Szeretem a testem.... (beszélgetős fórum)

Hát basszus ,ha reggel valaki ezt mondja nekem ,hogy aeste ez lesz a párbeszédünk kiröhögöm tutira,gondolom te is:D

Örülök:D

Aha értem, de ezt nem gondoltam volna... mármint azt hogy neked mint mozgástanárnak még külön kell megoldanod a saját testmozgásodat. De látod, lehet, hogy teljesen jól vagy így csak tényleg magadnak nem tetszel. Fogadd el a párod véleményét, szerintem Ő lenne az első, aki megjegyezné ha túl sok kiló szaladna fel:)

Én az 50 kilóról már nem álmodom Azt tudomásul vettem, hogy az az időszak már nem jön vissza. Végül is ha kb -6-8 kg lemenne, na meg kb 10 centi derékból, combból , akkor tök jól ki lennék békülve magammal, és akkor tényleg az lenne a válaszom a fórum kérdésére, hogy szeretem a testem.

Hát én igazából ennél összetettebb vagyok melóilag:D

Alapból egy 14 évfolyamos iskolában tesitanár vagyok/fiúkkal:D/ és délutánonként vagyok személyi edző,és inkább többet táplákozási tanácsadó../meg lektorálok egy tudományos havilapban táplálkozástud.cikkeket/ DEEEE:DD Sajnos én nem mozgok a suliban a gyerekekkel,csak utasítok,degítséget adok,és hibát javítok,mérek,osztályozok.

A fitnessben gyakorlatokoat mondok,tartást javítok,és energiát ordítozok/csináld ,csináld csináld:D/a szalakban meg tulképp táblázatokat vetek össze,hogy helyesen írta -e meg a cikkíró az adatokat...Szóval bár egész nap állok ,de ennyi a mozgásom..Amit mozognom kéne azt ezen kívül kell:DD

Ja meg itt ez akva PM....alulmüxi..ez is sokat dob a súlyomon..De nem nagy nálam a gáz,nálam is inkább fejben van a nagyobb súkytöbblet.Ha tehetném 50 kilós lennék kilógó szegycsonttal,de a férjem szerint érdekesek a magammal szemben támasztott igényeim:DD és nem a férfiaknak hanem a nőknek akarom megalkotnia súlyom:DD Mint minden nő!

Áááá, ehhez nem kell kövérnek lenni:)

Én sosem voltam túlsúlyos úgy igazán, de mindig megnézem a székeket, az ülést a buszon, a rácsokra nem lépek rá, lehúzom a fejem, ha valami alatt átmegyek (pedig tök kicsi vagyok), stb.

Ezek nem gázosak egy kicsik sem, ne zavarjanak:)

Nézd magad sokáig a tükörben és barátkozz meg önmagaddal:)

Hidd el biztos könnyebb, mintha fordítottat kellene megszoknod.

Miért érzed még mindig magad annak a kövér nőnek?

Igen,tudom,hogy te is megküzdöttél az önértékelési zavaraiddal,pedig aztán tényleg nem volt miért:D Örülök,hogy egyenesben vagy,és annyira kiegyensúlyozott mint még soha...

Vikről pedig még nem tudjuk hogy hogy ment föl ennyi plusz..mert az is nagyon fontos dolog!!Viszont sokat elmond hogy elhatározásból le tudta rakni azt!!

Ez bárkire igaz lehet, tudod, hogy én nem voltam soha súlyfelesleggel megáldva, de az énkép nem ettől lesz jobb vagy rosszabb. Szóval attól, hogy valaki megfelel a szépségkanonoknak, még ugyanúgy benne lehet ebben a gödörben.

És oké a lélekgyógyász is, meg a vérkép, de csakis saját maga lehet az embernek a lélekgyógyásza igazán, rendben van egy segítség vagy hasonló, mégis azt hiszem, mindenkinél eljön a pont amikor egyedül dönti el, hogy nem akarja carul érezni magát a bőrében és kész:)))) Ez a döntés létrejöhet akkor is, ha nincs semmi ami kiváltaná, nem kell hozzá valami megalázó, vagy traumatikus dolog, hogy egyik reggel úgy ébredjen fel valaki, hogy mától szeretni fogja önmagát, az egész végbemehet csak úgy is...

Szeretetmegvonással.

Vikuka, bocs, de megnéztem az adatlapodat, biztos nehéz volt egy ilyen példakép hugi mellett 100kg fölöttinek lenni. De hidd el, hogy a tested most jobban érzi magát, ne a tükröt nézd folyton, inkább azt, hogy valami olyat tettél érte, amivel jobban érzi magát:)

Másik, hogy a testünk márpedig szeret minket (bocs, hogy így beszélek róla) és a végtelenségig kitart mellettünk, akkor is, ha nyúzzuk, szemetek vagyunk önmagunkkal, mások szemétkednek velünk, összevissza zabálunk, nem sportolunk, stb. gondolj bele, hogy micsoda erőfeszítés neki mindez, miért is ne szerethetnéd TE a testedet, az is TE vagy, tök jó érzés harmóniában lenni magaddal, én nem amiatt szégyenkeznék a fagyievés miatt, hogy a külvilág mit mond, hízom-e tőle 3 kilót? Én amiatt érezném rosszul magam, ha nap mint nap nem adnám meg a testemnek amire szüksége van. A fagyira nem feltétlenül van szüksége, de éheztetni sem kell, szóval adj meg mindent ami kell neki és ne többet mint amennyi kell neki. Nem másokkal szemben kell szégyenkezned, hanem magaddal szemben, ha magad ellen vétesz. Nem mások ellen vétesz amikor duci vagy, magadnak ártasz. Sztem akkor lesz igazán tartós az eredmény ha ezt elfogadod:)))

Ez is biztosan benne van,de nálunk akik jelentőset /20 fölött/ fogynak legtöbben beleesnek ebbe a pszichés gödörbe..Valószínüleg élettanilag is valami gebasz van ,mármint mikrobiológiai szinten,a test kiesik a homeosztázisból/egyensúlyi állapot/ ..elcsúsznak a kémiai paraméterek odabent,..vitamin,ásványianyag bázisegyensúly szinten gondolom..Hisz évekig egy teljesen más összetételű/súlytartományilag más ,összetétetlileg...pl.zsírháztartásban ugye ott volt 50 kiló depózsír,amit etetnie keringetni kellett a szervezetnek...az energia volt,most az felszabadult...stb..bonyolult dolog ez ..és lehet sejtszinten kell rendberakni!! És persze abban igazad van hogy lelki szinten is egyszerre...!!

Hát mindenkép egy vérkép,ásványianyagokkal és nyomelemekkel fejelve mindenképp kéne...

és egy lélekgyógyász mégazonnalabb!!

Csatlakozom Kriszhez!! Tényleg érdekes lenne meghallgatni a negatív,sötét oldalt is!!

Sokszor az az érzésem,hogy jönnek hozzánk emberek,és bár azzal jönnek hogy fogyni szeretnének,nem is igazán akarnak belülről!!És akkor ha elindula fogyásuk visszatáncolna,a befeccölt pénz,munka ,idő ellenére,mert alapból ők szerették a testüket,csak a külső elvárások mások voltak.

Persze nem hiszem hogy ez így idevág,mert nem ekkora súlyfeleslegre gondoltam,hanem 10-15-20 kilókra..Az ő fogyása már eggészségügyi szempontból,és életminőségileg is nagyon fontos volt,monhatjuk életmentő...de attól tartok pszichésen,és valószínüleg energetikailag is belefáradt...Ti hogy látjátok??És te hogy látod??