Tipikus férfi? (beszélgetős fórum)

Hát, én majd biztosan kapok ezért a hsz-ért hideget-meleget, de én ismertem a páromat már 4 éve, mielőtt összejöttünk... Nem is vártam tőle ilyen értelemben "sokat", mivel tudtam, hogy ő valóban nem a szavak embere. És nem is az számít, amit mond, hanem amit tesz... A mai napig megölel (igaz, h nem annyiszor, mint én szeretnem), vagy ad egy puszit. Az igaz, hogy többször előfordul, hogy én megyek oda hozzá egy ölelésért, egy pusziért. Én megpróbálnám ezt a helyetekben: nem megbeszélni, hanem odamenni hozzá, kicsit odabújni, stb. Nagy szavakat pedig nem várok tőle, mert elfogadom, hogy ő ilyen. Nem akarom megváltoztatni, mert ilyennek szeretem, amilyen. És ami a legfontosabb: én megbízom benne, ő megbízik bennem. Ugyan nem egy nagy dumás, de tudom, hogy nagyon szeret, és azt is, hogy bármit megtenne a gyerekért és értem. Ez szerintem többet jelent annál, mint hogy mondja-e, h szeretlek... És már 9 éve vagyunk együtt.

Én legalábbis így látom.

Miért lenne túlzás?

Aki nem tesz így az puhapö.s.Ennyi.

Sok önimádó f Kalap annyit nem ér ,hogy 5 forint.Férfinek kiáltják magukat, de a Nőkel nem tudnak bánni.Szerinted túlzás érzelmeket adni egy olyan embernek aki szereti és felnéz rá?

Én sem értem, hogy miért nem nyitja ki a száját és mondja el, hogy mire van igénye. Felfokozott, meg udvaló fázisban persze, hogy megtett a férfi oylanokat is, ami nem az alaptermészete, de ha ő elsősorban gesztusokkal fejezi ki a szeretetét, akkor milyen dolog elvárni, hogy szavakkal tegye? Meg kell neki mondani, hogy értem, hogy szeretsz, de még jobban érteném, ha mondanád.

Ugyanígy a pasinak meg lehet a tettek jelentenek sokat, hogy a másik szereti, ezért mos és főz rá, és rendet tart otthon, és a dícsérő szavak jól esnének neki, de nem igazán mutatnáka másik szeretetét...itt szerintem csak elbeszélnek egymás mellett, pontosabban nem is beszélnek.

"Mindehhez persze az is tartozik, hogy a lány, ne a 10 éves hálóruhájában flangáljon egész nap deo nélkül a 30 fokban. Bocsi lehet túlzás:) De értd mit akarok mondani :) "

ne haragudj ,de annyira tipikus és színpadias ,mint a parfümben illatozó kertészek csakis fiatal férfiak lehetnek !:))

a cikkre válaszolnék. Lassan 2 éve együtt vagyunk párommal. Nagyon nagyon Sokat vagyunk együtt. Vagy hogy 2-3 hétig nálam alszik és együtt fekszünk, együtt kelünk, együtt fürdünk minden.

Nem kell sztereotípiákat gyártani egyből. Mind2 fél hajlamos arra, hogy megszokásnak vegye, hogy a párja mellette van. Tenni kell érte, hogy az olyan legyen amilyen.

Most majd jönnek erre a hozzászólások, hogy az már régen rossz, ha egy kapcsolatért dolgozni kell bla-bla-bla...

most őszintén? Ha baromira fáradtak vagytok és mindenki belétek kötött egész nap és hócipőtök tele van, és már asztalt borítanátok, akkor mikor hazaértek ezt a párotokon élitek le? Naugye. Néha meg kell magunkat emberelni és ha párunkkal vagyunk szeretni őt. Akár elmesélni, kiönteni a szívünket, de nem az első kedves szavára úgy reagálni, hogy "Hagyjál már békén most, csöndet akarok, most fáradt vagyok ehhez!!"-persze magasabb hangszínen....

Az a baj, az együttéléssel, hogy nincs magány otthon ahogy ezt ki lehet élni és megnyugodva kicicomázva beállítani egy randira, mert ha együtt vagytok mindig ott van. És intelligensen, szeretettel kell megoldani a dolgokat.

Ha meg fordított esetben történik ez, hát... "Néma gyereknek anyja se.." Beszélni kell róla az első nyugodt pillanatban. Honnan tudja a haverod, hogy bnőd már ott akarja hagyni és változtatni kellene, ha rajta kívül mindenki tudja?!

Akkor lehet otthagyni, ha ne képes ezt intelligens ember módjára megbeszélni és megérteni. Ha annyira szereti és tiszteli, akkor nem hiszem el, hogy nem értené meg a követlezőt:

"Kicsim, beszélhetnénk? Mostanában mintha máshol járnál. Talán a munkád. Azt vettem észre, hogy rám kevesebb időt szentelsz. Tudom itt vagy, de lányból vagyok. Tudod nekem szükségem van az apróbb gesztusokra is. Emlékszel mennyiszer megöleltél régen? Mennyi apróbb pillanatunk volt? Hiányzik."

Mindehhez persze az is tartozik, hogy a lány, ne a 10 éves hálóruhájában flangáljon egész nap deo nélkül a 30 fokban. Bocsi lehet túlzás:) De értd mit akarok mondani :)

Ma 21 hónapja minden olyan párommal mint az első nap :) Boldog vagyok :) Mindent megbeszélünk :) És tervezzük a jövőt :) Sok sikert neked is.

Párom tanított meg rá, hogy "Mindent meg kell beszélni, anélkül nem oldódik meg semmi sem" :):)

Elvárjuk a pasiktól, hogy olyanok legyenek, amilyennek mi szeretnénk őket - ezt nevezhetnénk akár önzésnek is, ha nem a boldogságunkról lenne szó.

Újra és újra emlékeztetni kell őket arra, hogy mire vágyunk, mit szeretnénk! Ha ennyi miatt elhagynám a Párom, ... akkor az sose volt szerelem!

Ne ess át a ló túloldalára! Nem gondoskodás, hogy bezzeg, csak te tudsz mosogatni vagy hagyod, hogy annyira semmibe vegye az általad létrehozott rendet, hogy abban szétdobálja a zoknit, egyebet.

Ne alakítsd ki ezt a rendszert, amiben ennyire alámégy a pasidnak.

Intelligencia, törődés és odafigyelés kérdése, hogy nem hanyagolják el a feleségüket sok év után sem.

Aki meg eltűri, az meg is érdemli.

Ez egy nagyon jó téma! Miért van az, hogy a kapcsolat elején mindkét fél belead apait, anyait és utána feledésbe merül minden? Csak élnek egymás mellett. Egy kapcsolatot ápolni kell mindkét fél részéről. Megszerezni mindig könnyebb mint megtartani. Tudom sokan nem szeretik Csernust de ezt mindenkinek ajánlom figyelmébe mert tanulságos:

[link]

Ezen kívül még vannak fent előadásai és beszélgetései amit érdemes megnézni. Sokat lehet belőle tanulni és eléggé elgondolkodtató. Hátha másnak is segít!