Szeretnék gyereket, feleséget nem! (beszélgetős fórum)
Egy kicsit elaludt ez a beszélgeés, bár engem továbbra is nagyon érdekel a 'dolog', mármint hogy 'szeretnék gyereket, feleségt nem'.
Ha valaki az olvasók közül ezt a témát mérlegeli vagy ismer valakit akit esetleg érdkelne ez a fajta kapcsolat / konstelláció, szóljon bátran, hisz jövö héttöl kezdve két hétig Magyarországon leszek, és az 'ilyenekhez' mégis nagyon fontos a személyes kapcsolat illetve bizalom.
Még nem adtam fel, és örülnék ha erre a célra találnék egy magyar hölgyet / Anyukát.
Ohh, ez nagy kár, sajnálom.
Örülök, hogy sikerült szépen felnevelni a gyerekeidet. ☺️ Hát igen, egy szülő nagyon nagy erőtartalékokat képes megmozgatni, ha a gyerekeiről van szó.
Igen, van gyerekem. Sajnos garancia, hogy a gyereknevelés, szülés vagy bármi úgy alakul, ahogy az ember tervezi, nincs. Rengeteg az ismeretlen tényező.
Hála égnek, hogy ilyen szép életed van a családoddal.
Sok nő jár szerencsétlenül a párkapcsolatával , mint ahogy persze férfi is járhat pórul.
Az egzisztencia szerintem könnyíthet dolgokon, bár ez a komment inkább a gyermeküket főképp egyedül nevelő anyákról szeretett volna szólni. Azokról a nőkről, akik úgy döntenek, hogy párkapcsolat nélkül fognak gyerekvállalásba. Szerintem ott ez fontos, mert a nő lesz a legtöbbet a gyerekkel, ami nagy felelősség.
Inkább nem is várnám meg a választ, lehet nem érem meg a holnapot, nem maradhat bennem.. :D
Éles meglátásra vall, hogy megosztod, mire is kell figyelni. Mindig lesz olyan, amire nem gondolunk.
Rossz tapasztalata mindenkinek van,még az Fi.nek is és annak a nőnek is, aki minden áron gyereket akar! Egy nő két dologért mindent megtesz! Mindet! Az, hogy legyen gyereke a másik, hogy ne legyen gyereke. A férfi a feje tetejére is állhat, ha a nő dönt!
Egzisztencia? Megkönnyíti a gyereknevelést, de ha én arra várok, soha nem lett volna gyerekem. Mióta az eszem tudom, nagy családot akartam, meg is lett, és cseszett jó munkát végeztem, mert sok küzdelem árán, de felneveltem a gyerekeimet, a kicsi még formálás alatt van.
Tehát az egzisztencia elhanyagolható, elég, ha stabil életed van.
Az a nő, aki egyedül vállal gyereket rohadtul nincs felkészülve sok mindenre, mint ahogy az a nő sem, aki férjnél van. kezdődik a várandóssággal,ott van a szülés, a hormonok, amik felborítják a testét, a szoptatás első fázisa,hogy mennyi fájdalommal jár az egyébként is a kimerült nőnek, fogzás, betegség,kialvatlanság Ezekre nem lehet felkészülni.
Majd jön a másik része. Mikor kiderül, apukának nem annyira buli a gyermeksírás. Hol van arra garancia?
Ahogy én érzem az Fi. szándéka komoly,biztos volt ideje kitalálni, hogy milyen feltételei lehetnek a gyerek vállalásnak. Ha kellő rugalmasság van a szülők között,tuti megoldható, hisz nem úgy vállalják a gyereket, hogy tüskék vannak, hergelik magukat, egymást.
És igen, kellő intelligenciával simán felnevelhető baráti kapcsolat alatt is egy gyermek.Hisz két oldalról kapja a szeretetet.
Hjaj, mi lett volna, ha ez bent marad. Köszönöm!:P
Nagyon érdekesek a vélemény ütköztetések. Sok fontos szempont fel is sorakozott, amire FI-nek és a leendő anyukának érdemes lesz figyelnie.
Sajnos azt tapasztalom, hogy nagyon sokan élnek rossz házasságban. Ha a gyerekkel otthon maradó fél nem készül fel a vállalásra anyagilag, az nagyon balul sülhet el. Nem hibáztatok senkit, nincs mindenkinek erre lehetősége és nyilván az ember bízik is a házastársában.
Mindenesetre azt akarom kihozni, hogy jó, ha van egzisztenciája mind a két félnek.
Az a nő, aki kapcsolat nélkül vállal gyereket, nyilván felkészül arra, hogy nagyon komoly anyagi és főleg idő vonzata is lesz a gyermekvállalásnak. Ezt biztos anyagi háttérrel, jó munkahellyel tudja megalapozni többek között.
Azt, hogy a két félnek alaposan át kell beszélni a részleteket például jogi szempontból, biztosra veszem. És itt nem is a gyerektartásra gondolok. Inkább arra, hogy mi van akkor, ha anyuka pár év múlva másik országba költözne, azt megteheti-e. Vagy hányszor lenne találkozó, random, vagy előre meghatározott időpontokban. Szülinapok, ünnepek hogy lennének megtartva, satöbbi.
Különben meg korrekt a FI, hiszen nem árul zsákba macskát. Nyilván lehetnek buktatók, de az élet minden területén előkerülhetnek nehézségek.
Sok-sok beszélgetés, akár néhány hét közös utazás jó alap lehet arra, hogy a két fél végül úgy döntsön, közösen vállalnak gyereket.
Csak az ismeretségi körömben is van hasonló. Annyi előnnyel, hogy ott már régóta ismerték egymást a felek, mikor a gyerek megfogant. Nem állítom, hogy nincsenek összezördülések, de nagyon sokat foglalkozik a gyerekkel az apa is, és sok helyre mennek együtt. Hármasban is.
Az egész alapos utánajárás, intelligencia és elfogadó attitűd kérdése.
“Annyira fontosak, hogy a házasságba gyereket tervezőknek is számolniuk kellene velük. Tőlük mégis ritkán várják el ezt az alaposságot. Ellenben tőlük sokkal gyakrabban kerülnek ki tisztázatlan családi állapotok közt felnővő gyerekek.”
Abszolút egyetértek, én voltam pár éve egy olyan esküvőn, ahol a felek 4 hónap ismeretség után esküdtek, az esküvőn már úton volt a gyerek, utána költöztek össze. A násznép vigyorgott az ifjú párnak, holott ez az egész készült katasztrófaba fulladni. El is váltak a gyerek születése után. Ismerem a gyereket is, a két szülő, mivel teljesen máshogy vélekednek a világról, más mércével gondolkodnak, teljesen máshogy nevelik, a gyerek frusztrált stb. Igenis nagyobb felelősséggel kellene a felnőtteknek viselkedni, és életre szóló döntéseket hozni. Az egy dolog, hogy ha egy felnőtt felelőtlen, de ne a gyerek igya meg a levét, és ne ő sérüljön. És amellett, hogy ilyenek történnek, biztos vagyok benne, hogy vannak nagyon jól működő és harmonikus mozaik családok, ahol meg tudtak maradni az exek jó viszonyban, és az új pár a másik gyerekével jól kijön. Semmi sem fekete és fehér. Rajtunk múlik, hogy hogyan alakítjuk a dolgokat, de persze ha a másik fél mást akar, és ez a kettő nem találkozik, és nem tudnak dűlőre jutni, akkor kezdődik a gond, bekavarnak az érzelmek... Egyébként olyan családot is ismerek, ahol a férj és feleség 2 hét ismeretség után jegyezte el egymást, van két gyerekük, ma is együtt vannak, úgyhogy ez is megtörténhet. De azért ez a ritkább eset. Az meg már egy szociológiai és pszichológiai kutatás témája lehetne, hogy miért van annyi válás manapság, miért a gyerekvállalás után kerül hullámvölgybe a kapcsolat, miért van annyi mentális zavar, szorongás, depresszió.
Egyetèrtek veled!
Vannak akik megpróbálnak minden áron teherbe esni,mert látják,hogy a gyerek által egy életre anyagilag biztosítottak..tisztelet a kivétel.
Jajjjjj,de sok ilyen szxxxdarabot ismerek akik erre játszanak.
Egy egyedülálló nő aki anyagilag stabil saját házzal,világjárt,tanult(nemcsak akadémikusan,hanem van megoldó képessége)és nem jött össze a magánélete az nem menne ilyen "baba csinálós" szituba bele csakhogy valaki másnak a csalàdi nevèt vigye tovább a gyereke,mert az a valaki anyagilag támogatnà az anyát is.
Én ismerek olyan férfit személyesen aki gyereket szeretett volna és feleséget/kapcsolatot nem az béranyàt fogadott ès teljes 24/7 dajkákat.
Ott van Ronaldo például...az első fia béranyától van vagy egy nőtől akinek nincs kapcsolata a gyereknek ès az ikrei is asszem ilyenek..de aztán közben jött a képbe az utolsó két gyerek anyja akivel együtt is élnek.
Ha férfi lennék ès gyerekre vágynék,anyagilag biztonságban ezt csinálnàm.
Nem szeretném okyannal egy gyereket akivel nem egy a mentális,èrzelmi,vallàsi,morális beàlítottsàgom.
Teljesen tiszteletre méltó a én könyvemben,hogy a Fórumnyitó felvállata a polygám kapcsolat iránti gyengeségét.Legalább nem árul zsákbamacskát😄
Az a nő, aki belemegy egy ilyen felállásba, jó eséllyel nem arra alapoz, hogy a dolog teljes anyagi részét az apa állja. Aki egyedülálló nőként tudatosan vállal gyereket, az rendszerint alaposan átgondolja, hogy milyen anyagi és egyéb terheket vesz a vállára, mert tudja, hogy egyedül vág bele. Még akkor is, ha van egy külföldön élő apa, aki "besegít". Egyetlenegy kicsit is értelmes egyedülálló nő sem fogna bele ebbe úgy, mintha az apára ugyanúgy lehetne számítani, mint mondjuk egy férjre.
Ellenben nagyon sok kapcsolatba gyereket vállaló nő nem számol azzal, hogy az apa az anyagiak megteremtésén kívül nem igazán veszi ki a részét a gyerek körüli teendőkből. Pedig ez elég elterjedt probléma. Az anyák gyakran válnak anyagilag függővé a párjuktól, és sajnos ezért sokszor előfordul, hogy nem tudnak kilépni egy rossz kapcsolatból. Mert miért is számoltak volna eleve azzal, hogy egyedül kell helytállniuk, hiszen házasságban élnek. Arra meg végképp nem alapoznak, ami szintén túl gyakran fordul elő, hogy az apa lelép. Csakhogy ebben az esetben az anya nem készül fel előre a szituációra, tehát sokkal nehezebb megoldani, mint amikor valaki eleve egy laza szülői kapcsolatba vállal gyereket.
Értem, amit írsz. Ideális esetben ilyen helyzetnek fel sem kellene merülnie. Csak sajnos a valóság ritkán ideális. A kérdések, amiket írsz, teljesen jogosak, és nagyon fontosak. Annyira fontosak, hogy a házasságba gyereket tervezőknek is számolniuk kellene velük. Tőlük mégis ritkán várják el ezt az alaposságot. Ellenben tőlük sokkal gyakrabban kerülnek ki tisztázatlan családi állapotok közt felnővő gyerekek.
Természetesen, jogod van. Nem vitatom.
És minden bizonnyal a tapasztalataid által megalapozott kétségeid felsorolásához is.
De adjunk már egy esélyt erre a szándékra, erre az elképzelésre!
Hiszen, ha mindenki végig gondolná az eshetőségeket, akkor soha, senki nem élne kapcsolatban és ne vállalna gyermeket.
Ha szorított volna az idő és a vágy, én is bevállaltam volna egyedül a gyereket. Ez a nőknek könnyebb összehozni, mint egy férfinek. A férfiben is ott lehet a vágy ugyan úgy!
Mikor a mostani férjem megismertem, ő mondta, hogy nagyon szeretne gyereket, benne is ott volt a vágy, már 30 évesen.
Amiért nem akar MrInternational kapcsolatot, az azért van, mert nem megy neki a hűség,(ahogy sokaknak sem, csak hazudnak inkább otthon) tehát nem akarja átvágni a hölgyet, vagyis az anyukát. Szerintem barátság is simán kialakulhat köztük, ha jó a kapcsolat, még egy fedélt is eltudnék képzelni egy esetleges külön hálóval. Nem lehet tudni mit hoz a jövő.
Tudod, az élet kiszámíthatatlan. Vannak, akik megpróbálnak tudatosan élni, szervezni az életüket, de ott is mindig közbe jöhet valami, mert az emberek kiszámíthatatlanok.
A történelemben voltak házasságok, amelyek még gyermekkorban köttettek. Még a 20. század elején is vagy a jelenben is más kultúrákban.
Persze, minden szerződésben lehetnek gubancok.
De senki nem úgy megy bele ezekbe, hogy eleve nem fog teljesülni, hiszen közös szándékkal, közös céllal kötik.
Itt van nőben pl. a párja. Gyanítom nincs egyedül a hölgy, aki kapva kapna egy ilyen lehetőségért!!
Jövőre gyereket akarok. Akár egyedül is, bár segítségem... (beszélgetős fórum)
Annyi vagy kevesebb változó jöhet, mint bármely más kapcsolatban az élet során.
A te általad felsorolt problémák egy normál kapcsolat és normál gyermekvállalás során is fellépHETNEK. Most senki ne építsen kapcsolatot, ne vállaljon gyermeket, mert jujj! lehet ez és lehet az?