Terhességmegszakítás (beszélgetős fórum)
Szia!
Ha kérsz az orvosodtól "indokot" akkor már csak a hivatalos eljárás kell és kb 30e Ft.
Az újszülött osztályon kellett várni ami azért sokkoló... Volt, aki műtét helyett hazament... ,
altatásban csinálták és nagyon kedvesek voltak. A férjem velem volt végig! Reggel kellett bemenni és délután 4re otthon voltam...
A férjem jobban megviselte, mint engem... De miután ő jobban lett, jött nekem is a gyász.
Utólag azt mondom, nagyon nehéz de jó döntés volt. Ettől függetlenül halottak napján neki is gyujtok gyertyát, és 1 alkalommal voltam látónál is, hogy elengedjem.
Már volt 1 fiam,akkor volt 7 éves.
16 éve korom óta vannak pánikrohamaim, volt olyan, hogy minden reggelt ezzel kezdtem.
Egyszer az apukám előtt ájultam el, így el kellett mennem orvoshoz, ahol nyugtatót írtak fel, de én nem szedek ilyeneket. Illetve, én nem kezelem ezt betegségnek. Jön a roham, megpróbálom legyőzni, általában sikerül. Elájulni ritkán szoktam.
Semmi gondom nem volt a terhesség alatt és a szülésnél sem, ahogy utána sem.
Én emiatt nem vetetnék el gyereket. És egyébként sem. Addig főleg nem, amíg nincs már gyerekem.
csak a pánikbetegség miatt vetetnéd el? Amikor a középsőm született, volt egy nő aki ugyanezzel a problémával szült simán, annyi volt az egész, hogy nem szoptathatott a gyógyszerek miatt. A gyerek egészséges lett.
Természetesen te tudod neked mi a legjobb
Sok éve orvosi indokkal volt terhesség-megszakításom. Ahogy emlékszem, mindenkivel rendesen bántak, nem ítélkeztek - legalábbis nem érzékeltem ilyet senkivel szemben. Attól függetlenül, hogy nem az én döntésem volt a műtét, és tudom: valószínűleg sérült baba született volna, hosszú évekig gyászoltam őt. Még akkor is, amikor valóban kezemben tarthattam a babámat.
Nagyon alaposan gondold át!
Hónapokat töltöttem várandósan a Klinikán. Első 2 hónapban épp a műtő mellett volt.
Volt olyan, akinél kedvesek, rendesek voltak. De 1 nő rémálom volt. A prof. "csinálta" neki, merthogy kollegina volt, de olyan keményen, érzéketlenül bánt vele, hogy csak lestem, mikor befektették pár órára mellém. Még remegett a fájdalomtól, mikor elküldték. Kiderült, hogy a sokadik abortusza volt, az amúgy jólelkű, nagytudású doki "bosszúból" bánt keményen vele.
Szóval helyzete válogatja.
Szia!
Beszéld át ezt még az orvosoddal, pároddal is.
Lehet a megszakítás, maga a tudat esetleg fokozná a pánikot, és ugye egy életre döntesz ebben az ügyben, visszacsinálni már nem lehet.
Nem tusom mire gondoltál a (rosszul viselemben) arra, hogy a megszakítás gondolatát, vagy azt, hogy erősen pánikolsz?