Spirituális idézetek (beszélgetős fórum)

"Kétségtelenül a borotva élén táncolunk. Arra a pontra jutottunk, amikor vagy mindnyájan elpusztulunk, vagy helyreállítjuk Földünk megbomlott egyensúlyát. Ez nem a többiek dolga, hanem mindnyájunké, egyedül és együttesen."

/Louise L. Hay/

"Nyugodtak csak úgy lehetünk, ha békében vagyunk saját magunkkal. Nem lehet valaki egyszerre feszült, ugyanakkor nyugodt."

/Louise L. Hay/

"Olykor a körülmények rosszabbra fordulnak, mielőtt jóra fordulnának, és ez így van rendjén, ez jelzi a folyamat kezdetét. A kusza szálak lassan kibomlanak, te is engedj. Ne ess kétségbe, ne add föl már a legelején."

/Louise L. Hay/

"Valamennyi betegségből, amit létre tudtunk hívni, ki lehet gyógyulni, s erre nem egy példát ismerünk. Ha beletörődünk a végzetbe, el vagyunk veszve."

/Louise L. Hay/

"A versengés és összehasonlítgatás kreativitásod két fő ellenlábasa. Egyediséged különböztet meg a többiektől. Még sosem élt hozzád hasonló ember, mi értelme van hát másokhoz mérned magad? Ha ezt teszed, vagy felsőbbrendűséged vagy alsóbbrendűséged tudatosul benned, amelyek egód, korlátolt gondolkodásod megnyilvánulásai."

/Louise L. Hay/

"Jogod van többet keresni, mint a szüleid."

/Louise L. Hay/

"Ha boldog vagy és elégedett, ne hallgass arra a szerencsétlen, magányos emberre, aki bele akar szólni az életedbe. Ha jólétben és gazdagságban telnek napjaid, ne hagyd, hogy egy szegény és eladósodott ember beleszóljon az életedbe."

/Louise L. Hay/

"Erőpróbánk része azt tenni, ami számunkra a leghelyesebb, még ha a körülöttünk élők mást is várnak. Nem azért vagyunk itt, hogy mások elvárásainak megfeleljünk. Ha elhitetjük magunkkal, hogy nincs hozzá jogunk, már nem tudjuk azt tenni, amit akarunk. Ha a többiek azt állítják, ezt nem teheted, mire te megtagadod önmagad, gyermeki éned semmire sem tartja magát méltónak. Ez ellen csak egyféleképp védekezhetsz, ha megtanulod napról napra jobban szeretni önmagadat."

/Louise L. Hay/

"Megtalálnod életed célját, olyan munkát végezned, amelyben örömöd leled, ebben áll önmagad feltétel nélküli szeretete."

/Louise L. Hay/

"Amikor a gyermek arról kezd beszélni, mi az, amit szeret, s mi az, amit nem, rögtön letorkollják: "Ne mondj ilyet. Ezt ne tedd. Ne gondolkodj így. Ne légy ilyen. Erről ne beszélj. Ne, ne, ne..." Végül a gyermek nem beszél velünk, olykor el is költözik otthonról."

/Louise L. Hay/

"Csak úgy őrizhetjük meg egyéniségünket, ha hagyjuk, hogy mások is önmaguk legyenek."

/Louise L. Hay/

"Csodálatosak a kapcsolatok, csodálatosak a házasságok, de akárhogy is szépítgetjük, ezek mind átmenetiek. Viszont kapcsolatod önmagaddal - örökkévaló. Sohasem szűnik meg."

/Louise L. Hay/

"Úgy találom, hogy a gyermeki énünkkel folytatott munka elsősorban a múlt sebeinek begyógyításában segíthet sokat. Nem mindig érzünk együtt a bennünk élő megrettent gyermekkel. Ha gyermekkorod félelmek és veszekedések közepette telt, s most lelkileg kínzod magad, a gyermeket bántod tovább. Viszont neki nincs hová mennie. Muszáj fölülemelkedned szüleid korlátain. Nem veszítheted el kapcsolatod a benned elveszett gyermekkel. Tudnia kell, hogy törődsz vele."

/Louise L. Hay/

"Te ostoba. Te kétbalkezes! Látod, mit csináltál? Ezt is tönkretetted!" Ez aztán megrögzött szokásunkká válik. Amikor felnövünk, többségünk teljesen elfordul gyermek-önmagától, vagy folyton szapulja magát, ahogy őt szapulták annak idején. Lelkiismeretesen átvesszük a szülői örökséget."

/Louise L. Hay/

"Úgy vélem, ötéves korunk tájékán nemegyszer megszakítjuk magunkkal a kapcsolatot, és megáll a fejlődésünk. Azért döntünk így, mert azt gondoljuk, valami nincs rendjén velünk, és többé hallani sem akarunk az ostoba gyermekről."

/Louise L. Hay/

"Ha nem tudsz közel kerülni másokhoz, ez azért van, mert nem tudod, miként közeledj a benned lakozó gyermekhez. Ez a gyermek rémült és szenved. Fordulj felé, és nyugtasd őt meg."

/Louise L. Hay/

"Éveid számától függetlenül, él benned egy kisgyerek, aki szeretetre és megértésre vágyik. Ha nő vagy, lehetsz bármilyen önálló, van benned egy kislány, aki gyönge és segítségre szorul; ha pedig férfi vagy, legyél bár erős, még mindig van benned egy kisfiú, aki melegségre és megértésre áhítozik."

/Louise L. Hay/

"Nem azért vagy itt, hogy mások kedvére tégy, vagy az ő szájuk íze szerint cselekedj. Csak saját belső utadat követheted, a magad útját járhatod. Azért jöttél, hogy kiteljesítsd magad, elmélyítsd magadban a szeretetet. Azért vagy itt, hogy tanulj és fejlődj, hogy kifejleszd és erősítsd magadban az együttérzés és megértés képességét. Amikor távozol innen, nem viszed magaddal a barátaidat, az autódat, a bankszámládat vagy az állásodat. Az egyetlen dolog, amit magaddal viszel, képességed a szeretetre!"

/Louise L. Hay/

"Nem szerezhetsz mások helyett élettapasztalatokat. Mindenkinek magának kell megtanulnia a számára kijelölt leckéket. Egyedül önmagadnak tanulhatsz, s mindenekelőtt szeretned kell önmagadat, hogy ne törjenek le a többiek destruktív megnyilvánulásai. Ha egy önfejű emberrel hoz össze a sors, aki nem hajlandó fejlődni, kell annyira szeretned magadat, hogy felszámold ezt a kapcsolatot."

/Louise L. Hay/

"Dr. John Harrison állítása szerint, azzal, hogy az egyén önmagának és szüleinek egyaránt megbocsát, s régi sérelmeit föladja, több bajt orvosol, mintha a legerősebb antibiotikumot szedné."

/Louise L. Hay/

"Akik képtelenek szeremi önmagukat, szinte kivétel nélkül olyan emberek, akik nem hajlandók megbocsátani, ez áll szeretetük útjában."

/Louise L. Hay/

"A rákos vagy más súlyos betegeknek olykor annyira nehéz "nemet" mondaniuk egy életükben fontos szerepet játszó személynek, hogy tudatalattijuk betegséget támaszt, mert így már joguk van ellenkezni. Ismertem egy asszonyt, aki, miután fölismerte a maga teremtette betegséget, végre szembeszegült apja elvárásaival, és elhatározta, most már csak a saját érdekeit fogja nézni. Sorra megtagadta apja kéréseit. Míg kezdetben ez ugyancsak nehezére esett, ahogy következetesen kiharcolta a maga igazát, állapota javulni kezdett."

/Louise L. Hay/

"Nem fogjuk megszeretni magunkat egyik napról a másikra, de mindennap egy kicsit jobban szerethetjük magunkat. Naponta egy kicsit több szeretettel fordulunk magunkhoz, s két vagy három hónap elteltével szeretetünk kiteljesedik."

/Louise L. Hay/

"Sokunk életét nemegyszer az önbecsülés hiánya keseríti meg. Nagyon nehéz szeretni önmagunkat, mivel jellemünk nem mentes az úgynevezett hibáktól, ezek ismeretében pedig már nem tudjuk hiánytalanul elfogadni magunkat. Önmagunk szeretetét rendszerint feltételekhez kötjük, így amikor kapcsolatba kerülünk másokkal, őket sem tudjuk feltétel nélkül szeretni."

/Louise L. Hay/

"Amikor megbocsátasz és elengedsz, nemcsak a válladra nehezedő tehertől szabadulsz, de megnyílik előtted az önszeretet útja."

/Louise L. Hay/

"A megbocsátás annyit tesz, mint föladni régi sérelmeinket, és egyszerűen annyiban hagyni a dolgot."

/Louise L. Hay/

"Azért félünk, mert hibádzik az önbizalmunk, s így nem bízunk az életben sem."

/Louise L. Hay/

"Néha inkább meghalnánk, semmint beidegződéseinken

változtassunk. Meg is halunk."

/Louise L. Hay/