Ti hogy jöttök ki az édesanyátokkal? (beszélgetős fórum)

hat nem tisztem megvedeni Zsoka54t, lehet, hogy provokativ kerdes volt, de attol meg picit talan talalo.

Szamtalan pszichologiai konyvben (akar meg Csernus konyveiben is joparszor) olvashato, hogy a gyerek mintakat lat otthon, es azt viszi magaval.

Ezzel nem azt akarom, hogy Clau26 gyermeke ugyanugy fog viselkedni az edesanyjaval, ahogy az tette az o nagymamajaval (de bonyolult :))), de elofordulhat.

Sok minden fogja befolyasolni, hogy az o gyereke majd hogy banik vele nagy koraban, de akkor is elvitathatatlan, hogy O ezt latta otthon, ez a pelda van.

tovabbra is lobogtatom a feher zaszlot :-)

valószínű, hogy ő nem fogja azt csinálni a gyerekével, és akkor nem fog az ő gyereke ilyet mondani....

Én sem szándékozom többet beszélni vele... eleget tett azért hogy meghozzam ezt a fájdalmas döntést, de a saját érdekemben és a kapcsolatom érdekében megtettem....

A történetem ehhez a témához nem lesz túl rövid:

Hosszú évek kellenek az elfogadáshoz, ha nem normális a kapcsolatotok.

Nálunk a szüleim 10 éves voltam, mikor elváltak. Kb. 12-13 éves koromtól anyum elkezdett inni. 16 éves koromból arra emlékszem, hogy napi 1 üveg Martini csúszott le. Érettségire készültem és éjszakánként ordított velem, le k.rvázott néha ki is kergetett a házból. Az akkori élettársa és ivócimborája miatt március elején hintaágyban aludtam az udvaron.

Egyszer majdnem ránk gyújtotta a lakást. (A függönyt gyújtotta meg.)

Ahogy leérettségiztem, elköltöztem. Menekültem kapcsolatból kapcsolatba.

Pár évvel később apum is megtudta, mi történt. Addig nem hitt nekem, míg a második feleségét éjjel fel nem hívta illumináltan.

Apum ekkor beszélt vele és mondta, adja el a lakást és költözzön kisebbe. Így lett önrészem a saját lakáshoz.

Több évig egyedül éltem. Nem tudtam normális párkapcsolatot kialakítani, önértékelési problémáim voltak...

Elmentem pszichológushoz. Fél évig jártam hozzá és sokat segített.

Anyum is letette a piát.

Persze, amikor ő gyerek volt, az Ő szülei is elváltak és a nagymamám 1,5 évre intézetbe adta.

Mikor a nagymamám kórházba került és haldoklott, akkor anyum csak ivott és ivott...

Mikor meghalt, anyum lerakta a piát. Én megfogadtam, hogy az én gyerekem nem ezt a példát fogja látni. (Amilyen példát mutatok, olyan lesz az én viszonyom is a saját gyerekemmel.)

Bár mai napig nem bírom 1,5 napnál tovább vele, sokat javult a kapcsolatunk. Nem mondom, hogy elfelejtettem azt a sok rosszat, de az idő begyógyította a sebeket.

Ha nem töltünk együtt sok időt a kapcsolatunk kiváló. hogy is mondjam. két dudás egy csárdában szitu. :)

Szóval olyan ölni tudnánk egymásért és néha egymást. :)