Szociális fóbiások jelentkezzetek (beszélgetős fórum)

2 öcsi is ott volt a balesetben... Nem hiszem anya büszke lenne rá, hogy mekkora lusta dög tudok lenni:)

de a lényeg nem is ez volt, ha nem az, hogy ha valaki szarul is van plussz összejön az életben minden, akkor is ki lehet mászni belőle. A baj az, hogy mindenki azt hiszi egyedülálló problémái vannak, és még ezerszer leírhatnám, hogy iszonyat dolgokat éltem meg pánikbeteg korszakomban. Ugyan így gondoltam én is amikor volt ez az egész, szóval ameddig valakinél nem jön a felismerés, addig nincsen megoldás.

Hát, akkor szerencse is volt ebben a nagy tragédiában, hogy nem maradtál családilag teljesen egyedül. :( Gondolom, a nővéreddel azóta még szorosabb a kapcsolatod. Azért nagyon szomorú, hogy ilyen fiatal létedre szülők nélkül maradtál, ráadásul egy baleset miatt!

Nagyon büszkék lennének rád!

nővérem nem volt ott. Ő él és virul, állandóan lepetézik egy gyereket:)

mondom, nekem igazából ez adott egy pofont, hogy most magamra maradtam és egyedül kell megcsinálnom és helyettük is élnem

Szóval irigyellek titeket amiért csak ennyi a gondotok:) Mindenkinek kéne egy kis lazaság, és kevesebb gondolkozás. Ameddig valaki sajnálja magát, addig szerintem nem jön ki belőle.

Engem inkább ne irigyelj...ja és nem sajnáltatom magam.

hát minden az ember fejében dől el...igazából kötelességem volt kijönni belőle, ahogyan lefogyni is kötelező volt utána:) Emléxem én milyen volt, meg voltam győződve róla, hogy bajom van, totál kilátástalannak láttam mindent, el sem tudtam képzelni, hogy egyszer minden jó lesz és helyrejön. Szerintem sokan vannak itt akik hasonlóképpen éreznek, hogy sosem lesz vége, gyötrelem az egész stb...Pokolian szenvedtem, én sem hittem, aztán még is összejött. Mondták nekem vagy ezerszer a 2 év alatt, hogy legyek már tökösebb, mindig úgy gondoltam könnyű mondaniuk, azt sem tudják mi játszódik le bennem. Mondjuk valóban a mai napig úgy gondolom sokan tényleg feladták volna vagy hülyét kapnak ha ugyan azt átélik amit akkor én. Tudom rettentően hülyén hangzik, de nekem a családom adott akkor erőt, mivel egy balesetben meghaltak mind. Úgy éreztem helyettük is élnem kell, nem maradhatok ilyen szánalmas egyedül. Erre írtam pár hozzászólással lejjebb, hogy senkinek sem kívánom, hogy hasonló dolgok történjenek vele ami engem kirángatott az egészből. Amúgy soxor azoknál az embereknél fordulnak elő ezek a "betegségek", akik sokat gondolkoznak. Legtöbbször az intelligens emberek hajlamosabbak rá:D Szóval boldogok a hülyék...

Amúgy az itt leírt panaszok közül kb az összeset átéltem, egyszerre együtt és még hozzáadódott pár:) Szóval irigyellek titeket amiért csak ennyi a gondotok:) Mindenkinek kéne egy kis lazaság, és kevesebb gondolkozás. Ameddig valaki sajnálja magát, addig szerintem nem jön ki belőle. Én anno megszemélyesítettem a problémáim. Szinte már beszéltem hozzá, hogy oké jöjjön, adjon bele anyait apait akkor is leszarom és odaverek neki egyet. Felfogtam egyszer úgyis meg kell halni és addig is lehet élni, ha pedig eljön az idő akkor eljön.

Nagyon tetszett a hozzászólásod és remélem, rajtam kívül másoknak is erőt adtál ezzel. Teljes mértékben igazad van: gyógyszerrel nem múlnak el a gondok!

Gratulálok a kitartásodhoz és hogy képes voltál egyedül megoldani a problémáidat!

nem tom:D nekem még anno a pszichologus csajszi ill. haverom aki szintén pszichológus mondta, hogy manapság nincsen olyan akinél ne találnának valamit. Kb. mindenkinek van valami személyiség zavarja :)

Mindenki fél valamitől, mindenkinek vannak napközben apró fájdalmai itt-ott, mindenki képes adott helyzetekben szorongani. Igazából nem kell vele foglalkozni, mert nem számít. Én előbb néztem meg egy videot, amiben hülyegyerek küldi fel az orrába az anyagot aztán összeesik és hello. Komolyan 5 percig görcsölgettem még a kezem is remegett:D amúgy valszeg fake volt a film. Szóval mindenki képes "hülye"lenni, ha hagyja magát. Én is antiszociális vagyok, de inkább az emberke miatt:) tömeg nem érdekel. Ezek amúgy is mindenkinél csak levezetési formák, totál más lehet a gond. Gondja pedig mindenkinek mindig lesz, meg kell vele birkózni, erről szól az élet.

szia

Én vidéki vagyok ezért egy hónapot tuti bent kell majd lennem. mert nincs lehetőségem munkanélküliként állandóan feljárkálni. Megnyugodtam attól amit irtál remélem akkor tényleg nem olyan borzalmas :) bár rám ugyis azt mondják majd hogy semmi bajom :(( meg hogy menjek haza

Ha a zárt helyiségektől félsz sztem az nem agóra fóbia, hanem klausztrofóbia (bezártság érzés).

Ha érzed, hogy ilyen kezdene eluralkodni rajtad, vegyél nagy levegőt, és nyugtasd magad...

Egyet értek szomoruangyallal. Hasonló problémám van nekem is. Ha a suliban az osztály elé ki kell állni, vagy felelni kell elmondom az első mondatot utána rámtör a síró görcs, úgy érzem, hogy mindenki rajtam nevet, engem figuráznak ki.(osztálytársaim szerint csak beképzelem magamnak). Szőrnyen rossz, én meg tudlak érteni. Legutóbb kirohantam az osztályteremből... :(

Nekem azt tanácsolták, hogy előszőr kis közönség előtt beszéljek...2-3 ember előtt...

Szerintem neked is ez kéne, előszőr csak pár ember legyen a közeledben, és fokozatosan több...

Én most fogok érettségizni, és nagyon félek, egy egész tanári kar előtt beszélni.... :(

:)

Nem azért nem járok. Igazából nem érdekel, hogy ezt mondta, bár akkor nagyon rosszul esett. Azóta két gyerekem van és kevesebb időm... és kicsit lusta is vagyok felhívni a pszichológust. Van az embernek ennél nagyobb gondja is, minthogy mindenféle fóbiával orvoshoz járjon :)

Mert apukád azt mondta hülye vagy,már nem jársz pszichológushoz?

Meg van a problémád gyökere:DD

Szerencsére útközben nem jön rám a wc-re mehetnék :) Talán az elindulás a legnehezebb, utána már kicsivel könnyebb.

Próbáltam orvoshoz menni, néhányszor voltam is. Először is: nem fogom az egész napomat azzal tölteni, hogy várom, mikor hívnak be. Hiába kérek időpontot, tuti, hogy legalább 2 órát kell várni. Erre nekem nincs időm, sem energiám.

Másodszor: nem akarok gyógyszert szedni, ha nem muszály. Azt hiszem, a gyógyszer nem oldja meg az ember problémáját.

Régebben jártam pszichológushoz. Amikor apukám megtudta, ki volt akadva. Azt mondta, oda csak a hülyék járnak.

Szóval megpróbálok együttélni ezzel a "problémával". Szerencsére rendezvények csak ritkán vannak, a hivatalos dolgokat meg csak sikerül elintéznem valahogy :)

agorafóbia is gyanús nálam...:( buszon zárt térben elkezdek köhögni fulladni...szarul vagyok leizzadok nem mindig, de ha jön rám ez a "valami" próbálom elterelni a figyelmem, 2 gyerekkel már nem ugorhatok le a buszról, hogy majd inkább gyalogolok...még általános suliban órák alatt is volt sokszor iylen köhögőrohamom, ki kellett mennem, wcre, ittam, kicsit lenyugodtam, akkor tudtam visszamenni...

nem szeretek sok idegen között lenni, feszélyez, oviban szülői előtt is tiszta ideg voltam, nehogy elkezdjek köhögni, nehogy rosszul legyek...

mennem kell (lassan dél), de majd este olvaslak titeket tovább!

szép napot