Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

"-Mondtam már hogy szeretlek?

> -Nem.

> -Pedig igen!

> -Még mindig?

> -Örökké!"

Angyal

Egy angyal jött le hozzám,s

a nap is belesárgult szemei

láttán,a rószabokrok is

szégyenkeztek,mikor érezték

illatát,mosolyától még a

virágok is kinyílnak,melyek

eddig a télben aludtak,ez

az angyal nem más,mint te

kedvesem,s remélem végig

kíséred életem...!

Én felhoztam a napot,

Hogy arcod melegítse,

Hogy hervadó lelkedet

a fény megérintse.

És felhoztam a holdat,

Hogy világítson néked,

Hogy az élet sötét útján

végleg, el ne tévedj.

Neked adom a napot,

Hogy fénye benned éljen

Hogy melegítse lelked,

Finoman és szépen.

És neked adom a holdat,

Hogy minden éjszakán,

Elmerengj az édenkertnek

mézes illatán.

fognám szorítanám két kezed,

hogy érezhesd mennyire szeretlek.

néznék szerelmet sugárzó szép szemedbe

hogy láthasd mennyire szeretlek.

suttognék szép szavakat neked,

hogy hallhasd mennyire szeretlek téged.

de most ezt nem tehetem

mert csak gondolatban vagy velem!

szeretném ha életed minden perce

csak boldogságban telne,

szeretném ha életedből a szomorúságot

száműzhetném örökre.

szeretném hogy életedben minden álod

egyszer csak valóra váljon.

és szeretném hogy álmaid tengerén,

veled lehessek én.

szeretném fogni két kezed

szeretném nézni szép szemed.

szeretném füledbe sugni

hogy mennyire szeretlek.

szeretném édes mosolyod

mely rám ragyog, mint a napsugár

szeretném mindazt ami benned van

szeretlek, ezért szívemben vagy :)

Egy Lány története..

Egy Lány boldogan élte minden napját..

vidám volt,s boldogabb mint bárki más!!

Irigyelték Őt,ahogyan mosolyog,

s azt is,hogy ha gondjai voltak,nem csüggedt..

inkább mególdotta,s tovább mosolygott!!

Nem volt olyan Fiú,ki bántani tudta..

s nem volt olyan sem,

ki megfogta volna!

Egyszer egy nap,egy Fiú Belé szeretett,

s a Lány össze is jött Vele!!

Azt gondolta élete talán mégjobb lesz..!!

De tévedett!!!!

Akkor kezdődött számára igazán az élet!

Akkor megtanulta,hogyan kell sírni,

és,hogy az életben lehet szenvedni is!

Sokat látták a Lányt még az utcán,

de már nem úgy,hogy mosolyogva járt!

Testét-Lelkét elöntötte a bánat,

s már arcán nem látszott a boldogsága!

A emberek akkor már tudták,

hogy ez a Fiú betőrte,

s a boldog Lányból,boldogtalant alkotott!

A Lány eltűrt minden bántást,megalázást..

s kitartott az Mellett,kiért élt,harcolt s szenvedett!!

Nem járt sehova,csak otthon ült,

s várt a legszebb szóra!

Ha kint sütött a nap,

a Lány szívében sötétség volt!

A Fiú akárhányszor elhagyta,

a Lány öngyilkossággal próbálkozott!

Szerette a Fiút mindenél jobban,s tudta,hogy ha vissza jön Hozzá..

el nem utasítja!

5 évig élt így a Lány,

s rájött,hogy elötte egy teljesen más világban élt!

Ahogy telt az idő a Lány egyre jobban össze tőrt!!

Kereste a kiutat,de sehol nem találta!

Szíve nem engedte,hogy elmeneküljön onnan!

Tűrt,szenvedett,míg a Fiú meg nem unta!

Aztán felhívta a Lányt,

s azt mondta Neki:

"Én már nem szeretlek Téged..

engedj el,hogy szerelmes lehessek!"

A Lány elengedte,hisz mást nem tehetett.

A Fiú kilépett a Lány életéből,

de már végleg..s talált is valakit,

kit újra szédíthet!!

A Lány még gyenge,és Szíve sincs még egybe..

de reménykedik,hogy az élet újra össze jön Neki!

Borús éjszakákon csak Rád gondolok,

Nem tudom elhinni, hogy egyedül vagyok!

Hiányzol kedvesem, hisz Te vagy az életem,

Nélküled nincs értelme, hidd ezt el nekem!

Tudod, hogy imádlak és meghalok érted,

Hisz reménytelenül szeretlek Téged!

Szerelmes voltam, s talán még az is vagyok,

Szívem dobog, s eszem rajtad forog..

Merre jársz most?Kivel vagy?

Gondolsz-e rám, ha jön a fagy,

Mikor még együtt voltunk ölelkezdtünk, csólolóztunk,

fagyban te mindeig átöleltél,

éreztem hogy szíved hevesebb mint másé...

Csak egyet szerettem, úgy igazán..,

S az az egy Te voltál..

Soha senkit úgy nem szerettem,mint téged,

Sírva könyörgök; de szóra se méltessz..

Levelet írok, de meg se nézed...

szeretném, ha néznéd csókjaidra vágyó ajkaidat,

Remélve, remélem egyszer megtalálom a kivezető, jó utat...

Fájdalom...

Csillagfényes nyári este,itt ülök egyedül,egyedül a vak sététben.

Szivem sajog, lelkem szenved, mert szerelmes lettem!

Nem tehetem, őt ,ŐT nem szabad, nem szerethetem!!!

Szíve szeret ,de lekét, lelkét nem kaphatom meg!!!!!!

S lelke nélkül üres a teste ,s egy üres testbe nem szerethetek bele!!

Kinszenvedés igy minden nap,minden óra s minden perc!!!

Minek sirni ,úgysem halja meg az ég,máris vége, de hisz el sem kezdtük még!

De a mult a miénk,azt már nem veheti el soha senki sem ,még te, ott fent az égben sem!!!

Legalább ennyi megmaradt nekem, s neked,engedj el, had menjek!!

Ne kínozz, ezt nem teheted,nézz fel az égre,s kérd vissza a lelked,s akkor tiéd leszek!

Tiéd leszek örökre, tiszta szívvel , s szerelemmel, de addig csak szenvedek!!!!!

Szenvedek, egyedül, csendben, itt... a vak sötétben.....

Hozzád

Úgy éreztem, hogy régebbről ismerlek,

De amikor esténként a szemedbe nézek,

Csak úgy cikázok a csodálatos színekben,

Mint a megtébojult fény az üveghegyeken.

Hogyan mondjam el Neked azt, amit nem lehet?

Azt az egyetlen szót, melyet belénk égettek,

A vörös ködbe borító érzés világát,

Mikor a szív, mint rossz kisfiú szök át hozzád.

Oly magason jársz, demost csak innen nézhetlek.

Egyre közelebb érsz hozzám, s én kereslek.

Belezuhantál a karjaimba... baleset...

De mégis én vagyok az, aki Beléd esett.

Vége lett egy álomnak,

Mire annyira vártam,

de szomorkodni nem lehet,

Jön majd más szerelem!

S már meg is talált,

Két napra rá

Egy exbarátKit ujra szeretek,

Kiért még lángol szívem!

Ha ez összejönne,

Boldog lennék,

Elképesztöen!!

De felnöttem már,

S a mesékben nem hiszek!

Ha egyzser elmondanád mit érzel,

Talán újra hinnék a mesékben!!

Bizonytalanul...

Bennem van egy érzés,

Mit félelemnek neveznék!

Van bennem egy kétely,

Hogy szerethetlek téged?!

Szeretlek, ez bizonyos,

Hisz minden perc nélküled,

Iszonyatos!!!

Azt hiszem szeretlek!

De miért?Hogy van ez?

Hogyan lehet most másé szivem?

Szerettem valakit tiszta szívvel,

De Ő elment, s itthagyott engem!

Sokat szenvedtem érte,

Hiányzott a jelenléte,

És most...

Elmúlt, mi volt!!

Nem szeretem már öt!

Mi volt vége lett!

Érted dobog már szívem!

Te lettél az életem!!

Nagy szavak ezek egy gyerektöl-

Mondják a felnöttek,

Nem tudják, hogy lángol a tűz szívünkben,

Nem tudnak ök semmit, hisz már felnöttek!!

Ne búsulj, ha elhagy a szerelmed,

Ne bánkodj, hisz nem érdemli meg!

Ne hullajtsd miatta könnyedet,

Hisz átvert, s tönkretette életed!

Nem érdemli meg, hogy szeressed,

Hisz csalódást okozott,s összetörte szívedet!

Ha az ember szerelmes lesz,

mért nem lehet örökké boldog?

Mért nem élheti életét le azzal,

kit igazán szeret?

Mért kell valamelyik félnek,

tönkre tennie ezt a szép szerelmet?

Egyáltalán minek jön össze Vele,

ha tudja boldoggá tenni nem tudja!

Mért kell,hogy ennyire fájjon?

Mért kell,hogy idővel távozzon?

Mért van Bennem ennyi kérdés?

Mért nem jön valaki,

ki megfogja a kezem,

leültet..s elmondja a válaszokat!?!

BOLDOGSÁG...

Ujra virágos réten járok,

felhöket csillagokat számlálok.

Lelkem megtelt üde fénnyel,

szívem csordultig szerelemmel.

A boldogság mint mámor, járja át testem,

szívem, s a lelkem,az egész énem.

Szívem ujra elkezdett dobogi,

mohon ujra,s ujra, dobbani.

Lelkem ujra éli fénykorát,

testem ujra éri ragyogás.

Bánatom tova elszállt,

nem maradt más, csak a

BOLDOGSÁG.....

ÁLARC...

Reggel mikor szemeim megérinti a fény,

testem ujra utra kél.

Az álarc felekerül ,s a boldogság tükre,

az arcomra kiül.

Játszani,álarc mögé bujni,megmutatni a világnak,

egyedül is lehet boldogan élni.

Boldogan nevetni,csengö kacaj zengö nevetés,

s máris "boldogan" élsz.

S mikor hátad mögött suttogva hallod,nézdd,

de szép, s milyen boldog,ajkaid összeharapod ,

fogaid szoritod,de az álarc eltakarja kínlodásod.

Vidáman hallgatod a zenét,türöd a nevetést.

De vészessen közelit az este,a minden elborito sötétség,

Belépsz az ajton,kihalt a fény ,szertefoszlott az aznapi remény.

Álarcod leteszed,s a magány ujra a szívedbe hatol....

Egy ujjabb átvirasztott éjszaka,de jö a holnap,

az ujjabb remény.....

Elmúlt....

Reggel mikor felébredtem,

Nem egészen tudtam mit is tettem?!

De testem, bűnös vágyban ég el

Ha rád gondolok még mindíg érzem..

Múló pillanat, pár emlékkép

Mely belőled megmaradt...

S óh az a kéj mely elpusztít

S amiért testem újra ordít..

Bár mint a csodák..

...ez sem tart örökké,

S-e csoda melyet veled éltem át....

Elmúlt ,elszált , mindörökké

Gyötörsz, de úgy mint még soha senki

Fájdalmat okozol ha rád gondolok

Bús, töprengő hajnalokon

Tudom, mindjárt ujra látlak

De az idő száll mint a bánat..

Arcomon könnycseppek peregnek

S felsértik a sebeket melyek meregnek

Azon..mit? s hol?-rontottak el?

Hogy íly kínt szenvendjenek el...

Már beletörődtem s tudom

Hogy azokon a hajnalokon ...

...Nem azért sírok mert ..(sóhaj)

...Mert szükségem van rád...

Ez egy fajta köszönet

Mindazért amit tanítottál!!!!!

Érvágás

Kitéptem a szívem, hogy ne fájjon többé,

Ne váljon az érzelem soha már köddé!

Ne szeressek senkit, érzéketlen élet,

Legbelül mégis kék méreg éget!

Zuhanjak a mélybe, szél vágja az arcom,

Veszítsem el minden arcátlan harcom!

Váljanak könnyeim tűzpiros vérré,

Akárki ,akárhogy s bármikor kérné,

Ne essek az óceán fuldokló mélyébe!

Csak ülnék ki a zord szakadék szélére!

Siralmam emésszen legbelül árván,

Vérfoltok terjengnek végig a párnán!

Siralmam emésszen legbelül árván,

A szívem vérzik hisz üres lett helye,

Nem fogok evezni többé már vele!

Egyedül bolyongok, érzéketlen élet,

De megérte, amiért nem haldoklom érted!!

Mi Nem hírdetjük fennen hangos szóval,

csak te,csak én örökké s holtodiglan.

Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni,

lelkünk mélyén őszintén,igazán szeretni.

A világon semmiért sem

adnám azt,

amit tőled kapok.

Sem pénz,sem hírnév

nem hozhat olyan boldogságot,

mint amit veled megtaláltam.

Minden perc,amit veled tölthetek,

ajándék nekem, mit kincsként őrzök.

Nem kívánhatok többet,

mint hogy életem minden napját

melletted tőlthessem.

Tiéd a szívem,tiéd a szerelmem,

ma holnap,mindörökké.

Jason Blume

Boldoggá tesz,hogy szeretsz

Vajon tudod-e

milyen boldoggá teszel,

hogy a legapróbb kedvességed

is örömet okoz?

Ha veled vagyok,

a világ is jobb.

Ha megérintesz,

a lélegzetem elakad.

Két karodban úgy érzem,

többé nem érhet baj soha.

Ha a szemedbe nézek,

elszáll belőlem kétség és félelem,

csak téged látlak,

aki erős vagy és odaadó.

Melletted királynőnek érzem magam.

Boldogságom végtelen,

és minden vágyam,hogy

te is így érezz mellettem.

És közben...

Minden veled tőltött percet élvezek.

Linda Hersey

Dzsáleddin Rimmi: Te meg én

..Élet vize árad, a madárhang, a lugas,

kertekben, a színes lobogásban,

te meg én

Ég csillaga csillog körülöttüng, s a hold

felsüt, ki ragyog más sugarában?

te meg én

Nincs én, se te, együtt a gyönyörben, szabadon

Őrület ölében, de vidáman

te meg én

Hallgatnak a hangos papagájok, szerelem

száll most a világnak tavaszában,

te meg én..

Édes napok

Új nap ragyog fel életemre,

Egy drága,ritka nő szerelme.

Szivem új életvágyra lobban,

Csókodtól,ölelő karodban.

Úristen,hagyj sokáig élnem.

Hirdessem édes dalzenében,

Hogy mennyi boldogság szakadt rám,

Midőn már a halált óhajtám.

Csupa sugár,fény semmi árnyék,

Ó,hátra van a hosszú nyár még;

S szivében annyi még az ének

Szegény fakó fülemilédnek.

Mint a madár,röppensz be hozzám,

Mint illatos virág hajolsz rám,

Szivem,karom feléd repes,

Virágom,madaram,szeress!

Te űzöd el szomorúságom,

Melletted jön meg gyógyulásom;

Mind a te csodaműved ez,

Ó,hát szeress,szeress,szeress!

Ó,mennyi fény,ó mennyi illat,

Új szárnyi nőnek dalaimnak.

S szivem csak rólad zengedez,

Azt zengi,hogy szeress!szeress!

Napos meleg,szép téli nap,

Vággyal szívom sugaraidat.

Kinn járok és már nem magam,

Mint eddig árván,céltalan.

Te vagy velem

Szerelmesem.

Szellő lengette fátyolod

Mögül egy éden mosolyog...

Reviczky Gyula

Eső

Az eső már elcsöndesült

elcsitul szívemben is

a vad és céltalan zsibongás

csak nézem

ahogy újra birtokba veszi

a lepleiből kitakarva is szép

és gyönyörű délutánt

a hangos madárhad

eszembe jutsz újra

számot vetek emlékeimmel

mint vén zsidó a pénzét

úgy számolom én is

a veled töltött perceket

de sokat nem őrzök belőle

lelkemben csak az elcsöndesülőt

szívemben is csak az elhamvadót

a cigaretta füstje lassan száll

és én már a holnapot várom

látlak-e

börtön falak között a rab tekintet

néhány pillantást vethet-e rád

nem tudom

nevet adok a magánynak

esteledik

szívemben is

hát lefekszem lassan

te leszel a legszebb álmom

és ha kitakarsz is és fázom

a valóságban megtalállak

és mert létezel

fázni már nem fogok soha

Te alkottál egy napon én nem tudtam ki legyek.

Forróság itt bent és most mit tegyek.

Megölsz hát vagy életben legyek?

A csillagoktól most szerelmet vegyek?

Elkaplak mert futni akarsz?

Félsz a sorstól, te sem tudod mit akarsz!

Fuss fuss, a végzeted úgy is én leszek!

Ha nem félsz a lelkem örökre odaadom csak neked.

Azt akarod hogy vérem itt hagyjam neked?

És a lelkem a farkasok közé kitegyem?

Érzem hogy már mást szeretsz.

Az égbe kiáltom: Te ki lehetsz?

Sötétségben bolyongva elveszve egyedül.

Zihálva és bukdácsolva félve hihetetlenül!

Vérző szívvel a semmibe tehetetlenül

Értsd meg hiányzol KEGYETLENÜL!!

Én felhoztam a napot,

Hogy arcod melegítse,

Hogy hervadó lelkedet

a fény megérintse.

És felhoztam a holdat,

Hogy világítson néked,

Hogy az élet sötét útján

végleg, el ne tévedj.

Neked adom a napot,

Hogy fénye benned éljen

Hogy melegítse lelked,

Finoman és szépen.

És neked adom a holdat,

Hogy minden éjszakán,

Elmerengj az édenkertnek

mézes illatán.

Hogy mi a szerelem?

Mikor csak ő jár a fejedben,

Mikor éjjel-nappal róla álmodsz,

Mikor édes csókja után vágysz,

S elképzeled vele a világot!

Mikor kezét nyújtja és füledbe súgja:,,Szeretlek!"

Mikor édesen mondja:,,Soha nem feledlek!"

Mikor megosztja veled örzött titkait,

S megbízik benned bármennyire is naív!

Hát kérdezem, mi a szerelem?

Egy érzés, mi úgyis elmúlik,

Egy láng, mi elalszik,

S a végén egy hatalmas csalódás, mi tönkreteszi életed,

S egy összetört szív, bármennyire is szeretett!

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod

Amikor tudod, hogy kár volt az egész, mégse bánod.

Amikor meglátod, és hevesebben dobog a szíved,

Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed.

Amikor várod, hogy újra eljöjjön a pillanat,

Amikor várod, hogy ismét odaadhasd neki magad.

Amikor vágyod hangját és szavait,

Amikor naponta felidézed magadban az együtt töltött órák emlékeit.

Amikor néznéd mosolyát és két szemét,

Amikor vágysz arra, hogy megint feléd nyújtsa két kezét.

Amikor nem bírod már, hiszen kavarognak benned a szavak,

Amikor közeledben van és alig bírod türtöztetni magad.

Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,

Amikor elhiszed, hogy míg együtt voltatok ö is megörült érted.

Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,

Amikor újra aludnál és ébrednél mellette.

Amikor jó lenne ha újra veled lenne,

Amikor már önmagaddal harcolsz ellene.

Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,

Amikor döntesz, hogy miért is ne, hiszen egyszer élsz.

Amikor világossá válik, hogy bármily rossz, ez mégis jó neked,

Amikor tudod, hogy tilos de mégis újra és újra megteszed

Akkor vedd tudomásul, hiába tagadod, igenis szereted!

Csáb

Szivem igaz és jó te hozzád,

S ha gyönge is;hidd el,nem áltat.

Ó,hát ne hányd szememre mindig,

Ne mondj gonosznak,csapodárnak.

Higgyj minden édes pillanatnak,

A holnapon eszed ne járjon.

Nyújtsd csókra haragos kis ajkad,

Kedves kis mezei virágom.

Lásd,úgy szeretik a napot,bár

Ettől hervadnak a virágok.

Jer elhervadni kebelemre,

Legyek én a te napsugárod.

S ha új vágy és a sors szeszélye,

Szivedtől majdan elszakítnak;

Emlékét mégis hűn megőrzöm

Puha keblednek,csókjaidnak.

Reviczky Gyula