Pénzkérdés (beszélgetős fórum)
Minek zene, minek sport és különórák?!
Hááátööö basszus...nem is tudom...hm...talán több lesz tőle? Talán szélesedik a látóköre? Egészségesebben fejlődik? "Társasági életet" él? Intelligensebb lesz? Hozzátud szólni majd felnőttkorában egy társaságban dolgokhoz? Okosodik? Lesz kiforrott világlátása? Magabiztos és céltudatos lesz? A fene sem tudja...elbizonytalanodtam:)
Nekem ezért.
De ismétlem megértem akinek nem. Mit bánom én, ebben sem egyformán gondolkodnak az emberek.
Jó, értem, de egyik dologból jön a másik, diszlexiás, tehát a magántanár is ugye pénzbe került,aztán ha nem tud úgy továbbtanulni mint mások, akkor ez a munkalehetőségeit is leszűkíti, ebből jön, hogy még nagyobb szüksége lesz a ti segítségetekre a boldoguláshoz, vagyis az összeg, amit írsz, nem lesz elég.
Azt is megértem, hogy sokaknak nincs más választása,de nem ez volt a téma.
De én nem is próbálgatàsról beszélek. Sport=megalapozod a felnőttkori egészségi állapotât.
Zene=az agy középső része jobban fejlődik, ez más tanulnivalóknál lesz hasznos, ezért nemcsak az az előnye, hogy valaki zenét tanul, hogy akkor tud valamilyen hangszeren játszani (mert ez, valljuk be, ha nem zenész lesz, akkor a majdani munkájához nem nagyon kell), de teszem azt, mit szól hozzá,ha a zenetanulásnak köszönhetően jobb matekos lesz vagy jobb kapacitásai lesznek azokban a tárgyakban, amikhez szintén ugyanazt a területét használjuk az agyunknak, amit zenetanulâskor? Ez már igencsak rányom a későbbi tanulmányaira is.
Vagy a nyelvtanulás, az ilyen tanulmányi utak sem olcsók és hasznosak is, ezek ovis gyerekek szüleinek még eszükbe sem jut, hogy erre és hasonló projectekre talán jó lenne rakosgatni, mert amikor majd ott lesz az alkalom, akkor úgy hirtelenjében nehéz lesz (vagy lehetetlen) kiperkálni akkora összeget, akik előtte is úgy éltek, hogy ezekre nem jutott volna. A fizetések nem mindig emelkednek azzal együtt, hogy nagyobb lesz a gyerek, a költségek viszont igen.
Egyébként nem ítélkeztem, hogy most ki hogy dönt, csak megjegyeztem, hogy meglátszik, hogy kinek vannak kisebb gyerekei, mert felhördültek az összegeken. Most teljesen mindegy, hogy kinek áll ez rendelkezésére, kinek nem, a kérdés az volt, hogy mi az, ami elég lenne.
De akkor mégsem annyiban van. Ha másra tàmaszkodtok, akkor nem annyiból éltek ti sem, amit írtál, mert az extrákat nem te fizeted.
Nekem az a furcsa, hogy akik felhördültek a simple és mások által írt összegen, azok azt gondolják, hogy az egymilla otthoni viszonylatban arra kell, hogy nyaralásra, iphone-ra költse az ember? Attól lehet valaki nyugodt? Egy évre a zeneórák szerintem otthoni viszonylatban is kerülhetnek 200 ezerbe és ez még mindig nem a nyaralásra, új telóra,stb-re költött pénz, hanem még mindig a gyerekekre befektetett pénz.
Ahogy egy családban több gyerekkel, mindkét szülő dolgozik, nem ritka, hogy 2 kocsi van és azokat fenn kell tartani, és mèg mindig nem arról van szó, hogy azért került sokba a kocsija, mert egy drágát választott, hanem a sok kötelező szervízelés, biztosítások, egyebek.
Pl mi hegyi tó mellett lakunk, sok a hegyi út, emelkedők, stb, nem lehet akármilyem a kocsink sem és kettő kell egy családba és nem menőzésből van ilyen, hanem mert a lakóhely megkívánja, gyalog nem járhatunk, mert minden messzebb van. Így magát az autót sem tekintem státusz szimbólumnak, hanem egy szükséges dolog a maga szükséges költségeivel.
Persze, hogy aki olyan helyen él, ahol gyalog mindenhova mehet vagy jó a tömegközlekedés, az választhat, hogy vesz vagy sem, de azért van, akinek meg kell, hogy vegyen, mert mindenhez kell.
Sőt, ezek a dolgok minden más ELŐTT vannak,a nyaralás, síelés csak ezek után jönnek a sorban.
Ha sport, szakkörök,tanulmányi utak után még jut nyaralásra,új telefonra, egyébre, az is jó, de nekem nonszensz, hogy valaki hamarabb költ nyaralásra, mint a gyereke továbbtanulására.
Nem tartom valoszinűnek,hogy aki ugy ahogy kijön annak elèg lenne ennyi,csak nincs más lehetősège.A volt fèrjem jogász havi közel fèl milliot keres.Ahol most dolgozik több mint egy èvet várt erre az állásra mire bekerült erre a munkahelyre hozzáteszem protekcioval került be.Viszont gyüjti a pènz èvek ota lakásra gyüjt szerintem amennyi pènze van abbol már kèt lakást vehetne,de nem teszi mert 48 èvesen anyuci kisfia a szüleinèl lakik neki vajon milyen èletcèlja lehet!?Valoszinű semmi
.
De a bevezetőben az is volt, hogy mennyi az annyi, amiért már nem mennél külföldre, hanem itthon élnél.
És ez a "ellenni-lenni" nekem furcsán veszi itt ki magát. Mert mit tegyen, most komolyan?:))
De tèny, hogy akinek kicsi gyerekei vannak, általában még nem èrdeklik a tandíjak sem, ha pedig olyan a keresetük, hogy hónapról hónapra él, elég annyi, hogy "kijövünk". De valahol már ott kezdődik az, hogy el kellene kezdeni félretenni, vagyis ha ennyiből nem tud félretenni, akkor mégsem annyira "jön ki"
Főleg azért, mert a gyerek csak kicsi, de nem buta... lát egy életviteli mintát, amit ösztönösen másol. Nyilván van egy széles réteg, ahol tanult reménytelenség uralkodik különböző okokból, most tételezzünk fel átlagpolgári létet.
Pontosan!
Más megélni és élni. Más ellenni és lenni. Más vegetálni és aktívan élvezni a mindennapokat az "életet". Kihasználni a lehetőségeket, akinek az okoz örömet, a kihívásokat.
Ahhoz, hogy egy gyerek kicsit más legyen, "több" legyen, képes legyen, akarata legyen, esélyekkel induljon igenis kellenek a különórák, a sport, a nyelvtanulás, esetleg hangszer, szakkörök. Mit tudom én, kinek mi. Ki kell aknázni a képességeit és abban fejlődjön. Csinálja azt amiben jó. . Focizzon, balettezzen, kajakozzon, népitáncoljon, akármit.
Az sajnos nem elég amit az iskolába "magukra szednek". Én személy szerint keveslem. A szülőnek ezt ki "kell" pótolni. Muszáj...ha azt akarjuk, hogy a gyerekünk jussunk valamerre abba igenis plusz energiát kell fektetni. ha majd nem megy a matek, matektanárt fogadni mellé...stb.
De aki ezt nem így gondolja, én azt is megértem. Én a gyerekem (és a magam )tekintetében maximalista vagyok.
Szóval ezzel csak azt akartam mondani, hogy számomra a "megélünk, elvagyunk"....olyan nyögvenyelős szaga van. És szerintem ez nem jó...de persze értem.
Ez talán kicsi gyerekekre vonatkozik. Az élet jóval több mint kifizetni a számlàkat, kaját, ruhàt, nyaralást, stb. De tèny, hogy akinek kicsi gyerekei vannak, általában még nem èrdeklik a tandíjak sem, ha pedig olyan a keresetük, hogy hónapról hónapra él, elég annyi, hogy "kijövünk". De valahol már ott kezdődik az, hogy el kellene kezdeni félretenni, vagyis ha ennyiből nem tud félretenni, akkor mégsem annyira "jön ki", az ilyet túlélésnek nevezem, nem életnek.
Lehet, hogy erre a "kijövünk" állapotra még be is vállal több gyereket, de taníttatni már nem futja, szóval a korrekt összeg mint válasz a fórumkérdésre nemcsak az lenne, amiből tudsz kaját, ruhát venni, hanem amiből tudja valaki fedezni a gyerekei tanulását is, és a többit is. Ezért szerintem sem sok, amiket a többiek írtak, mert ők figyelembe vették ezeket is. Neked soknak tűnik mert abból indulsz ki, hogy végülis ha pelenkára, mittudomènmire elég, akkor elég, ha ezenkívül lenne, akkor vajon ki milyen hülyesègekre költenè.
Bár nem tudom, hogy mekkorák a gyerekeid. Akinek nagyobb van, azok tudják, hogy mi mindenre kell több, ami még nem is a hülyeség kategória. Nem okvetlenül arra, hogy jobb ruhái legyenek, hanem egyes kötelező dolgokra. Pl tankönyvek nálunk a 11 éveseknek is 600€ 3 évre de nem lehet évente befizetni 200-at, hanem egyszerre kell előre kiperkálni. Mi ezért akkor megszavaztuk, hogy tabletből tanuljanak, úgyis ugyanannyiban van, de maga az összeg elég húzós lehet olyanoknak, akik csak annyit keresnek, hogy épp elég, de ilyen extrákra nem tudnak félretenni. Aztán passz, ha az oktatás otthon annyira kedvezményes (de nem úgy vettem ki), akkor persze, az is lehet egy elegendő összeg, amit te írsz.
De ez 2 ember keresete, én úgy vettem ki a fórumból.:))
És úgy indult a kérdés, ha már lakás, kocsi adott, tehát alapvető dolgokra nem kell spórolni. :)))
Értelek. És addig jó míg te így gondolkodsz...vagy nem tudom. Lehet, hogy nem jó. Messzire vezet, lehetne ezekről napokat polémiázni.
Nekem erről kicsit más a véleményem, nem vagyunk egyformák.
Egyébként nekem is mondták már, hogy a lányomnak csak megszületni volt nehéz. Ekkor szépen, halkan, mosolyogva azt mondom, hogy képzeljétek még sz sem. Reggel kezdett el fájni a hasam délbe bementünk a kórházba, kettőkor szülőszoba és 5-re megszületett.
Mi a tesómmal úgy indultunk, hogy volt egy garzonunk és egy skodánk. Innen "építkeztünk". Tehát az én szüleim is toltak a seggem alá és én is toltam. És én így tudtam/tudok segíteni, hogy nem a 0-ról indultam.
Egyébként meg mi a "sok", mi a "rengeteg"?
Ha nem tudja felélni vagy nem akarja, akkor tegye félre. Mint ahogy a régi öregek mondották volt: a kerék forog, egyszer, lent, máskor fent. Nem mindig megy a szekér.
Okos, felelős ember gondol a rosszabb napokra is. Miért baj az ha van mihez nyúlni?
Nekem pl. biztonságérzetet nyújt ha van félretett pénzem és egy kis tartalékom.