Te hogy állsz az önbizalmaddal? (beszélgetős fórum)

Látod, ha visszaolvasol.

Én ezt nem is értem. Az önbizalmam a helyén, a mellem meg nem mindegy, mekkora?

Ez egy egyszerű kérdésnek tűnik, pedig szerintem nem az.

Mert mi is az önbizalom? Amit mások látnak rajtunk, vagy amit mi érzünk?

Rendben van!

És akkor az eszed fontosabb, vagy a melled?

A genetika dologra visszatérve.. sajnos fogytam 8 kilót egyéb okok miatt.. és azt szeretném visszahízni csak nehezen megy :)

Azért is mondtam a mellem mert az az egyetlen amitől esetleg rosszul érzem magam.. Belsőtulajdonságaimra .. úgymond büszke vagyok .. nem azért mondom mert elvagyok szállva magamtól ne érts félre .

Lehet, hogy nem jó tápanyag-összetételben viszed be a kalóriákat.

Érdekes, hogy még a genetika ellen is máshogy akarnál kinézni. Ha nekem nagyobb mellem lenne, hasraesnék. Sosem volt bajom a született alkatommal. Működő és egészséges testet kaptam, a többi csak divat.

Ha megfelelnél az ilyen kitalált szabványoknak, nem Te magad lennél!

És belső értékeid nincsenek, hogy csak a külsőd jut eszedbe az önbizalomról?

Amikor én kamasz voltam, még jóval kevesebb információ ért el hozzánk, külföldi, pláne "nyugati" színésznőket a moziban láttunk leginkább. Ezért el is könyveltük a kinézetükről, hogy "az csak film". Egyikünk se jajgatott amiatt, hogy nincs olyan mell-derékbőség aránya, mint Sophia Lorennek. Igaz, közismert volt valahonnan a 90-60-90 méretezés, de ki a fenének van 60-as dereka? :D

...megdolgoztunk érte...

Én is, de nyilván mások is. És nem a külsőt értem alatta, hanem hogy egy idő után igyekeztem minden élethelyzetből levonni a tanulságot. Ha rossz dolog ért, akkor miért történt, mit hibáztam, hogyan tudom elkerülni az ilyet a jövőben..akár csak azért, hogy ne legyen lelkifurdalásom.

Ha pozitívum ért, akkor elgondolkoztam, hogyan következett be, hogy minél gyakoribbá tehessem, amennyiben és amennyire rajtam múlik.

Idővel kialakul az a szint, hogy nem egy sorstól pofozott bábunak érzed magad, hogy nem siránkozol, ha baj ér, hanem erős leszel. És innen már nincs megállás, jön az önbizalom!

Utàlom magamat, ùgyhogy nem jòl. Mindenhol olvasom, hogy az első lèpèa, hogy fogadd el ès szeresd magadat. Màr az elfogadàssal is pròblèmàk vannak :-D

Jò azoknak az embereknek, akiknek van önbizalmuk.

Nem csak máshoz viszonyítani nem kellene, de egy szakítást sem szabadna azzal az érzéssel megélni, hogy "nem kellek".

Annak az illetőnek, pont most, életének ebben a szakaszában más az útja. Attól én még vagyok, aki vagyok, és ez a szakítás is formál rajtam valamit... :D

A "másik" nem szebb, hanem MÁSIK. Két embert nem lehet összehasonlítani. Lehet, hogy az egyik szeplős, a másiknak viszont görbe a lába. Hogy lehet összehasonlítani?

Az önbizalom nem súly kérdése. Nem is a kinézeté.

Egyébként fura, de fogyásnak indulni is az tud rendesen, aki elfogadja magát a túlsúllyal is, csak éppen le akarja adni. :D Többünk tapasztalata. :D

Sajnos nem valami jól.

Jöhetne még bőven :D