Szociális- és/vagy agorafóbia (beszélgetős fórum)

Én ezt egy prividre értettem!

A doki velem példálózott!-DD

Én nem is értem amit írt, ( ha Rá gondolsz) mert ha az ember szereti a földet akkor megy és aláfekszik, nem?????

Semmi kifogásom ellene, bár magamat nem szeretem de a földdel nincs bajom akkor sem ha a fejem tetejére hányják. :S

De különben nem értem, mért példálózik velem....:)

Messze nem egy szintről indultunk, nem?:)

Neeeeeeeeeeeeem....ez tök egészséges hozzáállás-

Itt leszel egy darabig, írok privit mindjárt, csak indítom a kicsit suliba.

Igen tényleg nagyon kis édi:-)IMÁDOM!!

Nagyon ragaszkodó egyébként:-) Olyan helyről való ahol látszott hogy nagyon sokat foglalkoztak velük.11kiskutya született:-s Nem semmi ugye? Még 5volt vele együtt.Volt 3fekete szuka,egy fekete kan,még egy zsemle színű kan és egy Zsemleszínű Berci:-) Én mindenképpen zsemleszínűt akartam így kettőből kellett választanom.Háát nem sokáig tartott a választás:-) ő egyből odajött hozzám,hízelgett,nyaldosott..egyből tudtam hogy nekem ő kell! A másik kutyus nem tűnt olyan ragaszkodónak..Egyetértettünk a párommal hogy melyik legyen:-) Hazafelé egyből vittük az állatorvoshoz hogy vizsgálja meg.Egyből mondta hogy gyönyörű egészséges kiskutya.Kapott szurit is de egy hang nélkül tűrte..3hét múlva kap újabb oltást..

Sokat sírt főleg az első napon szegényke:-( kereste a többieket:-(

Jó meleg kutyaól van neki mert kinti kutyus lesz és az is volt.Szóval nem kényes..

Most egyenlőre a kutyaólnál egy rész el van kerítve egy pár hétig hogy éjjel ne mászkáljon össze vissza mert pici még..úgyhogy éjjel oda van rakva.Már csak picit hisztizik aztán alszik reggelig :-)

Igazi rosszcsont:-P Valahogy mindig kitalálja mi az amit nem szabad és mindig azt csinálja:-P Na meg a macskák:-S Azok nagyon tetszenek neki csak az a gond hogy játszani akar velük és nem igazán értékelik a dolgot ami érthető:-) Az egyik macska már a haverja de a többit kergeti:-)úgyhogy néha már berekedek a sok NEM! NEM SZABAD!-tól:-D:-D:-D Viszont már a macskák is kezdenek rájönni hogy nem bántja őket úgyhogy szerintem nem lesz gond:-)

Az biztos hogy sokat kell vele foglalkozni de nem bánom egyáltalán:-) Látszik hogy okos kiskutya és minden érdekli,mindent figyel!

Nem bántam meg különben!

Ja és már most a család kedvence lett:-P

Megteszem ami tőlem telik, de félek amilyen a formám csak mélyebbre ásom magam elöttük...

Ha közeledek megégethetem magam, ha nem az meg biztos rossz... Ilyenkor legyen okos az ember.

Őszintén szólva nem tudom. :-(

Szeretném, de a családját nem tudom elviselni hosszú távon. Márpedig muszáj lenne mert kerek perec kijelentette nem hajlandó elköltözni anyóséktól, ott tervezi leélni az életét. Anyuci pici fiacskája. Nem értem miért kell az ilyennek barátnő. Na ezért erősen gondolkodom a szakításon mert szerelem ide vagy oda nem akarok anyóssal nem akarok együtt élni. Ott aztán tényleg nem tudnám kerülni a sógorékat minden héten ott eszi a fene őket. Nem voltam náluk vagy 1 éve, mindig nálunk találkozunk nem is véletlenül. Persze ez a páromnak fáj, de mit tegyek?!

Szerintem ha nyitnék feléjük azzal nem érnék el semmit mert "nem vevők rám". Voltam már mézesmázos és adtam magamat is de nem tudok megfelelni nekik. Csak kinevettem magam a görcsösen próbálkozásaimmal.

Van úgy, hogy az ember megmagyarázhatatlan unszimpátiát érez valaki iránt idegesíti a léte, a jelleme, az életstílusa és minden. Bár itt nem erről lehet szó hisz nem is ismernek engem!

Hát pedig büszkeség bennem is van én bizony nem fogom megkérdezni mi bajuk velem mert ez szerintem megalázkodás és nem kell kimutatni, hogy fáj nekem ez a helyzet. Boldognak és elégedettnek kell látszani azt lássák nem izgat ha fejreállnak se én jól érzem magam a bőrömben.

Különben nyitnék feléjük de mint mondtam évente max 1x találkozunk ebből sok minden nem sülhet ki. Szerintem felejtős..

Nem szerethet mindenki mindenkit, ilyen a világ. Elviselni meg el tudjuk egymást mert ők nem szólnak hozzám én se hozzájuk és kész. Bár nehezemre esik, de ez van. Múltkor láttam a csajt a pékségben mikor észrevett gyorsan elhúzott. Erről ennyit..

Én is hibáztam, sok mindent fel tudnék hozni amikor nem viselkedtem épp korrektül pl ha szembe találkoztunk ránéztem (esküszöm nem ismertem meg-persze ez nekik nem hihető) ismerősnek tűnt de siettem és mentem tovább. Lehet ebből is azt szűrte le hogy én nem akarok vele közösködni és nagyon távolságtartó vagyok. De magamnak azzal ártanék többet ha próbálnék közeledni és merev tüskékkel találkoznék. Az engem nagyon megsebezne, ahogy ez a mostani helyzet is padlóra küldött. Te mégis amondó vagy, kockáztassak.. Nem tudom.. Ha nem félnék és nem lennének korlátjaim sokkal könnyebb lenne.

A legfontosabb kérdés, ami eszembe jutott az, hogy szereted-e a párodat?

Ha igen, ne törődj a családjával! Én sem jövök ki anyósommal, úgy érzem, nem fogad el engem, de már igyekszem nem felhúzni magam rajta. :-)

A másik fontos dolog, ami eszembe jutott, az, hogy mi van, ha a párod családja úgy érzi, te vagy az, aki nem kedveli őket (a viselkedésed alapján), és ezért ez egy ördögi körré fajult, mert te azt várod, hogy ők legyenek kedvesek veled, ők meg azt várják, te legyél kedves velük. :-) No, nem tudom, érthető vagyok-e? :-)

Sógorod is azért viselkedhet így, mert úgy érzi, te nem fogadod el a családját.

Ha picikét próbálnál nyitni feléjük, és megpróbálnál nem menekülni, akkor meglátnád, hogy ők is elfogadnak téged.

Tudom, ez nagyon nehéz. Talán hamarosan sikerrel megpróbálod! Bízom benne. :-)

Mindig pici célokat tűzz ki magad elé, így tudsz biztonságosan haladni. :-)

A múltbeli rossz élmények bénítanak le engem is, tudom, hogy emiatt vagyunk ilyenek.

De a változás rajtunk múlik, képesek vagyunk rá!

Nem ma, nem holnap, hanem hosszú idő alatt, és folyamatosan változunk.

Eldöntöttem nem foglalkozom azzal mások mit gondolnak rólam igyekszem mindenkivel korrektül és barátságosan viselkedni akinek nem tetszik/tetszek az meg nézzen levegőnek mint sógorék. Le vannak ejtve.

Nem éri meg ezen idegeskednem. Ha meg a párom kidob mert ellenem forditják az meg az ő baja. Kívánom, legyen boldog. Ennyi.

Sajnálom én is, hogy félreérhető voltam. Borítsunk fátylat rá!

Köszönöm bátorító leveled.

Picit már talán jobb, bár még mindig félpercenként eszembejut a kényes szitu. Egész éjjel ezen töprengtem mert aludni sajnos nem tudtam. Az idő múlásával remélem fakul majd az emléke. Most legalább tudom miér kerülöm a találkozást a családjával. Rámfogta, hogy biztos utálom őket. Nem tűnik fel neki, hogy forditva van?

A párom és a sógor együtt dolgoznak a közös vállalkozásukban. Egy hete párom felajánlotta, hogy elvisznek a vizsgáimra mert pont azonos az úticéljuk az enyémmel. De amint előadja a tesójának az tuti kitalál valamit csakhogy ez ne történjen meg. Nem egy példa volt már rá. Kíváncsian várom most mivel rukkol elő. Olyan kreatív, de tényleg! :)

Sokszor elhatároztam már, hogy a sarkamra állok és nem leszek ilyen nyápic hanem változtatok az életemen. De ez csak a legelső hasonló szituig működik sajnos.

Pedig folyamatosan érnek rossz élmények, a múltamban is rengeteget találni amiket már nagyjából elfeledtem. Lehet, hogy most egyszerüen rossz közösséget fogtam ki. A következő páromat majd a családdal, rokonsággal való viszony szerint választom. Ha esetleg sikerülne nem ugyanaebbe a hibába beleesni. Ez hülyeség szerinted? Ahogy a párom mondaná nekem egyke, árva egyedülálló pasi kell.

Nem akarok énközpontúnak látszani itt másnak is rengeteg a gondja és súlyosabbak is mint az enyémek. Remélem Neked is sikerül felülkerekedni a helyzeten és valahogy megoldást találni. Közhely, de tényleg nem szabad feladni soha. Fura hogy ezt pont én mondom akinek kedve lenne messze magam mögött hagyni az egész párkapcsolatot.

Kedves Elfelejtett jelszó!

Kérlek, ne haragudj rám, ahogyan hozzád szóltam!

Őszintén bánom kemény szavaimat, nem volt jogom így beszélni veled.

Sajnos a nehézségeim miatt nem mindig gondolkodom. :-(

Te egy értékes ember vagy, amiben maradéktalanul hiszek, és ebben kell neked is hinned, ahhoz, hogy megváltozhass.

Hidd el, nekem is vannak szorongásaim, néha van olyan időszak az életemben, amikor ezek felerősödnek, és meggátolják, hogy éljem az életem. Meg tudlak érteni, de neked kell elhatároznod, hogy megváltozol, mert a te életedről van szó.

Nem vagy csődtömeg, bár érezheted annak magad. De a kettő között nagyon nagy különbség van.

Remélem, picit jobban vagy már!

Olyan kis édes :) Aranyos neve van, olyan ismerős egy magyar sorozatból:) de tényleg nagyon aranyos. belém hoztad a kutyalázat:)

én is akarok egy kiskutyát:)

sziasztok!

Tettem fel 3képet a kutyusról:-)

Nehéz róla jó képet csinálni mert mindig ugrál össze vissza:-):-)

Nem merek a párommal szóba állni ezek után, olyan mintha cserbenhagytam volna. A családjával meg pláne már igy is totál nevetséges vagyok hogy miket csinálok. Most jut eszembe képzeljétek tavaly (szokás szerint) jól kihúztam a gyufát. Elkéstem a sógor esküvőjéről. Fel lett véve videóra, amint beesek a templomba. Talán ezért utál annyira. Inkább maradtam volna kint.(de még álltam ám ott kint is mert nem mertem bemenni) Otthon kellett volna maradnom. Rossz döntéseket hozok. Ha elmegyek az a baj, ha otthon maradok akkor tuti az. Belém van kódolva, hogy mindent elszúrjak? Vittem valami (szerintem) gagyi ajándékot(máig verem a fejem a falba miatta pedig elötte tök jó ötletnek tűnt) és sok boldogságot kivántam. Aztán az este hátralevő részében le se tojtak, úgyhogy elköszöntem anyóséktól és eléptem. Amúgy megint Ő volt aranyos, odajött hozzám beszélgetni amikor látta hogy egyedül üldögélek. Őt sajnálom legjobban, mert az ilyen húzásaimmal amilyen a mostani is neki is kellemetlenséget szerzek. Pedig nem érdemli meg.

Ha egyszer elcseszek valamit rendszerint az helyrehozhatatlan mert az emberek olyanok ha egyszer valakit leirtak onnantól nincs második esély.

A páromma csak az a bajom, hogy nagyon anyás a családja árnyékában él és én mindig is hátrébb voltam a sorban. Most sem hazudtolta ezt meg, otthagyott a temetőben hogy neki mennie kell a családjával. Ha akarok menjek be de az se baj ha nem. Ilyen egy normális kapcsolat??

Ezért nem maradok tovább vele. Őt is sikerült levennem a lábáról az ellenállhatatlan modorommal vagy mittudomén mimmel van a baj... lehet mindennel

Ne vádoljuk magunkat, a kormány dolga munkát adni az embereknek. Vagyis csak lenne... A megélhetési válság is az ő lelkükön száradt. Persze ettől nekünk még nem könnyebb. Nem tudom felétek vannak-e de itt ahol én élek rengeteg gyár van és mindig keresik az embereket a szalag mellé 3-4 müszakba. Nem egy álommeló, de kisegít a bajból.

Én nem tudom irányítani az életemet, mert nem tudom hogy kell. Nem is hagynák nekem a körülöttem élők inkább húznak vissza, minthogy bátoritanának és erőt adnának. Csak a rosszat hallom. Most a temetési ügy kapcsán is azt hallgattam, hogy mekkora szerencsétlenség vagyok.

Senkinek sem fenékig tejfel.

Ne haragudj, nem volt szándékomban nekem támadni. Nagyon meglepett, hogy annak vetted. Ki vagyok akadva nagyon, ne is figyelj rám.

Mégegyszer ne haragudj. Látod ezért jobb ha én meg se szólalok. Mindenig mindenhol mindenkivel kifogok ehhez hasonló helyezeteket..

A legjobb ha meg se szólalok.

Ki utál itt a hoxán? Mi itt biztosan nem utálunk, nyugi:)

Mikor a párom papája meghalt 7 évvel ezelőtt én még a temetésre sem mentem el, pedig én is már 4 éve együtt voltam akkor a párommal. Nem rótt fel semmit a párom nekem hogy miért nem mentem el, pedig megtehette volna, mert ő is eljött az én apukám temetésére(akkor 3 éve voltunk együtt). És senki más a családban nem jegyezte meg, legalábbis a szemembe nem. A hátam mögött meg...hát kit érdekel.

Szóval fel a fejjel, ez most így jött össze, de legalább elmentél a temetésre.

Nézd, nekem erre nincs szükségem, hogy amikor vigasztallak, nekem támadj.

Már ne is haragudj, de szerintem nekem súlyosabb gondjaim vannak.

Nem tudom, holnap tudok-e enni adni a családomnak!

Mégis próbálok erőt venni magamon, mert nem hagyhatom el magam a kisfiam miatt, akinek szüksége van rám!

Tehetetlen vagyok, mert nem tudok munkát adni a páromnak, így viszont nem tudunk megélni.

De nem írom azt magamról, hogy csődtömeg vagyok, pedig elhiheted, hogy minden nap eszembe jut legalább egyszer, főleg, ha minden kiesik a kezemből.

De menni kell előre, nem szabad megállni, és siránkozni.

Na persze én is szoktam, tudom, olyankor, ha jön még egy nagy pofon, és már végképp a béka feneke alá süllyedek.

DE NEM HAGYHATOD, HOGY MÁSOK IRÁNYÍTSÁK AZ ÉLETEDET, NEKED KELL VÉGRE MEGTENNED!

Bocs, nem akarlak bántani, de ez kibukott belőlem.

Mióta ilyen iszonyatos helyzetben vagyunk, érzékenyebb vagyok.