Tényleg ennyire fontos a baba neme? (beszélgetős fórum)

Hallottam olyan esetről, hogy a szülők mindenáron lányt akartak. Lett egy fiuk, továbbra is borzasztóan vágytak egy lányra, aztán megkapták, született egy fogyatékos kislányuk...

Akinek beteg gyereke születik, az tudja, mennyire nagyon lényegtelen a gyerek neme, és mennyire nem közhely, hogy mindegy, csak egészséges legyen.

A fiúk hisztije sehol sincs egy lányéhoz képest, én legalábbis ezt tapasztaltam.

Nem értek egyet a kolléganőddel, lehet, hogy náluk ez így van, de egyáltalán nem a gyerek nemén múlik, hogy milyen kedves és ezt hogy mutatja ki. Egy kisfiúval ugyanolyan szoros, mély és meghitt lehet az anya kapcsolata, mint egy lánnyal.

Én annyit tudok hozzászólni, hogy betegesen lányt akartam. De valahogy éreztem is az elejétől, hogy lány lesz, végig úgy kezeltem a dolgot. Pedig csak a 28. heti UH erősített rá, hogy lány.

Szerintem én borzasztó nagyot csalódtam volna, ha nem kislányom születik (bár a környezetemben mindenki azt mondta, hogy ez nem így lett volna.)

Hááát, van ismerős kisfiú, nem kell a szomszédba mennie egy-egy idegtépő hisztiért....

nekem egyik kolléganőm mondta, hogy mindig fiús anyának képzelte magát, ezért nagyon örült, hogy az első gyermeke fiú lett, és másodszorra is inkább fiút szeretett volna. Most viszont már semmiért sem adná, hogy lánya lett, mert azt mondta, hogy olyan kedvességet, mint a kislányától, soha nem kapott a fiútól. Pedig ő is nagyon jó gyerek.

Mi lányt szerettünk volna :) Aztán kiderült,hogy fiú lesz,hát oda voltunk az örömtől :) Második tényleg mindegy,csak egészséges legyen,és az elhatározástól számítva ne kelljen sokat várni rá :) :) :)

Kereszt apámnak 10 lánya van,ők is addig próbálkoztak míg össze nem jön a fiú,iker fiaik lettek 3 napig éltek!Akármi lesz egészséges legyen,a te gyereked akármilyen nemű!Titeket hív anyának apának!

A Kínaiak meg hülyék,és kész!!!!

Én nagyon sokat agyalok a második baba témán. Lassan aktuális nálunk, a kisfiunk már 2 éves és szeretnénk neki kistestvért. Mindig azt mondom, hogy kell egy lány is. De minél többet gondolkozom, rájövök, hogy teljesen midegy milyen nemű. Nálunk soha senki nem hangoztatta a családban, hogy csak a fiúgyerek, az igazi gyerek. Apámnak két lánya született. Soha nem éreztük azt, hogy ez zavarná őt. Minket is meg lehetett tanítani focizni. :) Büszke ránk. Az már más kérdés, hogy a második házasságából született egy fia. Később kiderült, hogy az öcsémet együkük sem akarta, csak "gondolkoztak a másik helyett". Apám azt hitte, hogy a fiatal felesége gyereket akar, a felesége meg azt, hogy az apám akar még egy fiút. Nem mondom, hogy boldog élete van az öcsémnek, sajnos. :( 12 éves, apámék már 7 éve elváltak, a gyerek meg érzi, hogy valami nem stimmel.

És a mi történetünk: a férjem szent meggyőződése volt, hogy elsőre lányunk lesz. Aztán amikor felhívtam a 20 hetes UH után és közöltem, hogy fiú, ennyit mondott: most leteszem, ezt meg kell emésztenem. Aztán megemésztette. :) 1 éves volt a fiunk, amikor azt mondta, hogy milyen jó, hogy így alakult, milyen büszke a fiára és semmiért nem adná. És minden nappal egyre büszkébb rá.

Tudom, hogy ha a második babánk is fiú lesz (annak ellenére, hogy nagyon szeretne egy lányt is a férjem), rá is nagyon büszke lesz és imádni fogja.

És végül még egy gondolat: azok a férfiak, akik elfordulnak a gyermekeiktől a nemük miatt, azoknak első körben biológia órát tartanék. Elmagyaráznám, hogy az ő spermája dönti el a baba nemét, legközelebb legyen ügyesebb. :) Ne pedig a nőt szidja, hogy nem bírt neki fiút szülni!

Én nőként és anyaként, elképzelhetetlennek tartom, hogy jobban szeretném az egyig gyerekemet a másiknál, a neme miatt. Vagy egyáltalán bármi miatt!

Elég szomorúnak tartom,ha egy szülő azért nem szereti eléggé a gyermekét,mert az nem lány vagy nem fiú.

Megértem a csalódottságot,ha mást kapnak mint akit várnak,de a legfőbb tényleg az,hogy egészséges legyen.

Egy picibabának a szeretre van a legnagyobb szüksége.

Nálunk a hugomék vállaltak be nagy családot,háromszor próbálkoztak.mind lány lett.Volt egy pici csalódás ott is,de semmi pénzért nem adnánk a lányokat.

Valamelyik lehet hogy kisfiúnak készült,mert nagyon aktv mindhárom kislány,imádjuk őket:)

Ha úgy alakul,én is vállalnék még babát,és nem azt nézném hogy fiú vagy lány,hanem hogy egészséges legyen.

Nagyon elgondolkodtató a cikk...sajnos...

Családi és ismerősi körben is akad rá példa, hogy a fiú "az igazi gyerek".

Egyszer a nagyanyám mondta nekem gyerekkoromban a legnagyobb nyugalommal az arcán, hogy értsem meg, a bátyámat jobban szereti, hiszen mégis csak fiú és ő a 3. azonos nevű férfiágon...csak annyit tudtam mondani, hogy én pedig az 1. de nem hatotta meg...azóta sem. 2011-ben fiam született, persze a nagyanyámnak fel sem merült a lány, mint opció.

Nekünk pedig tényleg mindegy volt, ahogy a kistesó is mindegy lesz, akármennyi is lesz majd :))) Ugyanúgy fogunk örülni egy kislánynak, mint egy kisöccsnek!

Hehe :) Ecceru: nem fostam tele az adatlapom lehugyozott tesztekkel meg pocakkepekkel :)

Hja, elvileg beleszolhatok, de aztan majd az jon, hogy neked CSAK EGY VAN, nem tudhatod :DDD

Hat, most nem azert, de a felsoroltakban en pl. sokkal ugyesebb vagyok, mint az ocsem. Ennyit a nemekrol.

Cserebe az ocsem remekul apolja a demens nagyit :D Szoval soha sem lehet tudni.

Mert ha lány akkor mit tenne vele?

A megérzés amit a másik hsz.-odban írtad valósnak tűnik, mert én is végig lánynak hittem, már meg is volt a lány név. A fiú név "vésztartalékként" volt csak kiválasztva.

Gratulálok, jó írás :)

Nálunk az első öt(!!!) gyerek fiú :D

Apának nem lehet panasza :D

De néha olyan jó lenne egy kislány. Rózsaszín ruhácskák, csattok...általában minden, ami csajos kimarad az életünkből. Ráadásul az összes fiú anyás. Jó lenne(jó lett volna) ha valaki apa nyakába ugrik, mikor hazajön :)

Ez tény hogy érdekes, elgondolkodtató cikk.

Unokatesómnak már 6 éves múlt a fia, most december közepén adott életet 2. gyerkőcüknek, aki szintén fiú lett. De ő megmondta hogy lesz még 3. majd, de ha összességében 5 gyerek is lenne, akkor is csak fiút mindig. Ő nagyon fiús anyuka az biztos. A fia nagyon nyugis; nem tudom ehez van e köze annak hogy gyógypedagógiai intézetben tanár.

Másik unokatesómék meg 2 lánnyal "rendelkeztek" már, és lett 3. is hogy az fiú lesz, hát nem lett az se fiú. 4. babót már nem mernek bevállalni ezek után a "fiú lesz" reményében.

Nekem 1 fiam van aki 8 éves, de mindenképp lányra voksolok következőleg,(de ha fiú az se baj, bát kicsit csalódott lennék).

A fiamnál végig lánynak hittem, erre 24. hertes UH közölték hogy fiú.

Annyira jó nézni a lányos anyukákat... a lányokkal soha nincs szinte semmi baj sem a suliban sem az oviban sem.

Kislányt szerettem volna, el sem tudtam képzelni, hogy fiam legyen. A férjem kisfiúra vágyott. És kisfiú lett, nagyon örülünk neki :)

Az a durva, hogy sokan a rokonok közül ki is mondták, hogy "de jó, hogy az első gyerek kisfiú lett, azért ez mégis csak így a jobb". Mi lett volna, ha lányunk születik? Akkor is megemlítik, hogy de kár, hogy kislány lett?

Egy távoli rokonunknál a 11. gyerek lett fiú... Utána lett még egy fiú és még egy lány.

Nálunk megtippelte a szonográfus 12 hetesen és be is jött, a tesóméknál ugyan az a nő tévedett. Én nagyon boldog voltam, hogy kislányunk lesz, nem tudom megmagyarázni miért. De semmivel sem szeretném kevésbé, ha kisfiú lenne. A párom is nagyon örült, csak az apósom erősködött - mintha bármi befolyása lenne rá -, hogy talán mégis kisfiú lesz. Ennek ellenére természetesen szereti így is. A tesómék lányt szerettek volna, náluk fiú lett, de egy pillanat alatt átállt az agyuk fiúra.

Viszont ismerek olyan lányt, akit az apja hetekig látni sem akart és nagyon fiúsan nevelte. Sajnos ebből mai napig nagy problémái vannak szegénynek.

12. hét után nem lehet abortálni a magzatot Mo.-n.

Meg nálunk szerintem nem annyira elvakultak az emberek a fút illetően-szerencsére.

Nem birsag, hanem ado :) Tudod, mint a sulyado az autora. Az sem buntetes, csak be kell fizetni, ez van.

Az meg, hogy elso gyereknek mindenaron fiut akarnak, voltakeppen egy regrol megmaradt, primitiv, egyszeru emberi felfogas. Nem mellesleg anno is csak a paraszt csaladoknal volt "elvaras", hogy fiu legyen a legidosebb, mert kellett a munkaskez a foldeken. A gazdag csaladoknal nagyon orultek a lanyoknak, mert ott tobb gyereket is megengedhettek maguknak, es egy nagyobb lanygyerek mar sokat tudott segiteni a kicsik korul az anyjanak (ami egy fiu eseteben azert eleg valoszinutlen).

Nade, ennyit a szociologiarol.

A cikk jo, nekem is tetszett :) Mar csak zarojelben merem megjegyezni, hogy en nagyon kislanyt szerettem volna, oszt' mit ad Isten, hat nem kisfiut :D Amikor kiderult, napokig vigasztalhatatlan voltam. Nade, kisfiu lett, es nagyon jo baba. Es nem is szenved hianyt semmiben ;) Most mar ugy vagyok vele, ha lesz meg egy, mindegy, mi lesz, csak ugyanilyen jo baba legyen :)))