Szomorú, mély érzés, amikor olvasom, hogy kedves Hoxa... (beszélgetős fórum)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Igazad van! De akik már kevésbé voltak aktívak, inkább csak olvasni jártak a hoxára, és az új tagok nem is ismerték, nem is tudták, hogy ő is van... volt.
Ugye a covid sajnos sok régi tagunkat is elvitte. Nyugodjanak békében.
Írj ki egy ilyen fórumot, ahol a régiek nevét felsoroljuk, felsoroljátok, akinek tudomása lesz ilyesmiről. És bárki bővítheti a listát menet közben, ha az élet úgy hozza.
Egész biztosan leszünk, akik nem sajnálunk 1-1 szál virágot küldeni emlékükre.
Olvasás után, olyan a fórum feelingje, mintha a "temetőben vitáznának" a látogatók! Szomorú!
Viszont szép a gesztus, hogy két helyen is emlékezhetünk az elhunytakról. És ha csak emblematikusan is, de virágot tehetünk a " sírokra."
Az emlékezés egyik helye, az elhunyt nevével indított fórum. (Ez jelenik meg rendszerességgel, akár többször is naponta.)
A másik hely ha az elhunyt adatlapján "tesszük le, a megemlékezés virágait, azaz jelet küldünk.) A megemlékezésnek ez a fajtája "láthatatlan." (Én itt emlékezem.) De talán lehetne egy köztes út is (vagy lehetett volna már a kezdetekben is!), mint az "Emlékezzünk rájuk," (vagy hasonló című) fórum. Ahol a kevésbé ismert elhunytakról is szólt volna a megemlékezés. Valamint, lehetőséget nyílna "egy-egy szál virág küldésére részükre is." És így nekik is méltó hely, megemlékezés jutna a platformon. Szerintem. De ami késik, nem múlik! Mert bizony, egyre többen mennek egy "másik fórumba" közülünk. Sajnos! (Egyébként, igaz a szólás, hogy " Bajos minden ember kedve szerint tenni!")
Én ha ilyesmit hallottam, olvastam tőle, mindig egy közmondás jutott az eszembe: A szükség nagy úr! És annál inkább csodáltam, hogy nem tört össze, hogy nem zuhant maga mellé, alá...
De csak hónapokkal később értettem meg azt a kiszólását: "... nehogy te mondd már meg nekem, hogy én mit szeressek, hogy én mit csináljak, hogy én ..."
Valamikor decemberben, januárban egy korai ébredés után jöttek ezzel kapcsolatban gondolatok: a saját döntés szabadsága, és a másik ember szabad akaratának tiszteletben tartására való felszólítás = ne szólj bele a dolgaimba, én sem a tiedbe!
Mondtam is akkor, ha mindenki ebben a felfogásban élne, ilyen módon közeledne a másikhoz, mennyivel kevesebb vita, veszekedés lenne a világon! És itt a hoxán is. :))
Remélem ott ül az angyalokkal ,és a sajátos stílusában megmagyarázza ,hogy miért nem kell még felvenni a melegebb szárnyakat 😁
Őrületbe kergetett a mínusz húsz fokban sem fűtünk be dolgaival.
Mindenkinek segített. Nem volt könnyű élete, keményen küzdött. A sors fintora: december 30.-án mehetett volna nyugdíjba. Hát elment előtte nov. 2.-án.
Egyszer egy könyv ajánlójában olvastam:
Kit szeretnek az istenek,
Korán magukhoz szólítják.
Ha valaki fiatalon megy el, ez a két sor mindig eszembe jut. Nyugodjon békében.
Én is nagyon kedveltem, példaként szolgált nem egy esetben.A kitartása ,az élet igenlése stb.
De hiszen ezt Te is tudod, milyen jó és kedves ember volt.
Azért te is tudod ám forgatni a szót. Az elején még nem igazán ez volt a véleményed:
"10. 55Judit (válaszként erre: 9. - Andi6020)
tegnap 09:51
De, tudunk vele mit kezdeni. A baj az, hogy folyamatosan beszélünk róla, nem hagyjuk lenyugodni a témát. Pont e miatt pazarolnak el sokan értékes perceket az életükből, mint most én is. Nem hogy foglalkoznék az élettel. Mondjuk a sajátommal. Na megyek is."
Ha nem tetszik amit írok lapozz, ne rinyálj! 😀
Úgy hőzöngsz, mintha nem írhata bárki véleményt. Ne olvasd ha látod a nevemet. Ennyi.
Ezennel tényleg befejezem ezt a sekélyes és haszontalan társalgást, mert látom szélmalomharc. Nem érted a lényeget. Egyúttal megengedem hogy tied legyen az utolsó szó, mert úgysem marad benned.😀
"Mindenki szemeláttára írogatni kinek mikor jut eszébe az illető, csak olyan mutogatásféle. Nézzétek, most is eszembe jutott!"
Véleményt a viselkedésünk alapján alkotunk, mindenki magából indul ki. Azért fogadd el, hogy vannak nem magamutogatók is, Vannak, akiket jobban megérint egy-egy ember, ha tetszik neked, ha nem.
Ahogy neked sem kellett volna hozzám szólni.
A szabályzat nem tiltja, hogy megemlékezést nyisson valaki, ez sem rosszabb, mint mit ettél, ittál , szexeltél-e és mikor, van-e raktad bugyi? Sőt...
Ha nem tetszik lapozz, ne rinyálj!
Köszönöm szépen a feltételezést az felfogóképességemmel kapcsolatban.
Most, hogy ide beírogatsz, nem búslakodsz az értékes elvesztett percekért?
Nem hogy nem rossz dolog, ez a normális. Örülök hogy azért más is gondolkodik így. Olyan mint kimenni a temetőbe. Ott a sírnál emlékezünk meg, itt a profilon. Szépen, csendben. Mindenki szemeláttára írogatni kinek mikor jut eszébe az illető, csak olyan mutogatásféle. Nézzétek, most is eszembe jutott!
A gyászom az én gyászom. A megemlékezésem is a sajátom.
Guruljkával ismerősök voltunk .Épp készült hozzánk látogatóba ,sajnos közbeszólt a halála..
Személyesen nem ismertem ,de órákat pofáztunk messengeren.
Igenis van létjogosultsága ezeknek a megemlékezéseknek!
Ha valakinek böki a csőrét , lépjen tovább.
Csodálkozom a kemény fogalmazásodon, de ez is egy vélemény a sok közül. Nem baj, ha nem mindenki gondolja egyformán, és az sem baj, ha Te úgy látod, ahogy írtad. Én pl. úgy, hogy éppen azzal tartjuk meg emlékezetünkben a számunkra kedves fórumtársunkat, hogy néha teszünk oda egy megemlékező jelet. Tényleg olyan ez, mintha a temetőben tennénk a sírra egy szál virágot.
Ezt írtad: "Hagyni kéne az elhunytakat békében nyugodni." Én nem hiszem, hogy a békéjüket zavarja meg az, hogy gondolunk rájuk, de természetesen, ha Te így látod, ahhoz jogod van. Nem vitának szántam, amit írtam, csak véleménynek.
Nem kötelező olvasni, ha szeretted, akkor nyomot hagy az emberben így is, úgy is, ha meg közömbösek kit érdekel?
A halál az élet vége, hozzátartozik. Szokd, hogy egyszer megtörténik, ha a homokba is dugod a fejed.