Ti féltetek a szüléstől? (beszélgetős fórum)
Ez szerintem teljesen természetes!
Ha valami baj van, nem magamat féltem hanem a gyermekimet!
Egyáltalán nem féltem, hanem nagyon vártam a szülést. De amikor 24 óra alatt szűk két ujjnyira voltam csak tágulva, miközben nyomták belém az oxit, már rettegtem...nem magamat féltettem, hanem a babát. Amikor végre megcsászároztak, kivették, és varrtak össze, akkor azt éreztem, most már bármi is lesz velem, nem érdekel, de hála égnek ő jól van...Kiderült, hogy nem fért át a medencémen, a kis feje teljesen be volt szorulva és nyomódott, ezért nem is tágult a külső méhszájam. Ha még várnak, ki tudja, mi lett volna...
Valahol olvastam, hogy a magyar nők többsége nem magát félti, hanem a babát szülés közben.
Én is halottam rémtörténeteket az elsőnél mégis minden simán ment, észre sem vettem hogy terhes vagyok csak a nagy pocim volt, a szüléstől sem féltem, aztán már nem értem rá:-)25órát vajúdtam.A másodikkal 24-et a harmadikkal 21-et és a negyedikkel 19-et.Na később már fértem, mert tudtam mi vár rám:-)
DE van aki az elsőt is 4-5 óra alatt "letudja":-)
Sok sikert és boldog babázást!
Persze hogy nem lesz semmi baj!
A rémtörténeteket meg engedd el a füled mellett.Nincs mitől félni,életed egyik leszebb és legizgalmasabb napja lesz,ne hagyd hogy beárnyékolja a félelem :)
Szia!Én nem féltem,fel voltam készülve hogy nagyon fog fájni,de kellemesen csalódtam mert elég tűrhető volt.Inkább az ismeretlentől féltem mert nem tudtam hogy mire számítsak.
Holnap megjelenik a szüléstörténetem(cikk) olvasd el ha gondolod :)
Én nem akartam soha császármetszéssel szűlni, de a 3.babám aki most 17 hónapos sajnos császárral született. Azt el sem tudom mondani, mit éltem át. A normál szüléses anyukák már régen fürödtek és vidáman sétáltak, mikor én még katéterrel voltam ágyhoz kötve és szédelegtem, alíg úsztam meg a vérpótlást. Ők már haza mehettek, amikor én még a varrott hasammal alig bírtam mozogni, baba nem szopizott csak sírt, az osztály zengett éjjel nappal, hogy aludni tudjanak a többiek és a szoptatószobában ücsörögtem a kicsimmel. Fáradt voltam, kimerült és a sebem is felszakadt a méhemen is és a hasfalamon is. Szerencsére nem kellett újra varrni, de majdnem fél év telt el ameddig visszatérhettem a sportos életmódomhoz.
Ha nem muszáj senki ne akarjon császárt.
Nekem 32 óra jutott a vajúdásból, és arra gondoltam folyamatosan, h csak a következő fájást bírjam ki valahogy.
Kérdezőnek!(csak mert nem akarok új hsz-t írni) Minél jobban próbáld elnyomni magadban a félelmet, ne hagyd, h emiatt rossz élményed legyen a szüléssel kapcsolatban.
Én nem féltem, arra próbáltam koncentrálni, hogy nemsoká találkozom a kislányommal.
Talán az ismeretlentől félünk, attól a helyzettől, amiben még sosem voltunk.
Nálam hamar kiderült, hogy császár lesz, hősiesen várakoztam a pillanatra hónapokig, de az utolsó félórányi várakozás már elég kellemetlen volt, ekkor már bennem is volt félelemmel kevert izgalom.
Engem is felvilágosítottak, hogy a császár milyen fájdalmas, de az a véleményem, hogy kár ezeket meghallgatni és magunkban érlegetni, mert egyszerűen ezt a fájdalmat le sem lehet írni...
Ezért kár félelemben tölteni a 9 hónapot.
szia, én általában akkor félek valamitől, ha nem tudom hogyan tőrténik. Utánaolvastam és felkészültem lelkileg főleg, mert saját tapasztalatból tudom, hogy ha együttműködsz , hamarabb túl vagy rajta. Én figyeltem a testemre, a babára, és arra törekedtem, hogy neki legyen a legjobb, és neki, ha már elindult kifele a legjobb ha minél előbb kint van, mert akkor van biztonságban. Ne félj, ha görcsösen ellen állsz, sokkal tovább tart. Kérhetsz félhomályt, zenét akár te is vihetsz magaddal, valamit amit szeretsz és ellazít. Veled lehet a párod, aki rengeteget segít és otthonosabban érzed az egész folyamatot, nem beszélve, hogy neki is akora élmény a gyermeke születése, amit máskép soha nem tud megélni. Szintén saját tapasztalat, hogy a babához is máskép viszonyul.
Itt le van írva mi vár rád és tényleg ez fog rád várni, olvasd el figyelmesen többször is és ha majd eljön az idő figyelj befelé. :)
Nagyon sok bátorságot, erőt és pihenj nagyon sokat az utolsó hetekben, mert sajnos a szülés kimerítő és utána kevés az idő a pihenésre. :)
Én annyira féltem, hogy szülés előtt 2 héttel meg akartam beszélni az orvosommal, hogy csináljon császármetszést.
Azután megnyugodtam...
Akkor és ott már úgy pörögtek az események, hogy észre sem vettem.
De biztos ami biztos, én EDA-t kértem, mielőtt még fájhatott volna.
Áldom az eszem érte, mert csodás emlék maradt a kisfiam érkezése.
én sem féltem. de rájöttem, hogy kellett volna.
:-))))
Rettegtem. :/
Valószínűleg sikerült is elnyújtani vele a szülésemet.
Most a másodikat várom,és tudom mi vár rám. A rettentő nehéz előző szülés ellenére most egy szemernyi félelem sincs bennem. :)