Tipikus férfi? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Tipikus férfi?
A szolga szerep szerintem teljesen más téma. A barátnője nem arra kéri a párját, hogy mosogasson el, hanem hogy kényeztesse többet. Viszont teljesen igazad van abban, hogy a nők szoktatják hozzá a férfiakat a jóhoz. Viszont ezt a házimunka dolgot már az elejétől kell megfelelő mederben tartani, később már veszett fejsze nyele. Jah és nem úgy kell beállítani, hogy segítsen a házimunkában, mert ebben már benne van az, hogy ez a nő feladata lenne, hanem úgy kell kialakítani a rendet, hogy már az összeköltözés elején meg kell mondani, hogy mivel nincs kert és ugyanannyi a munkaidőnk, igy neki is ki kell venni a részét a házimunkából és meg kell beszélni ki melyik munkát vállalja. Ha a férfi szeret porszívózni vagy mosni-teregetni akkor az az ő feladata. Ha ódzkodik a témától azzal kell érvelni, hogy ha gyorsan összedobjuk együtt a házimunkát több időnk lesz kettesben lenni, megnézni egy filmet vagy akármi:)
Minden férfi más, van aki a szavak, van aki a tettek embere. Mi hamar összeköltöztünk, addig napi meglepetés sms-ek voltak. Most 3 és fél év után nekem sokkal többet jelent a kimutatott szeretet, mind a kimondott. Amikor váratlanul jön megölel, magához húz puszit ad. Amikor éjszaka kimegyek mosdóba és arra jövök vissza, hogy ébren vár, mert nem tudott átölelni, és aggódott, hogy baj van. Sokkal nagyobb öröm amikor meglepetésszerűen eljön értem. Amikor hiányoztak már a meglepi sms-ei elmondtam neki. De ma már én is sokkal jobban örülök a kimutatott érzéseinek, és igenis ha valami hiányzik vagy nem tetszik azt megbeszélem vele.
Minden kapcsolat eleje a "beetetéssel" kezdődik (mindkét részről). Ez az időszak 3hónaptól fél évig terjedhet. Bár ez tényleg függ az összeköltözéstől is. Utána már egyre inkább megismered a párod, megbízol benne, megmutatod neki a kevésbé előnyös oldaladat is. Ezzel ugyanígy van ő is, már nem érezte úgy 1,5 év után, hogy meg kéne hódítani kedvesét, mert teljesen biztos a dolgában. Ilyenkor mutatkozik meg az igazi jellem. Aki a beetetés vége után is odabújós, becézgetős maradt, annak olyan az apatermészete. Aki viszont pálfordulatot vesz, annak vagy az igazi jelleme kevésbé érzelgős, vagy elhidegült és alábbhagyott a szerelem. Viszont ha támogatja a barátnőt, nem hanyagolja el, akkor szerintem nincs szó elhidegülésről, csak olyan és kész. Annak nincs túl sok értelme, hogy azzal piszkáljuk folyamatosan, miért nem bújik oda, miért nem mondja hogy "szeretlek" stb. Ha magától nincs rá igénye, akkor tényleg csak ideig-óráig tudja megeröltetni magát, utána szép fokozatosan vissza fog állni minden a régibe. "Minden csoda 3 napig tart" Nekem az ilyen beszélgetések után ez a 3 nap volt mindig a vízválasztó.
Én erre mondom azt, hogy először mindenki leadja magáról a demó verziót, aztán később, együttélés során, vagy sokszor a házasság után (mikor már a másik fél nagyon biztosnak érzi a helyét a kapcsolatban) derül ki az, hogy valójában milyen is a másik. Ez persze nem csak a férfiakra igaz...
...és a szolgaság? nálatok ki végzi a házimunkát ?
Ezt a képet lájkolom. :)) Megpróbálom levadászni azon ritka pillanatokat, amikor a párom csinál valamit.
Nem hagynám el a párom, egyszerűen leülnék vele, és megbeszélnénk, hogy nekem ez és ez hiányzik, mert sokszor csak ezen múlik. És tud rajta változtatni, és ha szeret akkor fog is :)
[link]
Oké. készítsd a képeket és én majd hozzászólok és like-t is küldök :))
az én pasim is ilyen lett egy idő után. Egy darabig még voltak figyelmességek, aztán azok is elmaradtak. Mi 6 éve vagyunk együtt. Beszéltünk, elmondtam mit hiányolok, kértem, hogy mondja el ő is ha neki valami nem oké (az volt a problémája, hogy lefogytam-és neki kövéren tetszem :S). na azóta "olyan" a hangulata az egész kapcsolatnak...
Ezt a szolga szerepet a nők veszik fel és nem férfiak erőltetik ránk. A nők többsége nem kéri meg a párját, hogy segítsen, ha meg véletlenül a férfi felajánlja, akkor "nem kell köszi, mindjárt végzek" és stb...
Szerintem tipikus férfi, a ti hozzáállásotok meg tipikus nő. :)
Viccet félretéve: sajnos a férfiak a látszat ellenére igen érzékeny lelkűek, sokszor nem látszik rajtuk, hogy valamit észrevesznek, valamit értékelnek, de attól még ők érzékelnek dolgokat. Sokszor a nők reagálják le hülyén a férfiak bókjait, utána meg hiányolják. Sokszor a nőnek sincs türelme, hogy értékelje az apró figyelmességeket és ezt a férfiak felhasználják később, hogy a lustaságukat megmagyarázzák.
Szerintem az egyenes beszéd a legjobb mód.
Én mondjuk a kapcsolataim elején mindig leszögeztem, hogy ne ilyenkor vegyen virágot és halmozzon el minden jóval, mert ilyenkor engem ő érdekel és mindketten nagyon meg fogunk lepődni, ha azt gondolom, hogy ő ilyen figyelmes és aztán 1 év múlva meg ülünk a kanapén én dumálok ő meg kapcsolgatja a tv-t. :) Időről időre kell egy kicsit dobni a tűzre, mert különben kialszik.
Megveszi kilóra a nőket és használja, pénze van.
Nem szereti szívből ez biztos.
Ja és ezt a férfi nem a szavak embere..stb nem általánosságban írtam, hanem a szóban forgó férfire gondoltam :)
Ráadásul az, hogy folyamatosan mondja de nincs mögötte semmi szerintem még rosszabb. Mi mondjuk is egymásnak, de a szerelem, a szeretet egy-egy gesztusból sokkal jobban érződik, egy nézésből, egy ölelésből, mintha naponta 100-szor elmondaná hogy szeret, közben meg nem csinálna semmit..
Mi több, mint 4 éve vagyunk együtt. A házasság/ összeköltözés előtt és után is havonta egyszer kapok egy csokor/cserép virágot.
Ki tudjuk mutatni, mondani, hogy szeretlek. És kell is. És igen, a mai napig tud úgy nézni, cselekedni, mint az elején.
És ahogy Reload írta, ha éppen nem érzem úgy magam aznap, hogy bomba formában vagyok, Ő akkor is dicsér.
Minden férfi más, szerencsére nem mind egyforma. Engem pont olyan férfi hívott anno randira, és kérte meg romantikusan a kezemet, majd hozzámentem feleségül, aki a másik felem, a barátom, a társam, a szerelmem és jobbat keresve se találhatnék Nála.
Zseniális gondolatok, gratulálok!
Nekünk nőknek sokat jelent a szó.... de szavak nélkül is lehet beszélni... azaz tettekkel, gesztusokkal, figyelmességgel, udvariassággal, stb.
Beleszaladtatok az átlagba.Sajnos.
Nem mind1-ik ilyen kis nyomci ,hogy fosik kimutatni az érzéseit és mindennap megadni a Nőnek ami igenis jár neki.Az érzéseket kimondani,megérinteni a lelküket szép szavakkal.A kapcsolat elején és mindig fent kell tartani ezt az egyensúlyt.
Én is együtt élek a barátommal(25 évesek vagyunk). Összeköltözés előtt sokkal odaadóbb volt, aztán idővel változott. Mondja, hogy szeret de mégis nem keresi már úgy a kegyeimet mint azelőtt. A barátnőimnek is az a tapasztalata, hogy összeköltözés után a pasik "ellustulnak". Élvezik azt a kényelmet és szeretet amit nyújtunk nekik. Szeretnek minket ugyanúgy csak valahogy másképp élik meg ezután a szerelmet. Én is mindenben számíthatok a páromra, de valahogy úgy érzem, mintha elkényelmesedett volna. :)
"a férfi nem a szavak embere, hanem a tetteké..."
úgy értelmezem ,hogy a legnagyobb áldozat mindenki életében a szeretethez és a szelemben kell!Akit szeretünk,attól joggal várjuk el,hogy ő is kiemelten kezeljen bennünket másokhoz képest.A szerelemmel járó önfeláldozást is magában foglalhatja. A egy nő beteg és a férfi felajánlja a veséjét ,hogy ültessék át a partnerébe,akkor valóban szereti ,mert nem hiszem ,hogy bárkiért tenne ilyen kockázatot :)))
Ezzel egyetértek. A tettek fontosak, de lehet a jólneveltség jele is a sok jótett. Az érzelmeket szavakkal is ki kell fejezni.
Ha a komoly beszélgetés után legalább 1 darabig megerőlteti magát, akkor szerintem még nincs minden veszve, mert legalább igyexik, bár tapasztalatból mondom, 1 idő után ezt is meg lehet unni, hogy állandóan rászóljunk a párunkra... De ha még csak meg se próbálná... Akkor várni kicsit, és ha nem kapcsol az illető, szevasz-tavasz. Nehéz, tudom. De mindenkinek ott van a világban valahol a passzentos kis foltocskája vagy zsákja (ki minek tartja magát), akinek nem fog nehezére esni gyengédnek lenni hosszabb távon sem.
Minden pasi ilyen. De mi nők is változunk. Nem vagyunk minden nap olyanok, mint az udvarlás elején. Ezt a barátnődnek is megmondhatod. Ő is mindíg olyan, mint amikor várta a lovagját? Ugye, hogy nem.
Kb. 3 év után van ez. Ha átmegy szeretetbe együtt maradnak, ha nem, akkor szétmenés.
Az én férjem 11 év után is naponta elmondja, hogy szeret, természetesen én is neki :)
És mikor pl a tükör előtt állok és épp utálom magam, még akkor is megjegyzi: gyönyörű vagy.
Szóval én nem hiszem, hogy ez idővel elmúlik. És a szóban forgó lányt is minden módon támogatja a férfi, tehát nem hanyagolja el. De a cikk író írta is, hogy a férfi nem a szavak embere, hanem a tetteké...
És persze a nőnek is tennie kell ahhoz, hogy "láng ne hunyjon ki".
Miért mindig egy férfi kedveskedjen, udvaroljon, és a nő miért veszi természetesnek, hogy a férfi a lábai előtt heverjen?
Azt gondolom, hogyha mindenben segíti, támogatja a lányt, akkor az egyfajta jelzés, hogy mit érez... Vagy nem?
a srácnak rá kellene jönnie, hogy mit igényelnek tőle és a lánynak meg kell tanulnia értékelnie mást is a srácban. ha ez megy és összecsiszolódnak ezen az oldalon is, együtt maradnak.
ez a kapcsolat próbája, kétoldalú és még rengeteg ilyen kis összecsiszolódás áll előttük
A hölgy talán mondja el a párjának, hogy mit szeretne, mire vágyik a kapcsolatban mert bár lehet, hogy régóta ismerik egymást, de a férfi még sem gondolatolvasó.
Gondolom más nő is tapasztalt már hasonló élményeket akkori párjával, barátjával; de érdekelne ki hogyan tud ehhez hozzáállni és érvényesülni vele, valamint mit tett annak érdekében, hogy vágyai, érzései megvalósuljanak és tovább tartsanak, mint 1 hét. Elmesélem hát, miről is lenne szó...
Ugrás a teljes írásra:
Tipikus férfi?További ajánlott fórumok: