Őszintén félek az anyaságtól (beszélgetős fórum)
Hááát félni nem is kell, mert mindenképpen megváltozik minden, szóval meg kell csinálni mindent. A férjemnek van sokkal fiatalabb testvére, úgyhogy ő is sokat gyakorolt, nekem meg sokat segített. :)
A vejem is teljesen el tudja látni a gyerekeket.
Remélhetőleg minden rendben lesz! :)
Senki sem születik anyának, de a gyerkőccel együtt mindent szépen megtanulunk. Az önzőség pedig elapad, mert igen, a gyerek az első! :) Meg lehet találni az egyensúlyt, még ha nehéz is. Azért nem kell mindent feladni, csak más lesz a fontossági sorrend. Szerintem. De mindenki másképp csinálja! ;)
Ez a videó csodálatos, nekem is eszembe jutott anyukám,
És igen pont ettől az óriási felelősségtől vagyok begyulladva, hogy már nem csak , én, én én, leszek, hanem csak ő,ő,ő,,,,
Köszi a videót, és a megnyugtató válaszokat,
Tudjátok olyan érdekes, hogy tudom hogy bennem fejlődik egy pici élet, és nem érzem, talán majd ha elkezd rugdosni, megváltoznak az érzéseim is, holnap kell mennem a 12 heti uh, ra.
Izgulok,,,,
Visszagondolva a fiatalkori önmagamra, bennem fel sem merült, hogy máshogyan döntsek. Viszont pár hetesen, még nem is látszott a pocakom, de megrémültem attól a gondolattól, mi lesz, ha munka után elfelejtek menni a bölcsibe, vagy az oviba a gyerekért. :DDD Hiszen addig én is éltem a magam rutinja, szabadsága szerint.
Mire megszületett a fiam, ilyesmi már nem foglalkoztatott. Olyan volt, mintha mindig is lett volna gyerekem. :D A gyerekmentes előző életet az ember el is felejti, nem is kívánja vissza. :)
Így igaz. :)
Jó emlékezni a saját édesanyánkra és arra is, amikor a saját gyerekeink ölelését, szeretetét kapjuk.
Köszi, hogy feldobtad ezt a témát.
A hónap legjobb fórumának szavazom.
-----
Később (még ma) írok ehhez hosszabban.
Jobb, ha felkészülsz, ezt nézd meg! ;)
Mi is meg tudtuk oldani, te is meg fogod!
A világ legnehezebb munkája - Felirattal
Szerintem ezek az érzések normálisak, nagyjából mindenkiben felbukkannak.
Sőt a kicsengése pozitív, mert már előre átérzed a felelősséget.
Az már jó, ha felismered, hogy vége a gondtalan felelőtlen életnek.
Ja jól értem, kisbabát vársz.
Biztos tombolnak a hormonok.
Sok boldogságot kívánok, kismama! :)
Lehet hogy most sokan fognak köpködni, de valahogy úgy elbizonytsalanodom néha, hogy valóban készen állok e az anyaságra.
Olyanok járnak az eszembe , hogy jó döntés volt e megtartani?
Eddig csak magamért éltem, lehettem felelőtlen, és csinálhattam bármit.
Valahogy nem tudom felfogni hogy anya leszek, persze boldog vagyok , de bizonytalan, nem érzem magam anyának, és nem biztos hogy így akartam,
Ezek az érzeések normákisak?
További ajánlott fórumok:
- A Suttogó módszerről őszintén, egy anyától, aki kipróbálta
- Depressziómról, nagyon őszintén
- Miért szeretsz ide járni hoxázni? Csak őszintén, ok?
- Szerintetek érdemes őszintének lenni az ismerkedés időszakában? Megosztanátok a tapasztalataitokat?
- Meg lehet fosztani egy kereszt anyát a kereszt anyaságtól?
- Félek az anyaságtól és azt sem tudom vágyom-e rá igazán