Sértődés látszólag ok nélkül? (beszélgetős fórum)

Ha van egy közös ismerős, akkor rajta keresztül esetleg ki lehetne tudakolni. MÁs esetben sajnos lehet, hogy soha nem fogod megtudni.

Amúgy 2 verzió lehetséges szerintem:

1. Tényleg megsértődött

2. Tőled függetlenül történt vele valami ami miatt padlóra került és nem akar senkivel sem beszélni (tehát nem csak veled).

Ezek után beszélgessen veled a dilemmádról az, aki akar. Nekem nincs több mondanivalóm.

Te is azok közé az emberek közé tartozol, akik csűrik-csavarják, hogy nekik legyen igazuk. Hát, legyen igazad!

Nem, tényleg nem akarom érteni a problémádat.

Hogy összefüggésben lássa valaki, és egyértelmű legyen, hogy mit mire válaszoltál, egyszerűen meg kell nézni az előzményt.

Összefüggéseiben szoktam nézni a dolgokat, nem vaktában, előzmények olvasása nélkül.

Nekem nincs is miről a sértődéssel kapcsolatban beszélnem, mivel nekem nincs vele bajom!

Ha még mindig nem akarod érteni, az nem az én bajom.

Tényleg nem azt írtad? Akkor ez mi? Te írtad: „Hát nem áll velem szóba, tehát nem is tudnék, meg nekem nincs is miről.”

Tehát, hol forgattam ki a szavaidat?

Ha neked nincs is miről beszélned vele, akkor mégis miért töprengsz azon, hogy miért is sértődött meg látszólag ok nélkül?

Nekem - ha nincs miről beszélnem valakivel - akkor egyszerűen nem foglalkozom vele. De te valamiért mégis rágódsz rajta. Mindennek van oka...

De te sem beszélsz és az már kettő.

Mint ahogy a megoldás is kettő.

Nos jó, akkor leírom.

Évekig, ha találkoztunk ment a poénkodás, örültünk egymásnak, érdeklődtünk egymás iránt. Aztán egyszercsak ennek szöges ellentéte. Ezt úgy kell elképzelni, hogy mondjuk márciusban még ment a vigyorgás (mint mindig), aztán legközelebb májusban találkoztunk, amikor meg már köszönni is alig akart, mutatja, hogy neheztel. És ez megy azóta. Én pedig értetlenkedek, mert látszólag erre semmi, de semmi oka nincs, mivel nem tettem semmit.

Sima ismerősi viszony.

Azt hogy ő mit akarhat, nem tudhatom, nem látok a fejébe. Én nem akarok tőle semmit.

Nem, nincs mindig ok. Van, hogy egyszerűen csak másfelé visz az utatok, egyikőtök változik, a másik nem, nincs miről beszélnetek.

Egyébként miért lenne álszent az, aki nem kattog állandóan azon, hogy valaki miért ignorálja? Én pl. háromszor hívok fel valakit, ha nem reagál, nem ír, nem vesz rólam tudomást, nem hívom többé. Harag nincs, ha jelentkezik, felveszem, de én állok sorban azért, hogy valaki méltóztasson időt fordítani rám.