Ötvenen innen, és túl....bárki (beszélgetős fórum)

Irigyellek mindkettőtöket. Nekem sokkal kisebbre sikeredett családom van már. Édesanyám 30 évvel ezelőtt, édesapám 27 évvel ezelőtt, az egyetlen öcsém pedig 10 évvel ezelőtt halt. meg. Édesanyám a férjhezmentelemet sem érte meg, édasapám még látta a lányomat, sőt az öcsém lányát is. Apósom és a férjem öccse is mehaltak már. A férjemnek van egy huga (velem egyidős), egy fia és 2 fiú unokája. Velük nagyon jó a kapcsolatom. Az anyósomat imádom. Ők egy helyen laknak (nem egy lakásba, csak nem messze egymástól)

A szüleim testvérei egy kivétellel meghaltak. Édesanyám huga él még, meg az ő családja, elég messze laknak, de évente többször meglátogatjuk őket.Az unokatestvéreim szétszéledtek az országban nem igen tartjuk a kapcsolatot. Nem rajtam múlott:(

Az öcsém, amikor meghalt a sógornőm egy kicsit elfordult tőlem, de a lánya a keresztlányom, így rajta keresztül tudtam a sógornőmről. A keresztlányom 3 hete szült egy győnyöű Hanga nevű kislányt és ekkor lényegesen közelebb kerültünk a sógornőmmel. Az volt a problémája, hogy az öcsém halála után talált magának egy partnert és gondolta, hogy nem nézném jó szemmel. Hát ilyet a világ nem látott még, hogy ilyet gondoljon rólam. Nagyon rendes az élettársa, ugyanis az öcsémnek még egy fia is született, most 22 éves, ott lakik velük és amiben tud, segít a gyereknek is az élettárs. Mondjuk elég messze lakunk egymástól, de legalább már telefonon, meg a neten keresztül tartjuk a kapcsolatot.

Most egyenlőre a férjem hugának kisebbik unokáját, aki 8 hónapos, imádom, unoka helyett.)

Igen,úgy szép az élet,ha zajlik! Szerintem nincs is időd unatkozni....és ez jó! Amúgy sem unatkozik az ember,mert mindég talál magának tennivalót(ha akar),de ha még annyi unoka is körülrajong,akkor az igazán jóóó! :)

Sajnos az én szüleim már nem élnek köztünk:(

Édesanyám fiatalon elment,csupán 54 éves volt...Ő is óvónéni volt.Amig élt,nagyon odaadó nagymama volt.Sokat mesélt a 3 és fél éves unokájának(a lányom),rajzolta is a meséit(még megvan a vadkacsás rajza...).Én elmentem dogozni,előre vittem a lányomat anyukámhoz,aki egy szóval sem mondta hogy nem érzi jól magát,nem tud vigyázni rá...annyira segiteni akart szegény...és amikor hazajöttem,már nem volt magánál.Hát ő ilyen nagymama volt.Édesapám a tavaly hagyott itt minket,hirtelen.Ez a történet most már szomorúvá sikeredett,pedig nem igy akartam...

Szóval,nagy családom nekem is van.Ugyanis édesapámnak még három lánytestvére él.Azoknak gyerekei,már unokái is vannak.Összeteartó család vagyunk,a névnapokra mindég mindenki elmegy,ilyenkor összeülünk és jó nagyokat beszélgetünk.Bajban pedig mindég számithatunk egymásra.Van egy öcsém is,nekik nem lehetett gyerekük,igy örökbefogadtak egy kislányt,aki már "nagylány",és 12 éves.

Sajnálom hogy nem lehett még egy gyerekem,remélem,a lányomnak lesz legalább kettő.

Nekem meg két kis aranyos tündérkém! :)

Igen, a nagymamaságra készülni kell! Nagyon jó nagymama leszel, ez biztos, és ez egészen más érzés , mint amikor a sajátunkat dédelgettük, szerettük!

Köszönöm a szép szavakat, tényleg szép nagy családom van: élnek még a szüleim, van két hugom, azoknak a családjaival is jó a kapcsolatom, van két lányom, akik az én hivatásomat folytatják tovább, és az unokáim. Szóval zajlik körülöttem az élet hála Istennek!

Tudom hogy nem mi döntjük el...,de várni a nagymamaságot és arra gondolni,hogy mekkora ajándékot kapunk majd a sorstól,azért lehet! :)Majd ha eljön az ideje,nagyi leszek én is(remélem).

Neked nagyon szép és nagy családod van.Az unokáidra is büszke lehetsz!Helyes gyerekek.Ők is boldogak lehetnek hogy segitőkész és szerető nagymamájuk van.

Azt hiszem én is jó anyós vagyok.Szeretem a vejemet,mintha egy kicsit az én gyermekem is volna..A"gyerekek"döntését tiszteletben tartom és nem szólok bele az éltükbe.Sajnos nekem csak egy lányom van,nem számithatok sok unokára:(

Nekem is ez volt életem fő vágya. De 52 évesen az unoka még a Holdban van:((

Pedig bolondulok a gyerekekért. A férjem már nem igen enged el egyedül a boltba, mert attól fél, hogy megvernek, mert ha meglátok egy pici babát addig settenkedek, amig meg nem foghatom:(

Azt nem mi döntjük el, hogy mikor leszünk nagymamák! Azt a helyzetet csak élvezni kell , én 43 évesen lettem nagymama, ma legidősebb unokám 17 éves múlt. nagyon büszkén sétáltam vele, hiszen gyakran nézték az én kisfiamnak. Ma is nagyon jó a kapcsolatunk, de a többiekkel is, és ennek nagyon örülök!!

Anyósnak meg nem nehéz lenni, csak nem szabad beleszólni a fiatalok életébe! ha kérik a segítségemet segítek, ha nem tudomásul veszem, és élem a magam életét.

Tudod,én szeretnék fiatal nagymama lenni!Egy pici aranyos apróságot dédelgetni,szeretgeni...,amikor meg már értelmesebb meséket mondani neki,játszani vele..stb.."igy,fiatalon". :)

Biztosan a lányod is hamarosan megtalálja az 'igazit',és te is boldog és jó anyós leszel:)

Mit akarsz ilyen fiatalon?

Én 5 évvel idősebb vagyok, a lányom lassan 30 és még férjhez sem ment. Hiába, a sok tanulás, most meg a karrierépités, fiú meg egy szál se. A hozzávalók már megnősültek, vagy 20 éves szőkékre várnak:(

Még nincs:)

A lányom az idén végzett,előbb kell egy jó munkahely.A babát csak jövőre vagy jövő utánra tervezik....,bár én szeretnék már unokát.

Kedves Éva,ha ennyire tetszett Erdély,és jó volt itt lenni,feltétlenül el kell még jönnöd!

Erdély "varázslatos"és gyönyörű!!!!!!!!!!!

Nagyon szép helyek. Én pár évvel ezelőtt csoportos úton voltam erdélyben. Voltunk Kolozsváron, de Székelyudvarhely volt a törzshelyünk, onnan jártuk buszal a vidéket. Voltunk a parajdi sóbányába, lenyűgözött, voltunk a Békás szorosnál, hát állítom, hog szebb, mint Görögorzságban a Meteorák (ott is jártam, de ott piszokira féltem, itt meg nem) és még több helyen

Csisonylyó mély nyomot hagyott bennem. Ha jól emlékszem ott van az a lenyűgöző templom. Jártam Európában több helyen, de az a templom a szívember egyenrangú helyet foglal el a vatikánnal.

Egébként amikor a templomba bement a csoportunk Mária meg is jelent és végig ott volt, amig mi is ott voltunk. Ilyen Mária jelenésem Rómában volt még.

Szóvl a szívem nagyon visszahúz arra a tájra:)

Várnod kell még,nem azonnal gondoltam...,de hamarosan lesznek! :)

A múlt hónapban voltunk a hegyekben túrázni,azok közül teszek fel néhányat.Kb tőlünk 30 km-re készültek.

Az a gond,hogy nagyon nehéz választani ötszáz fotó közül,mindegyik kedves valamiért.

Olvastam, ám... :)

Én nem Székelyföldön élek,hanem Kalotaszegen.Kolozsvártól kb 50 km-re,egy kisvárosban.Gyönyörű vidék a mienk is.Fogok kitenni képeket az adatlapomra,majd nézzétek meg!

Szép estét Neked:)

Szia:)

Azért a hozzászólásokból lehet következtetni....

Amúgy egyszerű ember vagyok,szeretem a természetet,a természetes dolgokat,érdekel minden amiből tanulhatok.Szeretek kreativkodni.

Van egy szerető családom:férjem,lányom,vejem.

Pl. rólad:)

Nem írsz naplót, így nem tudom ki és mi vagy:)?

-én is itt vagyok!!!!!

-kéne egy téma,miről beszélgessünk??