Szeretem a Hoxát, de... (beszélgetős fórum)
Ez így van.
Én is voltam már nyers, sőt durva is egy másik fórumban. Vállalom. Nem állítom én be magam itt valami szentnek. Vannak hibáim, vannak indulataim. Az indulataimnak mindég nyomós oka van.
Valamit nagyon megtanultam itt: hogyan tartsam kordában az indulatomat.
Minden jó valamire.
Ez nagyon messze áll az én világomtól.
Persze elfogadom, hogy másnak meg segít.
Egy hozzám nagyon közel álló ember (családtag) például rajong Bagdi Belláért.
Kedves Hópihe!
Vitatkozni lehet, de van ám a vitának kulturált formája is. Vannak olyan viták, amelyek nem csapnak át veszekedésbe. Ezek visznek előre. Még olyat is el tudok képzelni, hogy valaki olyan jól érvel, hogy nemhogy elfogadom a véleményét, hanem képes vagyok átértékelni a sajátomat. Ezek az építő jellegű viták. Én meggyőzhető vagyok. De a vitához megfelelő partner/partnerek kellenek.
Igen Hanami! Ha valakit szeretünk, akkor elfogadjuk úgy ahogy van, az összes jó és rossz tulajdonságával együtt. Ezt mondják feltétel nélküli szeretetnek.
Én például imádom a családomat, szeretem a barátaimat,kedvelem az ismerőseimet.
De miért kellene mindenkit szeretnem? Még a nagybetűs életben sem kedvelek mindenkit. Itt pedig - nem is ismerek személyesen senkit. Azért - ettől függetlenül - már kialakult bennem néhány emberről egy kép. De ez kizárólag a hozzászólásaik alapján. És miért is kellene nekem elfogadnom annak a véleményét, aki sértő, személyeskedő, rágalmazó?!
Nem tudom elfogadni, nem is hajlok rá.
Azért most ezt csak itt, csak most, csak neked, mert tudom, hogy szereted. :)
Végre egy pozitív ember!
Én azért nem egészen így látom. Az életnek is vannak árnyoldalai, itt meg... színesnek színes, de! A többiről már kifejtettem a véleményemet.
De igazad van! Sokkal jobb az élet derűs oldalát nézni és látni.
Azért itt is van sok pozitív dolog. Különben már nem lennék itt. :)
Lehet, hogy igazad van.
Nehéz viszont abból kiindulni, hogy ki mit hisz.
"Én azt hiszem, hogy ő azt hiszi, hogy én azt hiszem..."
Felvetődött itt alább, hogy a hozzászólásokban itt nincsenek benne a gesztusok, a hangsúlyok, a mimika, és ebből van a félreértés.
Nem hiszem, hogy csak erről van szó. (Régen, még az ímélek előtt, a levelezgetés nagyon jó formája volt a kommunikációnak, igaz, egy-egy levél "mögött" mindig ott volt az ismerős személy, akinek el tudtuk képzelni a gesztusait, a mimikáját.)
A világ lett más újabban, gondolom én. Szabadabb... Durvább...
Én sem mondtam az ellenkezőjét.
Ha ez jött le, az csak a véletlen műve lehet.
Személy szerint soha nem kértem senkitől, hogy álljon mellém a véleményével.
Viszont itt sajnos azt tapasztaltam, hogy sokan - ha nem is értenek teljesen egyet a "barátjuk" véleményével - már rutinszerűen beállnak mögé. Hidd el, így van.
Én - ha nem értek egyet annak a véleményével, akit amúgy nagyon kedvelek - akkor nem bólogatok neki. Ha meg tetszik a véleménye, akkor annak is hangot adok. Ezt nevezik önálló véleménynek,ez nálam az etalon, nem pedig együtt bégetés.
Igen. Ezt nem győzöm hangsúlyozni: én elfogadom, hogy mindenki más, lehet más véleménye, mint az enyém. Csak a személyeskedést nem bírom.
Ez az, amit nem értek! (Sok minden más mellett!) Hogy miért is kell vitatkozni???
Felnőtt embereknek felesleges vitatkozniuk. Egyik is elmondja a saját véleményét, a másik elmondja a sajátját. Ha nem egyeznek, akkor még elmondják mindketten a saját indokaikat, hogy miért gondolják éppen azt, amit... de hogy nekiállni meggyőzni a másikat, hogy az ő véleménye hülyeség, és ha ragaszkodik hozzá, akkor ő is hülye...és ettől kezdve az egész beszélgetés átmegy személyes sértegetésekbe.
Ez az, amit nem tudok megérteni, hogy miért is legyen mindenkinek ugyanaz a véleménye valamiről, mint nekem, vagy a másiknak... Elmondjuk, hogy ki mit gondol bizonyos dologról = beszélgetünk, véleményt cserélünk és ennyi.
Lehet!
Csak...
...Előfordulnak itt olyanok, akiknek a vitázás abból áll, hogy: dorong, és puff oda!
Erről viszont a legkevésbé sem a portál tehet.
Nem tudom, de állítólag nincs külön meghatározható jelentése a szónak. Ha hallod, kimondod, látod, akkor békességet, megnyugvást, szeretetet közvetít, önmagában a szónak van egy ilyen hatása.
A mi kis városkánk kórházának zárt osztályán dolgozó orvosok, személyzet ki is próbálta, hogy ezzel a köszöntéssel mennek be egy-egy kórterembe... érezhető, a barátságosabb légkör odabent.
Nézd meg a linket, ott a válasz.
Eddig én sem tudtam.
Valahogy magamban mindig popoztam. Olyan aranyos. De tényleg.:)
Én is az előbbinek olvastam mindig :)
Az ember szóképeket lát, nem betűket olvas. De mi az a hoponopoo?
Ó, bocsánat!
Csak emlékezetből írtam; remélem, nem sértettelek meg!
Nem tudtam, hogy Bagdi Bella ihlette a felhasználónevedet.
Ki tudja, lehet, hogy egyszer valaki majd honopoporól ír dalt.:)
Hát igen. Valami hasonlót olvastam már honopopotól.
Nincs testbeszéd, nincs mimika, nem halljuk a hangsúlyt. És így valóban nehezebb.
Volt, hogy én is félreértettem valamit. Akinek a hozzászólására reagáltam, elmondta, hogy gondolta. Elnézést kértem. Nem volt nehéz.
Téged nem lehetett félreérteni. Nem térek vissza a témára, felesleges. Lezártam.