Tanító néni vagyok. Segíthetek? (beszélgetős fórum)
Nem kellett. Elég korán tisztáztam vele, hogy a tanulás az ő felelőssége. Nem vagyok sznob, nem lenne bajom vele, ha szakmunkásnak megy.
Ha akar valamit, tegyen érte, ez a rendje. Én csak támogatni tudom, helyette tanulni, dönteni nem.
A kicsi már most más irányba készül, valószínű, hogy nem gimnáziumba fog menni.
Szerintem ez is a tanítón múlik.
Én sosem fújtam/fújnék egy kisdiákra sem, ha nem csinálja meg a szorgalmit.
Szorgalmi házival többféle célja lehet egy gyerekszerető, fejleszteni kívánó tanítónak, pl:
- klassz, játékos színező, amire "nincs idő órán"
- közelebb kerüljön a gyerek a tantárgyi ismeretekhez
- még több sikere legyen a gyereknek (főképp az személyiségfejlődésének támogatásáért)
- értékelés (jutalmazás)
- stb.
A rendszer rég rossz, egyre rosszabb. De inkább a tanítók egyre kiégettebbek, én azt vettem észre. Persze kivételek mindig vannak, tisztelet nekik.
Szerintem a legfontosabb, hogy szeresse a gyerek a sulit, boldog legyen és ismerjen meg sok dolgot. De biztos ebben sokan egyetértünk!
Van más választása. Csak fel kell ismerni, hogy az iskolai jegyeknek, pláne alsóban semmi köze nincs ahhoz, mi lesz a gyerekből felnőttkorára.
Ha kitűnő lesz, de elveszti a belső motivációját, akkor semmit nem ért az egész.
A nagylány volt, hogy kettes lett félévkor egy tárgyból, év végén hármas. De így is lazán bekerült a BME-re, arra a szakra, amit ő választott, nem mihez elég volt a pontja.
Biztos hogy így van, csak a legtöbb szülő azt látja, hogy akkor fog a gyereke jó/jobb jegyeket kapni, ha mindenben megpróbál megfelelni a tanítónéni minden eszement ötletének. Tipikus példája ennek a szorgalmi feladat, ami elvileg azoknak szólna (annó az én gyerekkoromban azoknak szólt) akik szerették az adott tárgyat, olyan irányú érdeklődésük volt, és az alapkövetelmény szintje kevés volt nekik, így valóban saját kedvtelésből, örömmel foglalkoztak a különfeladatokkal. Ma a szorgalmi gyakorlatilag kötelező, minden szülő tudja hogy ha nem tapossa ki a gyerekéből, akkor nem kap jó jegyet, megfelelő mennyiségű hupilila pontot stb.
Sokat beszélgettünk erről mi is családdal, barátokkal, hogy sokszor a szülőnek nincs más választása, mint taposni a gyerekét, adott esetben megggyőződése ellenére is, mert ilyen a rendszer, ebben kell érvényesülni.
Szerencsére Magyarországon is vannak elhivatott pedagógusok hasonló módszerekkel :)
A szünidős pihenés, játszás, lazulás szerintem is fontosabb, mint a gyakorlás. (Bár lehet azt játékosan is - ismerek olyan gyereket, aki igényli is...)
De ez a vegyük elő a füzetet, mert KELL... nanem, árt.
A szünetben gyakorlást mindig hülyeségnek tartottam, simán kihagytuk mindkét gyerekkel.
Semmi hátrányuk nem származott belőle, esetleg tanító néni nézett csúnyán.
A szülőknek is le kellene szokniuk a megfelelési kényszerről.
Igen, tudom :( Ez volt az egyik fő oka, hogy eljöttünk.
Visszatérve: harmadik éve figyelem, hogy a tisztességgel végigdolgozott év után soha egyetlen percet nem gyakoroltatva a gyereket mi a hatás. Minden évben ugrászszerű fejlődésen ment keresztül a szünet két hónapja alatt (8 hét a nyári szünet itt). Ilyenkor érik be az a munka amit év közben elvégzett. Kell idő a megtanultak leüllepedésére is, de ha szünetben is tanulni meg gyakorolni kell, erre nincs esély.
Nemcsak a jegyek, a tananyag is idejétmúlt nagyon.
Nem tudom, nálatok milyen, de itt minimum 50 évvel vannak lemaradva.
Amit muszáj volt, azt elolvasta.
A jegyek sose érdekeltek túlzottan, megvan a véleményem az iskolarendszerről.
Akkor a közelezőket hogy olvsta el?
Itt egyébként nincs kötelezően kijelölt könyv, vagy a gyerek vagy a szülő választ, ha kell a tanító segít választani. Egy a lényeg, amit komolyan vesznek, hogy mindenki egész évben olvasson, ezt minden héten ellenőrzik is (vezetni kell minden nap hogy hol tart a könyvében)
Harmadik után ennyi könyv felesleges.
A nagylányom 10 éves koráig nem olvasott semmit magától, egy sort sem.
Később kezdett olvasni, azóta sincs ezzel gond.
Hagyni kell a gyereket a saját tempójában haladni.
Nagyon okos a kislanyod, de ugye ezzel nem azt akarod mondani, hogy ebben a korban igy kell tudnia a gyerekeknek ☺
Harom konyv nyarra egy ennyi idos gyereknek sok, szerintem ezzel még annak a kedvet is elveszik, aki alapban azert olvasna.
Pest megyei kisváros négy iskolájából az egyik, elvileg semmi különös.
Mondjuk épp az olvasás mennyiségét nem tartom sokank (bár az olvasónaplót igen, és a gyerekek meg a családok gyötrésén kívül nem sok értelmét látom)... az én lányom 9 lesz most, otthon harmadikba menne, külföldön tanul, magyar iskolába sosem járt, két nyelven olvas, 5-6 könyvet olvasott ki a nyáron, mindegyik több száz oldalas, igaz, nem volt kötelezően kijelölt könyv és nem kell leírni a tartalmát.
Mindenesetre abban a suliban is nagy különbségek vannak, a barátnőm kislánya ugyanoda jár, most volt másodikos, náluk például nincs ez az dolgozatiratási őrület. Az unokatesó tanítónénije viszont folyamatosan szórja a dolgozatokat. Harmadikban matekból több mint 40 jegye volt a gyerekeknek, ennek a java dolgozat.
Nálunk csak zongora gyakorlás van, de az a mindennapok része tanévtől függetlenül.
De az unokatesó, aki otthon lesz most negyedikes, már ismétli a tavalyi anyagot, készül az év eleji dolgozatokra miket a tanítónéni minden tanév első hetében irat az előző évi teljes anyagból (matekból, magyarból, környezetből és angolból), nagy értékű osztályzatra, és gyártja a három kötelező olvasónaplót... Ha ezek a jegyek nem jók, alig győzi magát valahogy összekaparni a gyerek félévig. Agyrém egyébként...
Egyebkent te ajanlottad anno nekem Brigittat es a Csodakapu alapitvanyt, oda jarunk ☺
Ezuton is koszonom!
Alapozora jar az en fiam is, vagyis 3 honapot jart az iden, de nagyon jo volt. Heti 2x 90 perc. Ezt a tanevet pedig vegigjarja, allitolag az eleg is lesz neki.
Neki nem olyan nagyfoku a figyelemzavara, de van, es finommotorika gondja is van.
Ez csoportos ora, az otthonit ő se birna.
Most lehet, hogy csunyan fog hangozni amit mondok, de ez az igazsag, sikerelmenye is van, mert sajnos sokkal rosszabb allapotban van a tobbi gyerkoc, mint ő, ergo, sokkal ugyesebb.