Számítanak ma még az emberi értékek? (beszélgetős fórum)

Miutan a fulbevalomtol kezdve a sminkemig leutanzott beszologatni es jartatni a pofat? :D

A legjobb, hogy elhiszik magukrol, hogy az az o eredeti enjuk, amit osszeszedegetnek igy es aztan a sajat koreikben jatszak az eszuket.

De akkor kedvesen vissza lehet válaszolni, hogy köszi az észrevételt, tudom én is, hogy túlsúlyos vagyok, de nem szeretném, ha más is emlékeztetne rá, én így érzem jól magam. De ez pont egy olyan példa, amit én pl. sosem vágnék a másik fejéhez, hiszen úgy is tudja, hogy túlsúlyos, ha ő elfogadja magát ilyennek, én is elfogadom őt.

Lehet, hogy én objektíven tudom szemlélni a kritikákat és a problémákat, az emberek nagy része sajnos nem. Ehhez az is hozzátartozik, hogy én elfogadam magam olyannak, amilyen vagyok, és így a kritika nem tud annyira a lelkembe hatolni és úgy gondolom, hogy mindent meg lehet beszélni, legyen szó bármiről is. Kell hozzá persze intelligencia és egy jókora önsimeret, önelfogadás, és ha ez megvan, akkor megláthatjuk a fa mögött az erdőt is, vagyis azt, hogy a másik nem bántani akar, csak segítő szándékból cselekszik.

Igen, ez tipikus, az en legutobbi megfigyelesem, hogy nyal, majmol, utanoz majd az ember kezet kezdi harapdalni, ugat es harap arra, akit amugy majmolt :D

Ez egy noi pelda volt.

Ez nem a fizetos pasi-sztori :))

Azért mert általában olyan dolgokról beszélnek, amiről mi is tudunk általában, azonban nem szívesen halljuk ha másik az arcunkba vágja. Itt nem elég megmondani, de valhogy kiutat is mutatni. lehet, hogy azért nem hallgatja szívesen, mivel ő már nem tud segíteni rajta.

Csak egy példa: megmondjuk a másiknak, hogy olyan elhízott, hogy már székről is lefolyik. lehet, hogy nem is zavarja, mivel elfogadta magát így, lehet hogy látja, de nem tud rajta változtatni. Most akkor mondjam neki??? Nekem is vágták a pofámba, rosszul esett, de nem foglakoztam vele. Aztán mikor saját magam is megértettem, hogy miért is nem jó tulajdonképpen, akkor kaptam segítséget.

valahogy ezzel már úgy vagyok, hogy inkább megvárom, míg megkérdeznek és csak utána válaszolok. Ebből még származott problémám és sokkal finomabban is tudtam előadni, mintha csak jött volna belőlem!:-))

Nekem még száímtanak, de kissé megváltozott a világ.

Mondjuk "barátaim" addig voltak, míg elvihették a kocsit, "jók voltak egy sörre nálam", amíg ügyes-bajos dolgaikat rendbetettem és néha kisegítettem őket egy kis pénzzel.

Hűséget pedig addig éreztem, míg eltelt a beetetés időszaka és a demo verzióból fizetős kapcsolat lett. Különös élmény, mikor az embert pont az játssza ki és csapja be rútul, akiért az életét dná.

Az őszinteség pedig megvetés tárgyává vált - ha igazat mondasz, akkor szemét vagy - ha hazudsz akkor azért:)

Fura idők járnak nem?

Ezt értem, csak a példát nem. Elvileg legjobb a legjobb barátnőd volt, gyerekkorod óta ismerted (tehát elvileg jól), és akkor léptetek volna mélyebb szintre? Vagy minden csupa jó volt, és ezzel az egy dologgal sikerült úgy megsértened, hogy vége lett?

"És igen is számít a véleményem, hisz a legjobb barátja vagyok."

Szóval akkor ennek a barátnőnek feltétlen változtatnia kellett volna a kifogásolt pontban?

Szerintem ez jórészt attól függ, hogy a környezetünkben az emberek mit tartanak értéknek. Vagyis, ha neked/nekem fontosak az erkölcsi értékek, akkor nyilván olyan emberekkel fogunk mélyebb kapcsolatot kialakítani, akiknek szintén fontosak.

A kérdésedre a választ az adja meg, hogy milyen emberekkel vesszük körül magunkat, ha olyanokkal, akiknek nem fontosak az erkölcsi, emberi értékek, akkor nyilván azt érezzük majd, hogy valójában tényleg nem számítanak ezek a dolgok. De, ha olyan emberek vannak körülöttünk, akiknek számítanak az emberi értékek, akkor azt fogjuk érezni, hogy vannak nélkülözhetetlen emberi értékek, amik még mai is aktuálisak. Én így látom ezt. :)