Szerintetek hogyan segithetek a páromnak, ha gyászol? (beszélgetős fórum)
Mióta együtt vagyunk, még nem kellett gyászolnunk senkit...
szörnyű lehetett a párodnak, és a legjobb dolog volt, hogy te akkor már mellette voltál...
Hát, ahogy most látom, a mécses akkor fog eltörni a páromnál, mikor tényleg megtalálják majd a haverját. Mindig nézi a Kisalföld napilapot az interneten, hogy van-e újabb cikk róla, meg esténként más haverokkal beszélget, akik ott vannak helyben, és figyelemmel kisérik a keresést...
Félek, hogy mi lesz, ha megjön a rossz hir...
Szia!
Te ismerted őt?
Ez lehet a legnehezebb, nem szeretném soha megtudni, mit érezhet egy szülő ilyen esetben.
Vannak klubok, ahol ezek a szülők találkoznak, ott sokat segítenek egymásnak!
A bizonytalanság még rosszabb.
Biztos vagyok benne, hogy nagyon fáj neki, ilyet ne is kérdezz tőle, hogy gondol -e rá, csak ő másképp dolgozza fel, igyekszik tenni-venni, hogy gyorsabban múljon az idő!
A remény hal meg utoljára, adja isten, hogy élve találják meg!
Köszi a válaszokat!!!
Kb. 40 órája az egyik haverját érte kenubaleset, és nem találják, pedig keresik búvárok, tűzoltók. szerintem már csak a viz fogja kidobni, sajnos!!!
És a férjem olyan fura. Nagyon jóban voltak, de most úgy csinál, mintha misem történt volna, nem beszél róla, éli ugyanúgy az életét. De mikor rákérdeztem, hogy gondolsz rá?, mert nem látszik! Akkor meg elkomorult, és azt mondta, persze, minden pillanatban. Igy nemtom, beszélgessek-e erről vele? Vagy várjak vele?
Mondjuk ő még reménykedik. Azt is mondta, hogy megvárja, mi lesz...
Akkor én is várok...
Szia!
Jó nehéz most neked is, neki is.
Az én párom 21 volt, amikor elvesztette az anyukáját, majd rá 2 hétre az apukáját.
Én sokat mentem vele csendes helyekre, ahol gondolkodhat (pl. Duna part), és mindig megkérdeztem, szeretne -e egyedül lenni.
Valahogy mindig egyértelmű volt, épp mi tenne jót neki. Ha tudsz, 2-3 hét múlva próbáld teljesíteni egy régi vágyát, vegyél neki valami olyat, amire vágyik, még ha az apróság is.
Én annyiban szerencsés voltam, hogy megismerkedésünk után 1 hónappal ment el az anyukája (be sem mutatta még), így ő szerelmes volt, talán ezáltal valamivel könnyebben dolgozta fel. Igaz, akkor már őt 5 éve ismertem, ennek is volt köszönhető, hogy amikor meghalt az anyukája, majd az apukája, nem tiltakoztunk egy közös gyerek ellen. Ez nagyon sokat segített, a terhesség, majd a baba születése.
Ettől függetlenül így most 14 év után is könnyek szöknek a szemébe, ha olyan filmat lát, vagy pl. anyák napja van stb.
Nem szabad erőltetni, hogy kimenjen a temetőbe, ha ő nem akar, az én párom bő 1 év múlva volt erre csak képes, az első nov. 1-jén majdnem elájult.
Kérdésedre: próbáld ki ezt is, azt is, természetesen nem vidám programok mtesznek majd jót, inkább sok séta, beszélgetések. Meg fogjátok látni, mi a jó neki.
Azt ne hagyd, hogy "gubbasszon", abból ki kell rángatni. Öleld át sokszor, és sírja ki magát, meg fog könnyebbülni!
Ha megkérdezhetem, kit veszített el?
Részvétem, írj nyugodtan!
Sehogy. Légy mellette,hallgasd meg, ha beszélni akar róla, de ne adj tanácsot, hogy hogyan tudná mielőbb feldolgozni... A gyász nagyon mélyen van, mindenki máshogy éli át és ennél nagyobb magánügy talán nem is létezik!
Kije halt meg, ha meg lehet kérdezni?