Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

Tetteidnek tudjál örűlni más tetteit tudd megbecsülni,főképp ne gyűlölj egy embert sem,s

a többit hagyd az Úristenre.

Goethe

Azokon a szép,kék hegyeken túl

Azokon a szép,kék hegyeken túl

Fogsz te élni,kedvesem,ezentúl,

Ott fogsz élni boldog férjed mellett,

Kit boldoggá egyedül szíved tett;

Napkeletről messzebb napkeletre

Jössz velem,hogy mulathass kedvedre,

Odaviszlek szép Erdélyországba,

Láposvölgyi regényes magányba.

Hiszem,hiszem,hogy vidáman élünk,

Mert ott csak a természet lesz vélünk,

A dicső,az örökszép természet,

Kinek arcát oly gyönyörrel nézed.

Mert tudod,hogy leghívebb barátom,

Kit sohasem kaptam hazugságon,

Ki elűzi a lélek kígyóit,

Ki sohasem sebesít,de gyógyít.

Ottan élünk a világtól távol,

Semmi sem jut el hozzánk zajából,

Csak az halk,tengerféle morgás,

Mely a zajnak csak visszhangja,nem más,

S mely meg nem zavarja álmainkat,

Sőt még kőltőibb álmokba ringat.

Odaviszlek,egyetlen virágom

A nagy földön,e nagy pusztaságon,

Ott gyakorlom én be ezt a régen

Óhajtott szót:Kedves feleségem!

Petőfi Sándor

Szeretlek ,de téged nem érdekel

sajog a szívem,mert majdnem elhagytál

Tönkretetted azt, mi szépvolt már!

Jön majd más tudom jól,

De én csak én vagyok

Ez így most jó!!!

Röktönzés tőlem

Lennék én folyóvíz

Lennék én folyóvíz,

Hegyi folyam árja,

Ki darabos útját

Sziklák között járja...

De csak úgy,ha szeretőm

Kis halacska volna,

Habjaimban úszna föl s le,

Vígan lubickolva.

Lennék vad erdő a

Folyó két oldalán,

Fergetegekkel a

Harcot kiállanám...

De csak úgy,ha szeretőm

Kis madárka volna,

Bennem ütne fészket,és ott

Ágamon dalolna.

Lennék váromladék

A hegy legtetején,

Bús pusztulásomat

Venném csak könnyedén...

De csak úgy,ha szeretőm

Ott a repkény volna,

Elnyúló,zöld karjaival

Homlokomra folyna.

Lennék kicsiny kunyhó

A rejtett völgybe lenn,

Eső vágta sebbel

Szalmafödelem...

De csak úgy,ha szeretőm

Bennem tűz volna,

Tűzhelyemen lassacskán,de

Nyájasan lobogna.

Lennék felhődarab,

Összetépett zászló,

A vadontáj fölött

Fáradtan megálló...

De csak úgy,ha szeretőm

Az alkonyat volna,

Búshalovány arcom körül

Pirosan ragyogna.

Petőfi Sándor

Ha szerelem nincs szívedben

Ha szerelem nincs szívedben,

Én a mennyről már lemondtam;

De a föld sem ad nyugalmat,

Jobb nekem már a pokolban.

Oh,gyűlölj,utálj,meg engem,

Tiporj édes lábaiddal;

Szörnyeteg az én szerelmem,

Mennykövezd le vad haraggal.

Diadalban kacagjon föl

Rád a világ-mit én bánom!

Kivüled nem látok,hallok

Semmit,semmit a világon...

Szent György!irtsd ki ezt a sátánt,

Mely szivem lángjából támadt!

Ne teremjen tüzes ostort

Ennek a jámbor világnak...

Nem való az én szerelmem

Sem az égbe,sem a földre;

Nincsen az teremve csöndes

Olvadó szelíd gyönyörre.

Pallos és tűzláng kell annak;

Egyik átkos vérét ontja,

Míg a másik szünet nélkül

Megemészti sustorogva.

Gyűlölj hát,-oh csak ne hagyj el!

Szemedben a pallos és tűz,

Öld vele kínért sovárgó

Szívemet, és csak gyötörj,űzz!

Ne hagyj itt a földi kínnak,

A közönynek,amely nékem

Utálatosabb,mint minden kín

Lenn a pokol fenekében.

S majd ha a kínzást eluntad,

Gyuladjon fel szép szemedben

Az isten gyilkos haragja-

Mert csak te ölhetsz meg engem!

Vajda János

Quam prope,tam procul

Milyen átok ez mi rajtunk,

Büvös Isten-ostora:

Minden órát elszalajtunk,

Nem mienk a mámora!

Téged édes,ott közelben

Megölelni,mondd mi gátol?

Sejtelemnek szárnya lebben:

Amily közel;olyan távol!

Szárnya nő a röpke percnek,

Önmagától menekül,

Önmagától szinte reszket,

Végtelenbe felrepül.

Már kicsinyli,a valóság,

Dús jelenlét amit ápol,

Nem szakítja le a rózsát...

Amily közel,olyan távol!

Komjáthy Jenő

Fáj még a múlt, mibe néha-néha visszanézek,

Fáj még a szerelem, miben egykor csalódások értek,

Fáj még a szakítás, mibe úgy érzem belehalok,

Fáj még a sok szép szó, mi egykor igaz volt.

Fáj még a szívem, hiszen összetört,

Fáj még a lelkem, mi szétgyötört.

Ennyi volt egy lány rövid története,

Ennyi szenvedés közt éli tovább életét,

Ez a lány én vagyok,

Ez a szomorú lány, ki szerelmében óriásit

csalódott!

Félek tőled...

Oly furcsa érzés ez,

Boldog ember ilyet nem érez...

Miért van az, hogy néha minden rendben,

Aztán hirtelen mással állok már szemben?

Tudom, soha nem bántanál engem,

De a félelem fellángolt bennem...

Megilyeszt, ha látom dühöd szemedben,

De kérlek ne bánts szerelmem...

Te vagy az életem, más nem kell,

Teljes szívemből szeretlek, hidd el!

Bár múlna már a rémálom,

S velem lenne újra párom...

Miattad...

Az érzés, mikor hozzám érsz s beleremeg testem,

Tudatja, benned megtaláltam azt, mit másban csak kerestem,

A vágy, mikor nem láthatlak s szívem érted kiált,

Elfedi a világ összes apró hibáját...

A félelem, mi elfog, ha nem vagy mellettem,

Hiányod mindig ezt kelti bennem,

A remény, mi mindig szemem előtt ragyog,

Hogy tudom egyedül még nélküled sem vagyok...

A tudat, hogy rád bármikor számíthatok,

Hogy szerelmednél szebb ajándékot nem kaphatok,

Hogy érzem a bajban is minden rendben,

Miattad érzem ezt egyetlen szerelmem...

Újra van esély?

Adsz még egy esélyt?

Sok idő telt el,hogy nem vagyok Veled,

de Szívembe zártalak már egy jó ideje!

Egy estén újra találkoztunk..

Számot cseréltünk..és azóta fel is hívtál!

Azt hittem álmodom..

de nem,ez a valóság,s ha minden jól megy,megint Egymáséi leszünk már!

Találkozni akarsz,s Én is Veled..

s remélem újra Nekem adod Szíved!

Tudom,hogy megbántottalak,

de hidd el nem akartam!

Gyenge voltam és naív,

és azzal a sráccal maradtam,

aki csak bántani bírt!

Ez fájt Neked..de Nekem is..

Szívem szerint Veled maradtam volna!

De nem tehetelek ki veszélynek..melyben Én is éltem!

Reménykedek és bízzok Benned..

egy esélyt szeretnék csak,hogy végre észre vedd,mindent megbántam!

Ha sírtam a volt barátom miatt,

mindig Téged sírtalak vissza!!!

Mert tudtam,hogy Te ezt nem tetted volna meg Velem!

De Én naív egy nyári éjszakán kiléptem életedből...

s most arra kérlek,add vissza Szíved..

és ismét tégy boldoggá Engem!

Hidd el többet nem fogsz Bennem csalódni!!

Én csak szeretni szeretnélek Drága Életem

A völgy újra hangos,

Zúgnak a gépek,

Kell ez az érzés,

Érzem, hogy élek.

Forró az este,

Koncert a színpadon,

Tombolok egyet,

Majd indulok utamon.

Vársz rám a sötétben,

Én közelebb lépek,

Hívnak az emlékek,

S követlek téged.

Szólt a régi dallam,

Fülemben csengett,

Suttogó ajkaid

Megtörték a csendet.

A hold s a csillagok,

festik az eget,

még van időm ülni,

kicsit még nézhetem..

Szeretném megérinteni,

a sötét vásznat fent,

de olyan messzi,s távoli,

hogy el nem érhetem..

Így hát itt maradok még kicsit,

s csak távolról csodálom,

a hideg nem rémisztel,

s a sötét is barátom..

Ám a reggel visszariaszt,

s a város újra elnyel,

de ne féljetek csillagok,

visszajövök éjjel..

Álmodtam szépet,gyönyörűt

Álmodtam szépet,gyönyörűt,

Álmodtam és fölébredek.

Mért keltettél fel oly korán?

Mért nem hagytál álmodni még?

Mit a való nem küld reám,

A boldogságról álmodám.

Miért bántottad álmomat?...

Oh,istenem, oh, istenem!

Hát a boldogságról nekem

Még csak álmodni sem szabad?

Mondod többször,hogy nem szeretsz,

De nem hivém,nem hihetem.

Ne mondd,ne mondd már!

Mostan ha nem mondod is,elhiszem én.

S amidőn tudom,hogy szíveden

Fölírva nincs az én nevem:

Maradjak-e,elmenjek-e?

Marasztalsz...és miért?..Talán

Mulatni vágysz lelkem baján,

Melyet te hoztál rája te!

O lány ez nagy kegyetlenség,

Bocsáss,bocsáss hadd menjek el.

Nekünk egymástól válni kell.

Futnék tőled,miként a por,

Mit a forgószél elsodor

Ember nem járja földekig;

De csak alighogy léphetek,

Mert a bú,melyet elviszek,

Nagyon reám nehezedik.

Isten veled hát...jaj nekem,

Hogy e szót ki kell mondanom;

Miért válik rögtöni

Halállá e hang ajkamon?

Isten veled...nem, nem lehet!

Hagyd még megfogni kezedet,

Mely üdvömet szétszaggatá,

Mely jövőmet gyilkolta meg...

Add kezed,hadd örüljek

Könnyeim csókjai reá!

Könnyeim-e vagy csókjaim,

Miégeti jobban kezed?

Csók és könny,mind a kettő

Nagyon,nagyon forró lehet,

Mert szerelmemmel egy helyen,

A szív mélységes mélyében,

E tűzhegyben termettenek...

Mint ájtatos zarándokok

Jövének fel,s ők boldogok,

Hogy kezeden hallhatnak meg.

Egyet kérek...ne félj,ne félj,

Nem kérem már szerelmedet,

Csak azt a kis vigasztalást,

Hogy nem feledsz el engemet.

Az emlékezet fonalát,

Jövődön meddig nyútod át?

Ha rám addig emlékezel,

Mig olyat lelsz,ki tégedet,

Mint én,olyan forrón szeret:

Úgy sohasem felejtesz el!

De nem kívánom,hogy ne lelj

Oly hű szívet,mint az enyém.

Nem szeretnélek oly nagyon,

Ha ezt a vágyat érzem én.

Óhajtom én:élj boldogul,

Szedj bármi fának ágairul,

Csak szedj te zöld leveleket,

S aztán vesd el,mint elvirult,

Elszáradt régi koszorút,

Az én emlékezetemet!

Petőfi Sándor

Ha bújnék csak hozzád,

Ha nevetnék csak rajtad,

Ha mosolyognék csak neked,

Ha sírnék csak miattad,

Ha halnék meg éred!

Ne bántsa lelkedet nagy

remények vágya,

Mert nem jólétben van

a szívnek boldogsága.

Örömöt adhat egy

kunyhó is eleget,

Csak a szív legyen

sorsával elégedett!

Ma még nyíló virág az élet,

De a vihar téged is letéphet.

Akit szeretni tudsz, csak szeresd,

És ne sírj mert nem érdemes!

Szeretnék nevetni, szívből ölelni,

pici szádra csókot lehelni.

Minden reggel melletted ébredni,

S édes csókkal álmodból kelteni!

A puszi csókhoz vezet,

A csók csókolózáshoz,

A csókolózás öleléshez,

Az ölelés szeretkezéshez.

KÉRSZ EGY PUSZIT?

Szerelem:meghódítani,bírni és megtartani egy lelket,amely annyira erős,hogy fölemel bennünket,

s annyira gyönge,hogy éppolyan szüksége

vanránk,mint nekünk őrá.

Szeretni szép és nemes dolog,

Csalódni fáj, ezt te is tudod!

De igazán boldog csakakkor lehetsz,

Ha az lesz a tiéd, kit igazán szeretsz!!!

Elválni könnyű, de feledni nehéz,

A szív a múltba ezerszer visszanéz.

Lehet, hogykönny nélkül búcsúznak,

De mégis sírunk,

Ha ismét találkozunk.

Légy szerény, mint az ibolya,

Kitartó, mint az örökzöld,

gondos, mint a méhecske,

Úgy lesz idővel belőled

Aranyos kis menyecske!

IDYLL

Szobánkba heverészve pihenünk.

Az etikett most nem parancs nekünk.

Künn zúg a téli szél;magunk vagyunk,

S ott a sarokban egy pár cirmosunk.

Egymással ők is épen játszanak.

Nem látnak ők se most,se hallanak.

Nézzük csak,mit csinál e két hamis.

Vagy nem tanul-holtig a pap is?

Majd szembe áll,hempereg,majd megszalad,

Pofozkodik, a hím az ágy alatt,

De oly hízelgőn, kérőn, kecsesen...

-Ha mi is így? mit gondolsz kedvesem?

Csak nincs is édesebb lelki élvezet,

Mint megfigyelni a természetet,

Tanulni tőle filozófiát:

Mienk,míg elfeledjük,a világ!

Az állatokban is,ha nyár,ha tél,

Hozzánk az isten példákkal beszél.

Gyönyörűen dalol a csalogány,

Azért szeretni nem csak ő tud ám.

Szívünk gyönyörrel oly teljes tele,

Hogy szinte elfáradtunk már bele.

Mit most nekünk a más ízlése itt?

Kövessük,ami nekünk jól esik.

Mi mindent nem miveltem már veled!

A szemeimmel majd megettelek;

Aztán ízenkint harapdáltalak,

És rágicsáltam a kis ujjadat.

És mégis érzem,ez mind nem elég!

Jó volna tán egy kis keserűség?

Jer kis bolondom,jer hamar,te kis

Cicus,pofozzuk egymást el mi is!

Vajda János

Visszavágyom a te két karodra,

Szomjas vagyok a te édes csókodra!

Ha elalszom , terólad álmodom,

Álmaimban, édes szádat csókolom!

Szeretnék szeretni, szerelmet szerezni,

Szerelmes szívedhez szívesen szegődni,

Szólj szaporán szerelmes szavakat,

Szerelmes szívem százfelé szakad!

A hit , önbizalom és remény,

Mely bizton vezet az élet tengerén.

Vezessen és el ne hagyjon soha,

Ez egy őszinte szív forró óhaja!

Ha az élet rögös útját járod,

Keresni vágyol egy hű barátot.

Ne keress olyat ki hízeleg,

Mert az fog megcsalni tégedet.

Keress olyat aki félrevonultan

Húzza meg magát szerényen,

Meglásd, az lesz számodra

A legjobb hű barát!

Ha majd érzed a május illatát,

Ha meghallod majd a kismadár dalát,

Ha lázba ejt a szép tavaszi est,

Ha szíved lassan dobogni kezd.

Ha egy kis levelet csókolsz lázasan,

Ha éjjeleket töltesz álmatlan,

Ha sírni fogsz majd egy kis éneken,

Csak akkor tudod meg, mi is az a szerelem!!!

Fekszel a fűben,és eljön a szél,

Megérint téged , és halkan mesél,

Valóság nincs, te nem létezel,

Az élet csak álom, ne feledd el!