Tényleg ennyire fontos a baba neme? (beszélgetős fórum)

Az apám 1933-ban született. Az első gyereke 1959-ben. Akkoriban még nyíltan vallották, főleg falun, hogy fiú kell, hogy az első gyerek legyen. Na, apámnak elsőre lánya lett. Minden barátja, ismerőse emiatt cikizte. Apám kinevette őket, főleg akiknek az első fiú volt. Mindig a következőt mondta: "Előbb a pesztra kell, aztán jöhet a gyerek!" És lám csak, másodjára 1968-ban megszületett a bátyám. Így aztán apámnak igaza volt, lett egy fia, aki a nevét továbbviszi, de az elsőszülöttje a büszkesége volt!

Pedig apám sok mindenben nagyon konzervatív elveket vallott!

Csak azt mondtam, hogy a korkülönbség szerintem fontosabb a nemnél.

Egyetértek egyébként teljesen, szerintem is alaptermészet hasonlósága vagy különbözősége és persze a nevelés és család nagyon fontos.

Igen az ellen példa köztem és öcsém közt is játszik,pedig nincs nagy korkülönbség,napra pontosan egy év!

Folyton martuk,öltük egymást,amennyire emlékszem,kicsiként nem emlékszem,hogy volt.. lehet,hogy pár év mulva majd az enyémeket sem lehet egyszobában hagyni?

Viszont a két öcsém mai napig elválaszthatatlanok szinte,pedig már mindkettô felnôtt férfi ember!

Gyerekként is oda voltak egymásért,köztük 4 év van!

Ezt a nagy őrületet a nemek körül én sem értettem sosem...Van egy lányom,sőt a férjemnek Ő a harmadik lánya,és most megint terhes vagyok.Persze,hogy örülnénk egy kisfiúnak,de annyira teljesen mindegy hogy mi lesz.A lényeg,hogy minden rendben legyen vele!!!Ha lány lesz akkor is imádni fogjuk,ugyanúgy mint a nővérét,attól függetlenül,hogy Ő lesz a negyedik lány:)De a férjem sem lihegi túl a dolgot,hisz szerelmes mind a három lányába,és ha negyedik is az lesz,akkor az is szerelem lesz ez biztos!

Van egy ismerősöm,aki azt mondta,ha neki fiút mondanak felköti magát.Gusztustalannak tartom.Fogalma sincs milyen érzés anyának lenni,megtapasztalni mindazt az örömöt,amit egy gyermek nyújthat az anyjának.És ez az öröm független a nemétől...

Most olvastam a cikket!

én ezt sose értettem meg hogy miért ragaszkodik valaki görcsösen a csak lányhoz vagy fiúhoz!

Nálunk a családban tényleg igaz az hogy mindegy csak egészséges legyen!

Mi is a párommal gyermeket szerettünk volna az hogy fiú e vagy lány teljesen mindegy volt!most 10hónapos a kisfiunk ö az első gyermekünk de hogy a testvére milyen nemű lesz szintén teljesen mindegy! :)

Hát köztem meg a bátyám közt 19 hónap van, rossz testvérek voltunk.. igaz kicsinek nem biztos, de oviban már nem foglalkozott velem.

Az enyéim közt is ennyi van, fiú és lány és eljátszanak.. ovisok.. kivi vagyok később mi lesz. Én meg fogom tőlük követelni az összetartást!

Hát, lehet korkülönbségtől sem, számtalan példa van mindenféle korkülönbséggel jó és rossz testvéri viszonyra. Szerintem ez a dolog, attól függ, mennyire rezegnek együtt.. Meg a neveléstől is természetesen.

Mi pl a bátyámmal eszméletlen mód különbözünk és nem voltunk jó testvérek. Viszont a neveltetésünkből adódóan felnőtt korunkra azok lettünk, mert a szülői háttér adja a legfontosabb dolgot: mindegy mennyire mások vagyunk, a legfontosabb a szeretet. Az pedig segít elfogadni a másikat.

Nekem is nagyon jól elvannak együtt,pedig vegyespáros!

Valóban szerintem is inkább a korkülönbség a mérvadó!

Nálunk,ez 20 hónap!

Együtt nônek fel,gyönyörûen tudnak együtt játszani,össze vannak szinte nôve!

Hogy két testvér kapcsolata milyen, szerintem nem a nemüktől függ. Sokkal fontosabb pl. a korkülönbség.

Az enyéim remekül eljátszanak együtt.

Sokszor van, hogy egyneműek folyton marakodnak, vetélkednek és nem bírják egymást, míg különböző neműek között egyenesen imádat is lehet. Egyszóval nem a nemtől függ.

Eszembe jutott, hogy egy fiatal főiskolás fiú ismerősöm megosztotta fb-on a gimnazista húga képét valami olyan kommenttel, hogy "az én gyönyörű kishúgom, családunk büszkesége!":)

Két gyerekem van,az elsônél nagyon kisfiút szerettem volna,de kislányt éreztem,az is lett!

A másodiknál már inkább még egy kislányt szerettem volna,de fiút éreztem,az is lett!

Egyiknek sem tudtam örülni igazán szívbôl,mikor kiderült a baba neme nem tudom miért... (igazából nem volt rajtam nyomás a család felôl) de csak pár perc kellett csupán,hogy megszokjam elôször hogy lányom lessz,aztán azt,hogy fiam!

Teljesn mindegy a nemük,mindkettôt ugyanúgy imádom szeretem,csak valahogy másképp!

Részben egyetértek Veled - sógorom a példa, aki váltig fiút akart, legalább másodikra!(Nem jött össze.)

Másrészt viszont azt látom magam körül, hogy sokan gondolkodnak úgy, mint én. Az elsőnél tényleg mindegy volt! Mivel ő fiú, másodikra lányt szerettünk volna, de ő is "megkukacosodott". A harmadik lány lett, de szüléskor megmondtam a dokimnak is: ha ő is fiú, akkor se mennénk tovább. Mindkettőnk álma 3 gyerkőc volt, ennyire azért nem ragaszkodunk a vegyeshez! :) Sosem a név továbbvitele, vagy a "trónörökösség" miatt akartunk fiút. Így, ötösben, fiúkkal és lánnyal - teljes az életünk. :)

A téma egyébként tetszik, de meglehetősen sarkítottnak érzem a megvilágítást. Csak olyan példákat emeltél ki, ahol hiúságból akartak fiút - és bár ezt a hozzáállást én sem tudom megérteni -, pedig vannak más szempontok, illetve másmilyen családok is.

Az én apósomnak 2 fia van és az ő águkon ritka a lány gyerek, mint a fehér holló. Párom bátyjánk is fia lett, nagyon örültek neki, mert hát ember lett.. Olyan beszólása is volt apósomnak, amikor egy ismerősük boldogan újságolta, hogy lány unokája lesz, hogy: "Na, és megtartjátok?" Kedves, mondhatom..:S Amikor párom bátyjáék megint gyereket vártak, érdekes módon megváltozott apósom véleménye, lányt akart(persz megint fiú lesz). Ekkor jöttem rá, hogy igazából van abban a hímsoviniszta gondolkodásában valamennyi irigység is, ugyanis mégis szeretne lányunokát, ha már lánya nem lett.

Én azon a véleményen vagyok, hogy az egynemű és különnemű gyerekeknek is vannak előnyei. Ha különneműek az azért jó, mert akkor nem marad semmiből ki a szülő, anyuka hajat fonhat a lányának, apuka megtaníthatja focizni a fiát. Egyneműeknél pedig az az pozitívum, hogy kis korkülönbség esetén sokkal jobb testvérek lehetnek, eljátszhatnak egymással, sokkal nagyobb támaszai lehetnek egymásnak, örökölheti a kicsi a nagy ruháit és játékait. Szóval minden "rosszban" van valami jó, optimistán kell elfogadni a helyzetet, bárhogy is alakul. Én személy szerint különnemű gyerekeket szeretnék, ezért az elsőnél mindenképp nagy lesz az öröm, másodiknál már ki fogom próbálni azt a módszert, hogy a hüvely kémhatásával lehet valamennyire befolyásolni a születendő gyerek nemét az 50-50%-ot el lehet tolni kb 70-30% arányban. Ha nem jön be, akkor pedig az egynemű gyerekek előnyeire fogok majd fókuszálni:)

Hm... nekem a Párom mindenbe besegít.

Mostanában olvastam apukákról, akik nem hajlandóak pelenkázni. Esetleg azt is ismerjék el, mint női munka? :) Nekem a Párom a kezdetektől pelenkáz. De ugyanúgy megcsinál bármit, ami férfi munka.

:DDD

Hat, nalunk hol ez, hol az. Kiveve, amikor 2 emberes (ferjem fogja a labat, amig en takaritom a nyakig szaros gyereket :D)

Nade, ne offoljunk. Matek nem lanyoknak valo? LOL. Osszes matektanarom no volt, beleertve a profokat is az egyetemen. A legjobb matekos az evfolyamban egy csaj volt. Es jomagam is mernok volnek... Barmok. Pms, jol tetted, hogy lehulyezted azt a tanart, en is ezt tettem volna. Eeees, juszt is be fogom iratni a fiamat vmi hangszert tanulni. Mert az ugye lanyos. Pffff.

Arról is egyre többet hallani, hogy mit tesznek a kislány újszülöttekkel, illetve a betegekkel Kínában...

Az eszkimó kultúrában a túléles függ attól, hogy az elsôszülött fiú vagy kislány.

A dinasztiáknak is megvolt a maguk társadalmi szerepe a társadalom életében.