Szexuálisan zaklattak 1. rész (beszélgetős fórum)

Lelki terror, hogy el ne járjon a szám, szintén megvolt.

Emlékszek volt egy kislány nálunk, és én szabályos dührohamot kaptam, hogy menjen el, nem akarom hogy itt legyen. (Apám kedves volt hozzá.)

Anyám nem tudta hova rakni a dolgot. Dührohamomba gyerekkén elmondtam neki a dolgot, de nem hitt nekem. Megrázta a vállát, és akkor most hova menjünk, a híd alá? Ezzel elment, és mintha semmiről se beszéltünk volna minden maradt a régiben.

Engem gyerekkoromban a nagybátyám zaklatott. Nem mertem róla szólni senkinek és 2 generációs ház volt, sokat voltam a nagyszüleimnél akik szintén ott éltek, nem tudtam elkerülni a nagybátyám. Fogdosott, korán érő típus voltam, szóval már úgy 11 évesen is voltak melleim. Többször volt, hogy fogdosta őket, illetve nyúlkált más után is... Próbáltam kerülni amennyire csak lehetett, nyilván csak akkor csinálta amikor más nem látta.

Nem mertem elmondani senkinek sem, vége lett volna a családi békének.

Aztán egyszer apu meg anyu veszekedtek, apu féltékeny tipus volt és azzal vádolta anyut, hogy Ő kezdett ki nagybátyámmal. Akkor nem bírtam tovább hallgatni és elmondtam, hogy hazugság, engem is zaklatott, nem csak anyut.

Nagy balhé lett belőle, hónapokig nem beszéltünk, nem nagyon mentünk, aztán idővel "elfelejtődött" mert muszáj volt.

Nagynénim, apu testvére nem tudom, hogy tudta túltenni magát rajta...

Utána kerültem amennyire csak lehet, még jobban, pillantásokat ugyan úgy vetett rám.

A mai napig nem szeretek vele egy légtérben egyedül lenni, pedig már 27 vagyok.

Nem semmi hogy gyerkek is tudnak ennyire álnokok lenni. Én 12 éves koromba még barbiztam és buci babáztam és hogy mi a sex és maszti kb 15 éves koromig gőzöm sem volt róla. Érdekes, mert kb. te és én köztem 5 év van...

Jobbulást kívánok a lelkednek! A korod csak tipp nem tudom a nicked végén a 77 mit takar, születési évet-e vagy sem.

Várom a folytatást, remélem a kedves gyerekek elnyerik benne a büntetésüket!

Ez gyermekkori csinyteves,nem szexualis zaklatas amirol te irsz..Ilyen szinte mindegyik kislannyal elofordul,ilyen esetektol nem lesz traumad amit szakember kell hogy kezeljen..Kicsit osszekavarod a dolgokat.

A 'dolgok' szonyeg ala soprese pedig hosszu tavon SULYOS lelkibetegseghez vezetnek..

Nekem könyeb volt ha lesöpörtem magamról,nem sokat foglalkoztam vele,tisztáztam magammal hogy nem én voltam a hibás,persze idő kelett,de nekem így könyebb volt mint állandoan azon tépelödni,persze egy kis idő kellett,de sikerült,na nem felejtettem el de nem is bánt már a dolog,vagyis dolgok mert sajnos többet tudnék mesélni de valahogy nincsen hozzá kedvem,de lehet ha olyan hangulatban vagyok majd írok.Az tény hogy a gyerekeket a többi gyerek de azon kivül sok felnött is zaklatja szexuálisan,olyan felnöttek akik család barátai,sőt rokonok,nagyon oda kell figyelni mert a gyermek sokszor szégyenli elmondani hogy a jóságos kedves rokon mit csinál,sok szülő ha tudná bizony sok rokoni látogatás,barátság véget érne.Az óvodai élményem miatt az óvonők voltak hibásak mert csak űltek a padon és trécseltek és nem nézték hogy a fiuk mit művelnek,hogy felmásztak a wc-ben és átnéznek a lány wc-be,és hogy a lányokat bezárták oda és nem engedték ki csak ha lehuzták a bugyijukat és hjiába kiabáltak mert a kedves óvonéni nem hallott semmit.

Mindenki maga találja meg a saját utját hogy miként dolgozza fel az élményeket,ez is olyan változó mint ahány ember van,ezért én csak azt mondtam nekem hogyan sikerült de ha másnak más módszer a jó hát akkor azt kell csinálnia ahogy neki jó.

Életünk "részét" nem lehet elfelejteni, ha rossz, ha jó. Sok esetben feldolgozni se lehet, mert pl 30 év múlva is ugyanolyan szörnyű.

Kérdés akkor az, hogy mit lehet tenni? Egy életen át gyötörjenek a kínzó emlékek? Vagy elfogadni, az elfogadhatatlant, az élettel ellentétes dolgokat?

Szexuális zaklatás nekem is kijutott bőven, amit a mai napig se bírok feldogozni, hasonló, életkorban, vagy még kisebb.

Apának nevezett dög.

Én a mondó vagyok, hogy a legjobb ha az ember kiírja magából a rosszat.

A cikkírójának pedig nagy bátorság kellet ehhez, de jól tette, mert ezzel is felnyitotta sok kisegyerekes anyuka szemét, hogy jobban figyeljenek oda a gyerekeikre, és óvják hogy bennük ne történjen ilyen lelki törés. Egy ilyen esemény teljesen megváltoztat egy emert, hát még egy gyermeket aki védtelen.

Nekem is van egy lányom aki iskolás lesz, és féltem.....nem is kicsit, mert én is tudom mi folyik az iskolában. A mai iskolás korúak pedig még rosszabbak.

Nekem is volt rossz élményem. 19 éves voltam. De nyomot hagyott bennem. Velem is hasonló történt, csak fiu volt az illető. De már az általános iskolában is voltak hasonló probálkozások a fiuknak.

A férjem tudja egyes egyedül mi történt, és még így is nehéz mert időnként csak előtör az emléke.

Én először azon akadtam ki amikor olvastam, hogy lányok szorakoztak és a másik hogy 11 évesen!!!!

Ezeket nem lehet csak ugy elfelejteni, sőt nem tudod elfelejteni, de enyhítheted.....ha beszélsz rola, vagy leírod.

A "nem gondolni rá"-résszel nem értek egyet. Igenis, újra és újra át kell élni - gondolatban -, feltépni a sebet, hogy ki tudjon vérezni, megtisztuljon! Bárhogy fáj is. :(

Sajnálom, hogy ilyen szörnyűségen kellett keresztülmenned, számomra a legmegdöbbentőbb adat a végére maradt: 11 évesen??? Elképesztő! :(

Megdöbbenve olvastam a cikked. Mik vannak?! Már előre féltem a lányom, mi lesz, ha nagyobb lesz. Ő is egy visszahúzódó, szerény kislány, és még csak most kezdi az ovit.

De az előző hsz-ban látjuk, h még óvodában is vannak 'rossz/alkodó' gyerekek.:O

Erre nem is lehet felkészíteni Őket sztem!

Abban egyetértek, hogy ha megkönnyebbülsz tőle, írd ki magadból! Viszont nem hiszem, h el lehet felejteni...

Szívből kívánom, h sikerüljön túllépned rajta, és ne ez határozza meg a mostani életedet!

Ez a legrosszabb amit tehetsz..Ha elfojtod magadban,es ugy teszel mintha meg sem tortent volna.Feregkent rag belulrol,megmergezi az egesz eletedet.

Az egyetlenmegoldas kibeszelni,szakember segitseget kerni,terapian venni reszt ahol olyan technikakat tanulsz meg amik segitenek a ferget kiirtani a szervezetedbol.

szia

én is kiakadtam hihetelen ha ma már mik vannak és hogy mai fiatalabbak hova sietnek e téren, s erről a szülők az iskola, a média is tehet.

hogy egyáltalán ilyen megfordul a fejükben ennyi idősen felfoghatatlan

sok sikert kívánok a jövőben

Szia! A kislányom most lesz 11 éves.

Sírtam, miközben olvastalak!

Sok erőt kívánok, hogy fel tudd dolgozni!

Nagyon erkölcstelen és mocskos ez a világ!

És valóban, még az iskolában sincs biztonság!

Szomorú!

Ez borzalmas!

Az elsõ gondolatom a bosszú volt, megkeresni õket, mindet és valahogy elégtételt venni. Dühös vagyok és elrettent, hogy ilyen történhet.

Remélem eljön majd a nap, amikor màr nem jut eszedbe! Minden jót.

11 éves?? Ez volt az egyik legmegdöbbentőbb...azt hittem idősebb voltál..

Én is szívből kívánom, hogy sikerüljön túltenned magad rajta!!!! Annak viszont örülök, hogy sikerült megtenned azt a lépést, amit sokan nem mernek, hogy beszélsz róla...lehet, hogy csak részletekben, de tudsz róla beszélni... csak így tovább! :)

Tragédia!!!

Borzasztó, hogy milyen gonoszak tudnak lenni egyes gyerekek :((((

Nagyon sajnálom ami veled történt és szívből kívánom, hogy mielőbb teljesen el tudd feledni,

ami biztosan nagyon nehéz, de erős vagy és meg tudod csinálni!!

A további életedre sok szerencsét, boldogságot,

vidámságot kívánok!!