személyiséget, nyilvanvalóan elrejtve egy tarsadalmilag trenírozott arculat mögé.

ez az időzített bomba, tragédiaja sok párkapcsolatnak.

sokat lehetne beszélgetni, h a jó szex, mitől jó, de ahol tart a beszélgetés, az egyenlőre beidegződésekről és közhelyekről szól.

alapjait nélkülözik sokan.

mint mikor nem találsz egyetlen éles kést a fiókban és nincs mivel guszti karikára vágd a paradicsomot. de te ezt nem tudod. azt tudod, h van késed és van paradicsomod, és az az agyon gyötört, szétcsúszós, szétfolyt gerezd a paradicsom felvágva.

a szex is ilyen. és így szeretünk. ilyen a szerelmünk, így nevelünk gyereket és dolgozunk a szakmánkban. nem tudjuk, h mit nélkülözünk, és miért olyan minden körülőttünk, amilyen.

ez, lényünk hatása a világra.