Skizofrénia (beszélgetős fórum)

sziasztok!

rég nem írtam, csak olvasgattam. rágtam az információkat, rakosgattam a kirakót, amit elém dobott a sors.

és úgy gondolom jobban tudtam figyelni, így nem ártottam semmit. és rá kellett jönnöm, hogy a helyzetben ez a legtöbb amit tehetek. amióta így cselekszem, egész kezelhető a viszony. illetve levegő lettem mint annó a tünetek előtt. de talán a levegőtől senkinek se lesz több baja. és az is valami:)

na jó zavaros voltam. a lényeg, a lényeg. úgy érzem, meg tudom most már oldani a lelkemben, hogy ne menjek rá a segítésre és egyszerűen ne tegyek semmit.

szia Zsuzska, szerintem ami a legfontosabb es sokaat segit az az ha van egy ember mellettunk aki megert es tamogat, kitart mellettunk meg akkor is ha epp nemvagyunk a legjobb passzban.

Szerencses vagy hogy ilyen parod van.

A baratom nem skizofrenias, skizotípiás zavarban szenved - állitolag :D -o is azt mondja hogy csak a papir szerint beteg. O Pesti, de miota lejar hozzank falura sokat javult az allapota, ugy veszem eszre. Szeret itt lenni, nyugis hely, nemkell rohanni mindenhova, és nemcsak a gép elott ul egesz nap. Meglatjuk mit mondanak az allapotaval kapcsolatban a felulvizsgalaton.

kedves Marika,

igazán aranyos vagy, hogy a betgség ellenére is elfogadod a barátod, és megértő, az én párom is ilyen velem szemben, és én is skizofréniában szenvedek.állítólag:)

A mostani állapotom...?Tavasz óta viszonylag okés vagyok.Be-bevillan a Múlt,de nem rágódom rajta.Amit,amiket mesélek,el tudom mesélni minden érzés nélkül.

A mostani gyógyszerváltásnál megint volt gubanc,megint annyira intenzíven jött a Múlt,mintha valóságként éltem volna meg újra meg újra.

Részben a bogyó,részben a barátok és a szüleim segítsége,részben önerő,nem számít,hogy mi volt.

Tavaly tavasszal költözött el az ex,vele együtt a gyerekeink is.Azt hittem,megfogok őrülni.Lehet,hogy be is dilultam,csak nem vettem észre:)

Munkám nincs,a szüleim tartanak el,a nagyobb lányommal alig találkozom,a kisebbel többször,kapcsolatilag rendben vagyok,itthon nem teljes bedobással,de igyekszem elfoglalni magam.

Meséled,hogy Ti eljártok a barátokhoz.Volna kihez elmennem,de...A kisebb lányom azt mondta múltkor,rosszabb vagyok,mint a vámpírok.Alig mozdulok ki itthonról,sokszor még a házból is.A barátomhoz szoktam elmenni,van egy barátnőm(30 éve ismerjük egymást,a barátság azóta tart),hozzá néha befutok,de hogy másokhoz elmenjek...

Tegnapelőtt elmentem gyógyszert íratni.Gyorsan sorra kerültem(Ritka eset!),de több órát beszélgettem három ismerőssel és egy számomra vadidegen emberrel.Nincs baj a kommunikációval,gyorsan találok beszélgetőtársakat,csak ne kelljen emberek közé mennem.Nem tudom,ki a barát,mert olyanokat hallok vissza magamról,ami...Ez falu.Hűtlen voltam,elköltöztem,csak a f.sz érdekel,a gyerekeim nem,lemondtam a gyerekeimről,nincs is bajom,csak teszem magam,stb.,stb.,stb....

Nem voltam hűtlen,nem költöztem sehová,a gyerekeimről pedig nem mondtam le.

A Múlt -amikor még Jelen volt- felemésztett,majd...Nem akarattal gondolkodtam,rágódtam.Jöttek a képek,rémálmok akaratomtól függetlenül.Azzal keltem,azzal feküdtem,mi és miért volt.Tavasz óta van másképp,pedig semmi sem változott,csak én.Elfogadni,beletörődni,belenyugodni,megérteni...Gyógyszer nélkül nem létezem,de mostanra azt is sikerült elfogadnom,hogy életem végéig bogyón fogok élni.Nem vagyok függő,annyira elmentek az idegek,hogy most ez van.Most már ez sem baj,csak ne lenne ez az egy idő után másik bogyó,mert nem használ vagy rosszul reagálok rá.Majd elfogadom ezt is:)

Cél:Bogyó(Ha már nélküle nem megy...) mellett nyugisan és szerényen élni.Örülni apró dolgoknak:)A Múltat pedig mint Leckét felfogni és tanulni belőle.

Na,de most már lépek,mert töredékét sem fogom megcsinálni annak,amit mára terveztem.Legszívesebben itt ülnék mindig,a Dobozom előtt.Ez is egy függőség:)

Ja!Nem magammal akartam kezdeni,de megint...Megint párhuzam:)Nem kell(ene) mindjárt összecuccolni...Igen,az a normális,ha két ember szereti egymást,akkor együtt feküdni,együtt kelni,de úgy látom,neked is bizonyítani kell,hogy a szüleid ne aggódjanak.A párhuzam onnan,hogy nekünk is bizonyítani kell...Nem ártunk senkinek,egymásnak sem,nem húzzuk le egymást.Ha mégis Padló,az nem a másik miatt van.

Ha látják a szüleid,hogy boldog vagy,Te is jobban vagy,a barátod nem teher számodra...Talán elfogadják Őt:)"Idő és türelem..."-Ezt szokta Ő mondogatni,bár ezt nem a kapcsolatunkra mondja,hanem a gyerekeim megértésére.

Kül,tegnapelőtt hallottam az egyik ismerőstől,25 éves párkapcsolata van.25 éve úgy kapcsolatban,hogy segítik egymást,örülnek egymásnak,de nem élnek együtt.Állítása szerint jól működik a kapcsolata:)Nem kéne utánoznod,Ő ugyanis nem 24,hanem 56 éves.Ez megint inkább rám vonatkozik,hogy lehet boldog lenni másképp is:)

Tudod,jó lenne mindig Vele lenni...Mellette megnyugszom.Úgy tudom,nem vagyok társfüggő,de lehet,hogy tévedek:)

Mos már tényleg lépek!

koszonom a hozzaszolasod.tenyleg jobban erzem magam kicsit, most hogy meg olvasom a hozzaszolasod meg jobban.

mostanaban hogy vagy? a multadrol tobbet irsz mint a mostani állapotodrol

nagyon remelem hogy mi leszunk a masodik par akikrol majd azt tudod mondani hogy tenyleg igazi tarsai vagyunk egymasnak.

Igen, szeretnek képben lenni a problemaival kapcsolatban hogy segiteni tudjak, próbálom átérezni a bajait, gondolatait.Bar neha igen bizarr gondolatai tamadnak.de ezekkel egyutt szeretem.

muszaly lenne itthon elmondanom hogy levan szazalekolva, csak felek hogy akkor nemfogadnák el ot. Igy is anyu kerdezi hogy nem e beteg, mert faradtak a szemei ...stb.

perszehogy faradtak, hisz nemtud aludni. plusz a bogyok is.annyit tud hogy dilibogyókat szed, azt mar az elejen elmondtam. Anya megerto etéren, azert is mert o is beteg, - csaladban marad - csak féltené a jovomet. mindenkeppen kitartok mellette. ha vele vagyok ugy erzem mi vagyunk a legerosebbek, es mindent megoldun, megbeszelunk.

nemkene ennyire ragaszkodnom hozza, megint fuggo vagyok egy másik embertol...

"Amellett amennyi hulyeségem van nekem is, ez még igazán belefér. Kolcsonos megértés, és elfogadás. És egyenlore ez megy is nekunk. Erre o mondaná: én nem aggódok!"-Elméletileg így kéne mindenkinek gondolkodni.Szerintem...

Gyakorlatilag...?Gyakorlatilag az van,hogy biztosan egyetlen párt tudok,akik ezen az elven működnek,és teszik ezt már 44 éve.Ők a szüleim:)

Bizonyára sok másik pár is van,akik meg tudják érteni és elfogadni egymást,csak nincs belátásom az életükbe.

Vélemény...?Jó érzés olvasni a nyugodtabb(nem zaklatott) hangvételű hozzászólásodat:)

És megint a párhuzam,megint én...A volt férjem akkor jött be velem az orvoshoz...Az elejében párszor,majd később csak akkor,amikor a volt áternőm ráírta a papíromra egyik "beszélgetős-terápia" alkalmával,szükséges a házastárs jelenléte.A házastárs 2-3 hónap után jött el velem.Megkérdezte a doktornő tőle,mit szeret bennem.Nem tudott válaszolni...

Amikor már komolyan emlegettem a válást,akkor önszántából jött.Akkor már a Dokim kezelt.Határozottan kiküldte a volt férjemet,aki ezen fel volt háborodva.Annyit mondtam,mit várt,amikor eddig nem jött velem.

El tudok menni egyedül orvoshoz...Nem tudok,amikor nem tudok egyedül közlekedni(szédülés,rosszullét,de még sokszor olyankor is egyedül megyek),egyébként egyedül szoktam menni,és az orvoshoz is egyedül megyek be,még ha kísér is valaki.Csak...Csak.Szerintem a házastárs,társ illenék,hogy képben legyen.

Kevés alkalom volt,hogy ne mentem volna vele,ha orvoshoz ment.Nekem ez volt a természetes,hogy elkísérjem,és ha nem mentem vele,megkérdezzem,mi volt az orvosnál...

És ha a párodnak ilyen társa van,aki szereti és törődik vele,nem csodálkozom,hogy javult az állapota:)

De ami kicsit megnyugtató, ezekbol igazan keves tunet ami jellemzo ra. Lehethogy regebben tobb volt. Mert emlitette hogy volt idoszak amikor bulizott, sot tulzasokba is esett, azutan volt amikor teljesen magaba fordult. Egyedul szeretett lenni, es senkihez sem szolni. ezert felt is a kapcsolatunk elejen hogy nemtudja majd kimutatni a szeretetét - ez is egyik jellemzoje a betegsegnek. Hogy majd nemtud jo tarsam lenni, nemtudja értékelni és viszonozni az érzéseimet. De ez elmult nala, és a dokija is azt mondja, plusz a csaladja is hogy miota egyutt vagyunk sokkal jobban nez ki, jobban erzi magát.

A melo sokat segitene neki. Probalok keresni neki melohelyet konkretan megvaltozott munkakepessegueknek. Nehéz. És így az onbecsulése még jobban a béka segge álá kerul.

Ami kicsit megnyugtat hogy elkiserhetem a psychiaterhez, mert megkertem rá.és igy biztos lehetek benne hogy nem titkol el semmit. Nemmintha nem biznek benne, de ez a biztos.

Teljesen termeszetesnek vette hogy elkiserem ot.

A doki szerint nemkell aggodni érte, sokat javult az allapota.

Most nemszed nyugtatokat, remelem igy is marad.

Megigertettem vele, a multkori begyogyszerezes utan. Tudja hogyha ossze vissza fogja dobalni magaba a tabikat, azt nembirom latni, azt az allapotot mikor csak nez maga ele es hiaba beszelek neki. Ez egyszer fordult elo. O azt mondta hogy nem szeretne elvesziteni a dilibogyok miatt es ezert az egeszet lehuztuk a vécén. Remélem igy is marad.

Amik jellemzok ra, kicsit aggasztanak és emlitettem is multkor az a spirituális dolgokhoz valo tulzott vonzodás, kialakitott maganak egy sajat vilagot amiben o eddig teljesen jol erezte magat - kepes lenne egesz nap csak egymagaban ulni es gondolkodni az elvont dolgain.

Ugy veszem észre egyre kevesebbet foglalkozik ezekkel a dolgokkal es inkabb a valós élettel foglalkozik, a kozos jovonkkel, munka, tovabbtanulas, oszzecuccolas.

Igen, kicsit kulonc a drágám, de ezzel egyutt szeretem, csak eddig nemtudtam hogy ezek a betegség tunetei.

Amellett amennyi hulyeségem van nekem is, ez még igazán belefér. Kolcsonos megértés, és elfogadás. És egyenlore ez megy is nekunk. Erre o mondaná: én nem aggódok!

A tarsasaggal nincs problemaja, eljarunk mindenfelé lehetosegeinkhez képest. barátai is vannak, akikkel szinten eljár.

Légyszi írjátok meg mi a véleményetek.

Koszke szépen, nagyon aranyosak vagytok.

sziasztok, sikerult megtudnom, a paromnak a konkret betegsege:

Depresszio es skizotípiás zavar.

Azt mondja az orvosa szerint a sok gyogyszerezes miatt lett skizotipias zavara.Olyat mar hallottam hogy a depressziobol skizofrenia alakulhat ki.

O mar tizen akárhány évesen gyogyszereket szedett. Az apja alkoholista, kikészítette a családot. Tiz evbe telt mire elvaltak a szulei.

Amit szerintem túl hosszu ido utan tettek meg. A parom amugy is egy magaba fordulo tipus.

De azok utan amiket elmesélt a gyerekkorarol, nem is csodalkozom.

[link]

Ezt az oldalt talaltam, de meg majd nezelodok.

Egy masik oldalon a tunetek:

Skizotipiás zavar (a fentiekben már tettünk róla említést): távolságtartó, különc viselkedés, rossz kapcsolatteremtő készség, furcsa hiedelmek, paranoid túlértékelések, kényszeres rágódás. Szokatlan, főleg érzékszervi, testi élmények, illúziók. Homályos, körülményes vagy sztereotip gondolkodás, amely különc (bizarr) beszédben és viselkedésben nyilvánul meg. Időnként átmeneti pszichotikus állapotot mutathat.

[link]

vannak tapasztalataitok ezzel kapcsolatban?

Kerestem,találtam...Szerbül amit találtam,ott felsorolja a nálunk alkalmazott bogyókat,melyikekkel nem szabad együtt használni.Azoknak a gyógyszereknek egy része itteni gyártóktól való.

Asszem,többet ér elolvasni amit Mari ajánlott,mert ott is van figyelmeztetés,hogy mivel nem szabad szedni.Nem szabad,nem ajánlott...Már nem tudom hogy van írva.

Ajánlatos lenne megkérdezni az orvosainkat,mielőtt "összekutyuljuk" a "macsekgyökeret" valamivel,ami gubancot csinál(hat).Szerintem...

Valeriana...?Nálunk is van,de valamelyik bogyóval nem szabad szednem.A Doki próbált már ilyen természetes mizéket is pluszban a bogyó vagy bogyók mellé,csak nem tudom,melyikkel nem szabad.

Nem tudtam,hogy a macsekgyökér(Ez tetszik!:)) az valeriána,mert sok növénynek nem is tudom a nevét,vagy nem tudom magyarul.

Na,majd mindjárt keresgélek...

Az alvásmizériát a gyógyszer okozza.Ha nem ez,akkor másik,vagy épp az,hogy nem merek aludni,mert jönnek a rémálmok.

Amikor a Tritticot szedtem,akkor alig emlékeztem az álmokra vagy semennyire.Az olyan "kiütőcske" bogyó volt,mert amikor bevettem,nem sokáig pötyögtettem itt,annyira álmosított.Majd azzal is baj lett,és akkor jött a Zoloft.Amúgy nagyon okés volt,de az alvás teljesen felfordult.Úgy voltam vele,valamit valamiért...Ha jól vagyok,ette fene az éjjeli alvást,délután pótolok hozzá.Majd másfél hete minden felfordult...

Ez meg majdcsak átbillen már,hogy jobb legyen...Csuda ez a bogyós meg lelki mizé.Dél körül,délben a rosszkedv eltűnt,és bár nagyon gyenge és fáradt vagyok,azóta már füvet is nyírtam,meg falat is festettem.Csökkentett módban,de léteztem.Bicajozni még nem mernék(és nem is fogok,amíg nem érzem elég stabilnak magam),de már az is valami,hogy kint voltam,és mozogtam.

Sokan a bogyó ellen vannak.Nem ok nélkül,mert függővé válhat az ember.Jól esik az elismerés,hogy nem adom fel,de gyógyszer nélkül már rég kinyírtam volna magam.Nem bírtam volna elviselni sem a Hullámvasutat,sem a pánikrohamokat.

Nem azért kezdtem el bogyókon élni,mert pár napig szomorú voltam,meg letört a körmöm,és akkor húúú,de depis vagyok.Úgy tudunk dobálózni ezzel a "Depis vagyok" mondatocskával...

Akinek megy gyógyszer nélkül,elég az akaraterő...Le a kalappal!

Megnézem a macskagyökeret:)Ja...Anyámnak megvan Maria Trebentől Az Isten patikája című könyv(talán jól írtam a nevet is,címet is...).Majd én!Csalánból tea és majd felélénkülök.Kimentem,aha,ott a csalán,szedtem is,meg is főztem,de én még olyan borzasztó valamit nem ittam.Fel is élénkültem egyből.Az volt a furcsa,hogy amit szedtem növényt,csalánra hasonlított ugyan,de nem szúrt.Anyám kiment,behozta azt az akármi parét és megkérdezte,"Ebből főzted a teát...?"."Abból,hát!Borzasztó rossz az íze és nem szúrós csalán."Azt mondta anyám,jó,hogy nem mérgeztem le magam.Nem tudom,hogy mi volt az,de tuti nem csalán.Azóta boltban,patikában veszek teának való növényt,bármi is legyen az.Még kamillát sem szedek Isten patikájából...

alvászavarra probaltad már a macskagyokeret, valami gyogynoveny gondolom.

[link]

Nem probatam, holnap akarok rakerdezni a gyogyszertarban.

Bár ennyi erom lenne mint neked, ennyi nehézség után még mindig nem adtad fel. Sokan, koztuk en sem birtam volna.es nem adod fel, és milyen jol teszed, bár tobben lennének ilyenek mint te. kitarto, segítokesz. Sokmindent elértél az életben. Milyen idosek a gyermekeid?

Kitartást kivánok neked, tudod hogy lesz ez még sokkal jobb is. puszi

A kép három éve készült,a fiatalabbik lányom gépével fotóztam.Most nincs mivel fényképeznem,de talán jobb is,mert ha önarcképet plakátolnák ki magamról,elveszne a maradék reményed is(Rosszabb lenne a kép,mint amiket az adatlapomon látsz...).

Épp az imént írtam a barátosnémnak,a múmia pofázmánya jobban néz ki,mint az enyém,csak az be van fáslizva és nem látszik.

Ez a gyógyszercsere miatt olyan zűrzavar lett belül,hogy még háromkor is ébren voltam.

Tudom,hogy átmeneti állapot,lesz még jobb is,de nagyon belefáradtam.Valamivel jobb,mint amikor Padlót fogok,de nagyon elkeserít,dühít ez a tehetetlen állapot.A Doki változtatott az abrak mennyiségén,most megint várok.

Bármennyire is panaszkodom,az nagyon lényeges,hogy a kép készítése óta lényegesen javult az állapotom.Gyógyszercserék,infúziók,két alkalommal a Rácsos lakója,válás,a gyerekeim elmentek,stb.,és még mindig élek.

Most nagyon utálok élni,de akkor is:Nem feladni!

Én sem vagyok öreg,de Te még csak 24 vagy.Ilyen idősen szültem az idősebbik lányomat.4300 grammal született:)A fiatalabbik 4900 grammal:)Ezektől az emlékektől még mosolyogni is tudok:)

Ja!A betegség leírása,tünetei...Feladtam,hogy megértsem ezt a betegséget.A betegséget nem tudom megérteni(még az enyémet sem),csak Őt.És Sanyit,Böbit meg a többieket...:)

Nemsokára egy éve,én Sanyit kérdeztem erről a betegségről.Nem magamat féltettem,hanem Őt.Tőlem...

Amíg megtudod írni addig is a munkáról annyit egy skizó embernek magyaró-ban max a fizikai munka marad

az is legtöbbször csak feketén.Ahhoz,hogy valami rendesebb r.nyugdíjat kapjon minimum 20év munka viszony kell.Úgy begyógyszerezve a hogy él már az is valami csoda neki munkája van,többre nem hiszem, hogy számíthat.

Falun élek én is,és ez olyan...Virágnyelven:A falu elején elszellenti valaki magát,mire a falu végére ér,már hasmenés lesz belőle.Sokkal jobban hangzik a jó kis kocsis szókincsemmel...

Anyám,amikor megtudta,hogy kivel barátkozom...Hogy nevezzem másképp...?Hogy mondjam,hogy járok egy pasival,aki 49 éves,én meg 43...?

Már beszélgettünk erről,mik vagyunk mi egymásnak.Sorstársak,szextársak,barátok vagy mind egyben?Na,ez az...Kapcsolat együttélés nélkül,és akkor meg kell vétózzam saját szavaim.Amit Pipőci napról-napra lát,én azt csak hallomásból ismerem.És én nem tervezek már gyereket,sem házat,csak szerény és nyugis életet.

Szóval...Anyám nagyon megijedt.Mondhatnám,elszörnyedt.A barátnője ismeri M-t személyesen,és az Ő véleménye enyhített anyám félelmén.

Hogy a kórházat elkerülte...Nincs a betegségtudat,bár itt megint az ellentmondás.Ha bajban van,Ő maga szól,de volt időszak,amikor még a gyógyszereit sem szedte,mert jól van.Nagyon sokszor volt kórházban.

A család...Kis szerepcsere történt a volt házasságában.A munkabeosztásuk más volt,így mint családfenntartó(tudomásom szerint elsősorban Ő tartotta el a családot,Ő biztosította a nagyobb anyagi hátteret),mint apa,mint "háziember" teljesen aktív életet élt,leszámítva a krízises időszakokat.

Úgy kellene fogalmaznom,hogy "szerintem",mert ezek ahogy én látom,ahogy Tőle hallottam,ahogy és amit a Dokimtól hallottam(Kérdeztem a Dokim...),amit olvastam,amit Sanyi mesélt...

Megkérdeztem Tőle,miért éri meg neki elviselni a "mellékhatásos" Mónit(Moni,vagy ahogy tetszik.Hivatalosan elmarad az ékezet.).Azt mondta,"Az igazi Móniért.".Innen az -és a rossz tapasztalatokból-,hogy nem elhagyni,ha szereted.

Engem nem hagytak el,csak magamra maradtam a harcban,pedig állítólag imádott.A másik is imádott(Jaj,de jó nekem!Mi lett volna,ha nem imádanak...?).Őt elhagyták,pedig állítólag szerette.Még annyira sem érzed magad teljes embernek,mint egyébként,ha elhagynak,magadra hagynak.A diliseknek is járja a boldogság.Szerintem...:)Igaz,Teréz anyunak sem kell lenni...

Elég nagy a zűr meg zavar belül,nemtom,mennyire tudod kihámozni a mondandóm.Lehet,hogy máskor másképp fogalmaznék,de a lényeg ugyanez lenne.

Sziasztok, nagyon aranyosak vagytok hogy irtok.

Sokat segít ez nekem. Itthon nemtudom elmondani senkinek. A családom se tudja hogy a páromnak milyen betegsége van. Ha tudnák valószínu tiltanák a kapcsolatot. fel eve vagyunk egyutt es egy 7 eves kapcsolatomat hagytamm ott részben érte. de ez hosszu.

Lennének még konkrét kérdéseim. Megnézem a betegségének a konkrét nevét aztan hátha tobbet tudunk. Mert irjatok hogy a skizofreniaba tobb fele betegseg vagy tunetek is beletartoznak.

O magyarorszagon lakik. En élek szlovakiaban. És tervezem a magyarorszagra koltozest, csak tartok eppen a hétkoznapi dolgoktól, a számlák, az hogy alig dolgozhat, és a pénzhianytol. En dolgozom most is. Aszisztens vagyok egy irodában. mar ket éve. Nemvagyok leszazalekolva. Annyira nemvagyok rosszul. Szerintem meg messze allok tole. Kepes vagyok dolgozni, foiskolai hallgato vagyok mellette, plusz melokat is vallalok. O is most fizikai munkat végez. Bár nagyon nehéz munkát találnia. Hiaba a nagy szerelem ha a hétkoznapok nehézségei kozénk allnak majd. Ha elkoltozom pestre, ahogy azt tervezzuk, itthagyom a családom, a barátaim, az allando munkahelyem. Elmegyek az ismeretlenbe. Pluszba még falun is élek és a pesti élet nagyon távol all tolem.

Ezeket mind lekudzeném érte, csak ez a betegség.Nem az enyém, mert az nem lényeges.Hanem az ové.

Olvastam ezt a psychiatriai oldalt. Délutan majd ha megtudtam a konkret nevét a betegsegnek, leirom hogy a tunetek kozul melyik jellemzo ra.

Es kérlek ugy is irjatom majd vélemenyt.

Úgy érzem most kicsit probalom menteni a helyzetet, mert egyetértek veletek hogy nehéz, szinte lehetetlen a családalapítas vele/ami még kicsit tavolabb van, de szeretnek vele hoszutavra tervezni. O 27 én 24/.

Bár remélem ha megírom a betegség nevét es a tuneteket, akkor nagyobb eselyt lattok majd a kozos jovonkre.Mert o azota se nemvolt korhazban- psychiatrian. Egyszer volt 14 évesen. / nagyon fiatalon/ és azota sem.

Tudom hogy nekem kell donteni, de eddig meg soha nem talalkoztam ezzel a betegséggel, és ilyen emberrel se amilyen o. Nemszeretnem elvesziteni ez miatt.Bar nehéz a dontés.

Remelem nem teljesen oszzefugestelen amit irok, csak annyi mindent szeretnek elmondani, nektek nagyobb a tapasztalatotok. nekem szinte semmi.

Nagyon koszonom nektek.

Na,most nagyon önző leszek,és bár nem vagyok skizofréniás,csak...

Megpróbálom tömören,de közel húsz évet,abból kilenc nagyon nehéz évet elmesélni...Ahhoz a naplóm kéne,de már belefáradtam panaszkodni is.

Tudom,hogy beteg vagyok.Kezdődött azzal,hogy álmos vagyok,fáradt és ideges.A szülés után még rosszabb lett.És csak rosszabb lett.Nem tudok önsajnálat nélkül írni,amikor harc és harc,és talpon maradni,közben attól nem kaptam segítséget,akitől kellett volna.

Amikor megszületett a nagyobb lányom,nagyon fura állapotba kerültem.Most már tudom,hogy mi volt az.Akkor fordultam szakemberhez,amikor bántalmaztam a gyerekem és már nem először.

Pszichiáter,pszichológus,a családi helyzetem nem változott.És az előítéletek:"Nincs neked szükséged pszichológusra.".

8-9 éven keresztül napi négy óra alvás,elvétve 5-6 óra.Azt hittem,remeg már minden,nem csak én.

Egyik orvos,másik orvos,mert itt szorít,ott szorít,félek a tömegtől.

A szüleim segítségével szinte folyamatosan én tartottam el a három-,majd négytagú családomat.Volt férjem...

Kilenc évvel ezelőtt...Október másodikán lesz kilenc éve.Még olyat addig soha nem éltem át.Jött az első pánikroham,az sem tudtam mi az,még nem is hallottam addig pánikbetegségről.

Hosszú.Több pszichiátert lecseréltem,biztosan félrekezelnek,és most is csak a Dokimban bízok meg,és aki előtte kezelt,abban a doktornőben.

Krónikus pánikbetegség,visszatérő depresszió,szorongás,érzelmileg labilis személyiségzavar,mellé jött valami autoimmun pajzsmirigyes mizéria.Teszem magam,hallom vissza.

A rokkantságit nem kaptam meg,pedig nem vagyok képes folyamatosan dolgozni.Amikor orvosira megyek,mert kilátásban van valami munka,jön a gond.Ezekkel a diagnózisokkal,pluszban a gyógyszerek,és alig adják meg a jóváhagyást vagy nem adják meg.

Ha nem Padló,akkor a gyógyszer csesz ki velem.A szüleim tartanak el,munka nincs kilátásban.Egy hónapot dolgoztam a nyáron,belehúztam,bizonyítottam.232 órát ledolgoztam egy hónap alatt:)Állítólag másfél-két ember munkáját elvégeztem szinte minden nap.Egy hónapra szólt a szerződés,nincs igény tovább a munkámra.Szerény vigasz,hogy máséra sincs szükség.

Elváltam,egy ideig még "egyfedeleztünk".Javult az állapotom,mert kiiktattam az életemből azt,aki szerintem a nyavalyáim okozója.Áthárítom a felelősséget...?Lehet,bár ez egy külön téma lehetne,miért kell kihasználni azt,aki szeret.A család fogalma mást jelent a szótárainkban.A gyerekek vele vannak,ami nem baj,a baj az,hogy ellenem vannak.

A segítség...Abban merül ki a segítség a barátommal oda és vissza,hogy nagyon sokat beszélgetünk.Talpon maradni,nem feladni,megbocsátani,megérteni...

Én "teszem magam",Ő "elmebeteg".

Napok óta vagy alig alszom,vagy túl sokat alszom.Mire átállok megint a mostani bogyeszra,és ha egyáltalán beválik...Belefáradtam.

Ma hívom a Dokimat,hogy beszámoljak,hogyan állok a mostani bogyóval.Nem kényelemből telefonálok,hanem olcsóbb,mint húsz km-t elmenni a kórházig,meg húsz km vissza.

Bármikor hívhatom,ha bajban vagyok.Igyekszem ezzel nem visszaélni,és csak akkor hívom,ha nagyon nem boldogulok.

Szégyellem magam.Élősködöm a szüleimen,de minden igyekezetem ellenére visszazuhanok és olyankor ennyire van erőm,hogy itt üljek,a fekvés,és még az is megerőltető,hogy elmenjek a fürdőszobába megtisztálkodni.

Elmúlik,majd kezdődik újra...

Szia Mari24

A hosszú távút tereveidet illetően neked kell felelős döntéseket hoznod.De aki ennyi hangulat javítót szed az tulajdonképen drogos csak neki a társadalombiztosító fizeti szert.Én is skizó beteg vagyok nagyon sokféle beteg van akiket ez alá a címke alá sorolnak.Általában nem tekinteném kizáró oknak, de ameddig ennyi gyógyszerre szorul addig nem terveznék vele.

Közben látom csak, hogy honnan írtok... :( Azt, hogy nem Magyarországról.

Én gondozónő vagyok. Elmegyek az otthonokba, "gondozom a családtagokat is, szükség szerint", segítek hivatalos ügyeket intézni, "felrázni" a depist, hogy ne zuhanjon tovább, kísérő vagyok orvoshoz, segítek pénzt beosztani, gyakorlati tanácsokat adni....stb., stb., ... És a munkámat szigorú ellenőrzés mellett végzem, amibe a vállrándítás nem fér bele.

Az előítélet azért olyan erős, mert sok beteget nem kezelnek megfelelően vagy nem tudják rábírni a kezelésekre. Ez egy betegség, mégha Te nem is mondod magad annak. Nincsenek előítéleteim. Ha beteg vagyok, orvoshoz megyek és beveszem a gyógyszert, amit felír és megteszem, amit tanácsol.

A szaksegítség nagyon fontos, a laikus bizonyos helyzetekben önmagát és a beteget is veszélyeztetheti.

Csak a végére reagálva... hogy miért ne lehetnének együtt boldogok... Lehet, hogy bunkóság, de én nagyon köznapi és valós dolgokkal fogok előhozakodni néhány kérdés formájában.

Ki fog dolgozni és pénzt keresni az életfenntartásra? Kell enni, inni, tisztálkodni, vagyis van közüzemi díj is és egyéb kiadások, akinek önálló az élete (vagy akinek még nem, de rálát), az pontosan tudja mindezt. Ha lesz gyermekük, ki biztosítja, hogy nem örökli a betegségre való hajlamot (aminek nagy a valószínűsége)? Ki fogja ellátni a gyereket, amikor majd egyikőjük sem érzi jól magát? Amikor majd mindketten zuhannak? Ki fogja megvédeni a fórumozót, ha a társa agresszív lesz? A betegek agressziója az esetek túlnyomó többségében a családtagjaik ellen irányul. Ki fogja erőn felül gondozni a férfit, amikor annyira depresszóba zuhan, hogy hetekig nem száll ki az ágyból, még az illemhelyre sem?

Én nem mondom, hogy hagyja el. Egy szóval sem. De a megoldásban egy hatékony szaksegítségnek most nagyobb szerepe van.

Gyógyszercsere... a gyógyszereknek-hogy kifejtség valódi hatásukat- el kell érniük egy bizonyos szintet a szervezetben. Ez kb. 3-4 hét alatt alakul ki, addig nem érdemes változtatni sem a gyógyszeren, sem a dózisán. Érdemes pontosan szedni és rendszeresen.

Olvasnak a gondolataiban... egyértelmű pozitív hallucináció, paranodi téveszme. Elég markáns tünete a betegség aktivitásának... :( Érdemes az orvost őszintén tájékoztatni róla.

Az otthonukba elmegy a gondozó...?Szlovákiában nem tudom,de nálunk az ilyen segítséget el lehet felejteni.

A Rácsosban az egyik páciens(aki állítása szerint azért volt bent,mert egy verekedős balhét kellett "igazolnia")megütötte barátomat.Amikor szóltunk az ápolóknak,lerendezték egy vállrándítással és nézték tovább a tv-t.

Nem mindegyik ápoló ilyen,de azok vannak többségben,akik egyszerűen nem veszik emberszámba az "SK-kat".

Az ápolók többsége olyan amilyen,a pszichiáterhez bejutni több óra várakozás,a "kinti" világban pedig ott az előítélet.

Ez,amiről Te írsz...Itt csak álom.Lehet,hogy Szerbiában máshol működik,a környékben nem tudok róla.Marad a pszichiáter,a családtagoknak elmagyarázni,miről is van szó(már amennyire az időbe belefér),és aki még akar segíteni...Ha tud úgy a maga módján,hogy lehetőleg ne ártson...

Szia. Látom, a többiek is próbáltak segíteni... :)

Először is a párodnak állandó gondozásra van szüksége. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni a pszichiátriai közösségi gondozást, tessék igényelni, tessék igénybe venni, keresni! Nem tudom, hogy nálatok Szlovákiában működik e ilyen szolgálat, de mindenesetre utána lehetne nézni. A gondozók otthonukban látogatják a beteget, tanítják a betegség tüneteinek felismerésére, a tünetek "elviselésére", a gyógyszerszedés fontosságára, a megfelelő életvezetésre, a krízishelyzetek megoldására, felismerik az állapotrosszabbodást és az esetleges szükséges hospitalizációt...

Támaszt nyújtani neki ebben az állapotában Te nem igazán tudsz. Szakszerű segítség kell.

Én nem szeretnélek megbántani, de családot, gyermeket, "hagyományos" életet ne tervezz vele.

[link]

Ezt találtam az előbb,de ez nem az,amit említettem.Vannak aláhúzott részek a szövegben,többek között a család és a barátok segítségéről is.

Nem tudom megadni azt a címet,mert annyi helyen olvastam a témában,már nem emlékszem,hogy hol találkoztam azzal a tanácsadós...Ha nem net lenne,akár szórólapnak is nevezhetném.

Egy éve ismerem Őt,nem élünk együtt,nem tapasztaltam meg személyesen a kríziseket vele.Amit személyesen megtapasztaltam,az a tavalyi kórházi kezelés alatt volt,amikor mindketten bent voltunk.Egyszer-kétszer otthon is,amikor kezdett szétesni,de valahogy...Na,ez az...Valahogy eltereltem a figyelmét és visszajött.Állítása szerint megnyugszik a jelenlétemtől,a hangomtól.Ez nagyon érdekes,mert Őt épp az nyugtatja meg,olyan tulajdonságaim,amik másokat irritálnak.A hangom...Na,az meg egy kamasz fiú mutálós hangja.Én már a falra másznék ilyen hangtól...Nyilván amit és ahogy mondok,az ami hat.

A fenti egy kis kitérő volt...Kül,lényeges,mert valami csak van bennem,amivel tudok hatni rá.

Egyik,amit tudok,a "Szedd össze magad!" épp annyira olaj a tűzre,akár csak nálam is.Ez nem működik.És nem nézem hülyének,elmebetegnek,mint ahogy a környezete(rokonok,ismerősök,szomszédok) teszi vele.

Tavasszal és ősszel szokott baj lenni.A tavaszt kivédtük:)Mi lesz az ősszel,azt majd később elmesélem,amikor már tél lesz...Azt tudom,amikor kezd valami miatt megzuhanni,rengeteget beszélgetek vele.Ez működik fordítva is,amikor én zuhanok,akkor Ő próbál megfogni.Próbál,mert ez nem mindig sikerül,de ez nem az Ő hibája.

Én nem a beteg embert látom benne.Tudom,hogy van betegsége és mivel jár,nagyobb részét ismerem is ezeknek az érzéseknek a saját tapasztalatomból.Nem tudom,hogy milyen lenne együtt,de úgy gondolom,képes lennék átvészelni vele együtt a kríziseket.Ha nem lenne a saját nyavalyám,akkor is.

Nem vonom kétségbe az érzéseit.Pl.a gondolatában olvasnak.A minap is téma volt.Nem lehet meggyőzni az ellenkezőjéről,Ő valósságként éli meg.Annyiban maradtunk,ha Ő úgy érzi,akkor az az igaz,de én nem hiszek ilyenekben.

Na,most...Hogy írjam ki nyilvánosban...A volt felesége tudott a betegségről mielőtt összeházasodtak volna.Megtapasztalni,hallani a betegségről nem ugyanaz,de...Szerintem nem készült fel a megpróbáltatásokra,ami ezzel a betegséggel jár,de ha már segíteni nem tudott,ne rontott volna a Társa helyzetén,állapotán.

Barátomnak nagyon jó pszichiátere van(ismerem,kezelt engem is),lett volna kit az ex-nek megkérdeznie,együtt működni a pszichiáterrel,esetleg venni a fáradtságot és utánaolvasni a nyavalyának.És megérteni...Ha a betegséget nem is,de a Társát igen.

Bárki mondhatná,nem értem meg,nem tudom milyen ez,mert csak kapcsolat,és nem élünk együtt,de magamból indulok ki,még ha a nyavalyák nem is ugyanazok,mivel nekem nincs skizofréniám.Amíg létezett a családom...Ahogy én hullámoztam,úgy hullámoztak Ők is velem.Nem lehet felemelő élmény valakinek a szülőjét napokig,hónapokig többször látni az ágyban,mint talpon,és ezt évekig megtapasztalni.Tegyük félre a gyerekeket,maradjunk a Társnál.

A Társ felől érkező nem megértés...Ha Ő nem ért meg,akkor ki...?

Annyi "normális" ember foglalkozik spirituális dolgokkal...Ez legyen a legnagyobb bajod az életben!:)

Kissé nehezen fogalmazok,megint gyógyszercsere.Állítólag rekordot döntöttem.Ez a 23. féle vacak.A 23-ban benne a Xanax és a Rivotril is,amit többször is "bevetettek".Kül,szinte mind az eddigi...Az eddigi 22-ből...Várj...18 vagy 19 többször is lett próbálva.Általában kettő vagy három fajta bogyesz megy együtt.

A Xanax jó volt,de egy idő után már három óránként szedtem,mégse hatott.Amit a párod beszedett...Mennyi is van egy dobozban...?Az sok...Soha nem mertem önhatalmúlag emelni az adagom,csak amennyit az orvosom megengedett maximális adagot,addig mentem.Önhatalmúlag elhagyni...Na,azt csináltam,aminek sosem lett jó vége.

Majdcsak kinyögöm a sok körítés után...Ne hagyd el Őt,"csak" azért mert van betegsége.Ha a jellemét nem lehet elviselni,az más,és vannak olyanok is(Sokan!),akik visszaélnek a betegségükkel.Ő ilyen...?

Volt egy barátom a házasság és a mostani kapcsolatom között.Igazi Energiavámpír!Kérte a segítséget,de minden segítségemet elutasított és nem tudott,nem akart megérteni.Ő nem skizofréniás.

Aki betegebb,mint én,az ért meg...Itt álljunk meg.Nem szeretem magam betegnek nevezni és kerülöm is.Előfordul,de nem szokásom magamat betegnek nevezni.És versenyezni sem szoktam,ki a betegebb.Hogy ez mit számít...?Szerintem nagyon sokat.Bizonyára megtapasztaltad a rendelőkben, esetleg a kórházban,hogy vannak azok a "nagyon beteg" típusok.Szánalmasak...

Szóval...Nem tudom,hogy együtt fogunk-e élni a barátommal valaha is,de ha mégse,tuti nem a betegsége lesz az oka.

Mondd,miért ne lehetnétek együtt boldogok...?:)Egy "egészséges" Társ Téged mennyire tudna megérteni...? Nagy EQ-ja kell legyen,aki az ilyen lelki mizériákkal vacakolókat megérti...

Egy kissé hosszú lettem,pedig csak a címet kérted.Próbálok segíteni a magam módján,és egy kis lelket önteni beléd,mert nagyon elkeseredettnek tűnsz.

Amikor ezeket írom neked,ezt megelőzően napokig alig aludtam,rengeteg rosszullét,félig kialakult pánikrohamok,bogyeszcsere,majd' egy 24 óra alvás,düh,önsajnálat.Szerinted ezt hány "egészséges" férfi tűrné el...?Okés,Ő nincs mellettem fizikailag,de tud erről és meg kell tanulnunk nem zuhanni,ha a másik bajban van.

Ne zuhanj vele,csak úgy tudsz segíteni Neki.Szerintem...

Kedves 22es. Hozzaszolasodbol ugy értem hogy a te barátod is beteg és te is. Jol értelmezem?

A párodnak milyen problémaja van?

Hogy tudod kezelni a krízishelyzeteket?

A páromnak nincsenek ilyen téveszméi. Legalábbis nemtudok róla. Ami még elég fura nála az az hogy vonzódik a spirituális dolgokhoz. Eléggé beleéli magát, és nemtudom eldonteni hogy ez csak túlzott érdeklodes vagy a betegség egyik tunete.

Arra szeretnélek kérni hogy ird meg nekem az internetes cimet ahol tanácsadásra van lehetoseg családtagoknak.