Szoktál depressziós hangulatban lenni? (beszélgetős fórum)
"Mondják, hogy ez a korral jár. . .:D"
Akkor miért több a tini depressziós?
Mert több.
Sajnos, ismerős a helyzet.
Mondják, hogy ez a korral jár... :-D
...Mozdulni kell olyankor, testben, lélekben... Egy könnyű séta is jobb, mint kornyadozva agyalni... ...Vagy elővenni egy keresztrejtvényt... De még jobb, keresel valakit, akivel beszélgethetsz... (De még véletlenül sem arról, hogy rossz a kedved!!!!!)
Szürke, borongós tél törvényszerű velejárója.
Valamilyen mértékben mindenkire hatással van, mert nagyon elszakadtunk a természettől, mi nem alhatjuk végig a telet, mint a macik. :-)
Ilyenkor a legjobb a fényterápia,
el kell menni szolizni,
nálam pl. ilyenkor égnek a sólámpák, mécsesek, nagyon jó a hatásuk.
De egy jó könyv, egy jó zene, vagy egy jó beszélgetés a szomszédokkal csodát tud tenni.
A meditációkról nem is beszélve.
Most pl. lehet fetrengeni a hóban, nem törődve azzal, hogy mások mit gondolnak rólad.
na, hat akkor az elozomet akar torolhetjuk is.
Neked is megvan mar a modszered.
Ha nehez is, probalkozz, ha ez a modszer mukodik, akkor ugyis ez a megoldas.
El tudom kepzelni, hogy az evek mulasaval egyre nehezebb. :-(
Remelem kijossz belole es aztan el is kerul ez a hangulat egy jo darabig.
En nem vagyok egy depresszios tipus, de en is azt gondolom, neha eler ez mindenkit.
En ugy latom, hogy nincs erre altalanos recept, hogy mi segit, ki kell tapasztalnod.
En a kornyezetemben azt latom, hogy tenyleg valaki elmegy sportolni, baratokkal szorakozni, es aztan szep lassan jobban lesz.
Na ez nalam nem mukodne.
En az a fajta vagyok, aki total begubozik, eszrevetlenul eltunik ezekben az idoszakokban, es a pokol legmelyebb bugyrait jarom meg. Es akkor egyszer csak ugy erzem, hogy na, mar itt fekszem a padlon (kepletesen) es most innen vagy felallok es megrazom magam, vagy feladom az egeszet es megdoglok.
Es akkor mar fel tudok allni. Kozben hiaba is probalkozom, nem megy.
De mint mondtam, ram nem jellemzo, inkabb csak akkor fordul elo, ha nagyon varatlan dolog tortenik, rajtam kivulallo okokbol.
Epp januarbn volt egy ilyen. Meglopott egy baratom, aki szabadon ki-be maszkalhatott a hazban egy idoben, es sosem gondoltam volna rola. Es akkor osszezuhantam, miatta is, meg hogy akkor senkiben sem lehet megbizni. 5 napig nem aludtam, a munkahelyemen szedelegtem, aztan be sem mentem, futottam ugyanazokat a koroket az agyamban, es akkor egyszer csak ereztem, hogy ennyi, itt vagyok a padlon, akkor ugy ereztem, hogy ok, en ebbe nem fogok beledogleni, es akkor egesz gyorsan helyrejott minden. Gondolom mert agyilag el tudtam jutni odaig, hogy tenyleg magam mogott hagyjam a dolgot.
Ugyhogy probald ki, need mi segit, aztan szerintem egy ido utan rajossz magadtol is.
Az a furcsa, ha visszanézem elmúlt 53 évemet, nem akkor voltak ilyen hangulataim amikor:
-elköszöntem 19 évesen a jobbkezemtõl,
-amikor kirúgtam az elsõ férjem és évekig egyedül éltem,-amikor szó szerint éheztem,
ahogy idõsödöm, pedig a kezemet kivéve a sorstól mindent visszakaptam.
Egyre nehezebben rugom magam odébb, általában mások életébõl merítek erõt,vagy elõjön cinikus fanyar humorom.
A tavalyi évem végig az volt:S
A sport tényleg sokat segít.
persze
aki nemet mond: hazudik