Örökbefogadás-örökbeadás (beszélgetős fórum)
Mindenképpen van esély. Bár, ha 4 éves korig is vállaljátok, lehet, hogy hamarabb kerültök sorra. A legtöbben 0-3 éves gyermekre várnak.
Megyétől is függ egyébként, meg attól is, hogy van-e származási kikötésetek.
Sziasztok!
5 év sikertelen lombikozás után be kellett látnunk, hogy nem lehet vérszerinti gyerekünk, ezért az örökbe fogadás mellett döntöttünk. A folyamatot elindítottuk, pár héten belül megyünk a pszichológiai beszélgetésre. Az ügyintézőnk azt mondta, hogy 2,5-3 órás lesz, és lesz benne egyéni-, illetve közös beszélgetés, és tesztek kitöltése.
Szeretném megkérdezni Tőletek, hogy mire számítsunk ezen a beszélgetésen, és hogy milyen teszteket kell kitölteni?
Másik kérdésem pedig az, hogy 43/45 évesek vagyunk, 0-3 éves gyermeket szeretnénk, korrigálható egészségi állapotban. Tudja valaki, hogy megközelítőleg mennyi a várakozási idő (országos listáról), illetve ennyi idősen van-e esélyünk egyáltalán?
Köszönöm, ha válaszoltok! :)
Amúgy szerinted van olyan örökbefogadó aki annyira gyűlöli a vszi anyát hogy nyíltan szidja a gyerek előtt? Én ezt annyira nehezen tudom elképzelni, főleg mikor látom hogy mennyire érzékeny pont ez egy örökbefogadott gyerek életében... az enyém pl. kifejezetten sokat gondol rá, szereti még ha távolról és ismeretlenül is, foglalkoztatja hogy boldog-e, jól van-e, örül ha néha valami hírmorzsa jut el hozzánk amiböl arra lehet következtetni hogy az ő élete is egyenesbe jött... mekkora sebet lehetne ejteni egy ilyen gyereken ha szidnánk a szülőanyját??? Nem hiszem hogy van olyan aki ezt megteszi ha érti hogy mit okoz vele...
Az alap szerintem hogy nem szidjuk... mondjuk mi senkit nem szoktunk. :) Ami pozitív vele kapcsolatban azt nem hallgatjuk el, ami meg nem annyira az, azt próbáljuk megérteni, tanulni belőle stb. de így van, ítélkeznünk nem nekünk kell és nem kell a gyerekeinket sem erre tanítani.
Valószínűleg félreérthetően fogalmaztam. :) Úgy értettem, hogy pozitív képet kell kapnia a vér szerinti anyáról, hogy nem beszélünk róla csúnyán, nem "szidjuk" amiért örökbe adta a gyerekét. Alapvetően egyetértek azzal, hogy reális képet kell, hogy kapjon, de majd úgy szeretnék erről beszélni vele, hogy ne ítélkezzem a biológiai anya felett, mert ez szerintem fontos, hiszen nincs is jogom ítélkezni senki felett még akkor sem, ha én másképp látom a dolgokat. Aztán majd látjuk, hogy sikerül, de a Férjemmel igyekszünk amennyire lehet előre felkészülni erre, aztán a gyerek személyiségétől is függ, hogy milyen beszélgetéseink lesznek a témában. :)
Az első részével egyetértek. Nálunk egyelőre jól alakul, sokat, nyíltan és őszintén beszélünk az örökbefogadásról, a saját történetéről és a vér szerinti szülőkről, családról is. Nemcsak az anyáról, mert ahogyan érik egy gyerek gondolkozása kezdi látni hogy a szülőanyja nem egy légüres térben létezik, hanem családban, kapcsolatokban stb. Kezdi elemezgetni a környezet viselkedését, hozzáállását is, és bizony gondolkozik azon hogy kinek milyen szerepe, felelőssége van a történetben. Közben már a saját későbbi életére is vonatkoztat dolgokat pl. sokat gondolkozik azon hogy hogyan tud majd felnőtt korában olyan társat találni akiben megbízhat (szemben a vszi anyával aki ugye magára maradt) vagy hogy hogyan szeretne ő gyereket vállalni. Nem tudom kinél nikor jön ez el, ő 9 lesz de nagyon komoly beszélgetéseink vannak.
A második: biztos vagyok benne hogy nem szabad mindenáron pozitív képet festeni a vszi szülőről. Inkább a reális képet kell valahogy lépésről lépésre közelíteni. Pontosan azért mert a vszi anyáról alkotott képet a gyerek továbbviszi, beépíti és adott esetben viszonyítási pontokat fog találni benne a saját életére vonatkoztatva. Szerintem fontos tudnia azt is, hogy hol van a történetben a szülőanya, a vszi család, a szűkebb és tágabb környezet felelőssége, és nem szabad egy idilli képet festeni erről. Pl. nem ítélem el a vszi anyát aki 17 évesen lemondott róla, de elmondom hogy ez egy lehetőség volt, és hogy ezt a döntést sok körülmény befolyásolta (pl. a család támogatásának a hiánya) és bizony felelőtlen vagy rossz döntések sora vezetett ide (pl. rossz társválasztás, korai és meggondolatlan szexuális kapcsolat, a védekezés hiánya stb.) Tudnia kell ezekről is, mert ebből is tanul. Egyszóval én annak a híve vagyok hogy próbáljunk a valóság közelében maradni... :)
Abszolút egyetértek! Terveink szerint tudatosan figyelni fogunk arra, hogy ez nálunk ne legyen tabu téma és arra is, hogy pozitív képet fessünk a vér szerinti szülőről.
Szerintem nagyon természetes igény hogy találkozzon a szülőanyával, ami előbb-utóbb felmerül. Az más kérdés hogy van-e olyan viszonya az örökbefogadott gyereknek a szüleivel hogy ezt ki is meri mondani ill. hogy később hogyan éli meg a helyzetét. A kíváncsiság mindenkiben ott van, és szerintem az a jó ha erről nyíltan lehet beszélni.
Nekünk több helyen úgy mondták, hogy nem az a jellemző, hogy megkeresi a vér szerinti szülőket. A szándék a legtöbb esetben megfogalmazódik, aztán tett nem lesz belőle.
Mindegyik örökbefogadott gyerek felnöl egyszer, és legtöbben megkeresik a vér szerinti szülöket mert tölük is akarják hallani, hogy mi a történetük.
Ez egy teljesen természetes vágy. Az nem is kérdéses, hogy a családjukban már Sokkal korábban kérdeznek erröl.
Akinek ez belefér az nem gondol rá hogy a gyereke felnőtt is lesz, kérdezni fog (melleslwg ehhez fel se kell nőnie, nálunk 2 éves korban jöttek a kérdések). Arra meg végképp nem készülnek hogy őszintén fognak beszélni a gyerekükkel... de megvan mindennek az ára...
Ez is hozzá tartozik az igazsághoz. Ha egy lány szülöket keres a hasában lévö babájának, hamar szembbesül azzal, hogy a törvényes lehetöségei szükek. Ha neki belefér, akkor azszerint választ a jelentkezök közül, hogy ki fizet neki egy kis extra ezt-azt. Valaki mindig fog. Ezt az alapítványoknak nem is kötik az orrára, ez megegyezés kérdése. A baba meg majd felnött lesz és kérdez is. Valaki pedig elszólja magát. Akinek ez belefér... : (
Lehet, hogy naiv vagyok (bár alapvetően nem jellemző rám), de szerintem civil szervezetek ilyesmiben nem vesznek részt. Ez valami magánutas dolog lehet és sok szakember mondta már nekünk is, hogy ezzel nagyon kell vigyázni, mert bizony létezik a jelenség. A 4-5 éves várakozástól mi is totál kivagyunk, de ez van sajnos... :( Sokszor nehéz nagyon, mert ez előtt is nehéz volt.
Eladtak??? Hol működik ez így? Magánúton? Civil szervezetnél? Ha így van, gondolom nagyon titkosan kezelik az ügyet, mégis hogy tudódik ki? Aki fizet, annak hamarabb lesz babája? Mi az, hogy már megvan az ára? Ki mondja meg az összeget? A vérszerinti szülők? Egy 3. fél? Bocsánat, nekünk még csak félúton van a határozat, egy picit megíjedtem a 4-5 éves várakozási időtől, azt hittem a civileknél picit azért rövidebb ez az idő + most még ez is....
Megint eladtak egy kisbabát : ( még meg sem született, de az ára már megvan. Az ilyenekre nem figyel senki?
Igen, de sajnos nem mindig érkezik visszajelzés, legalábbis nekem többen írtak privátban, hogy semmilyen visszajelzést nem kaptak sajnos, csak nem merték ide kiírni, mert vannak, akiknek pozitív tapasztalatai vannak és természetes, hogy a védelmére kelnek. Tudom, hogy rengeteg a feladat az Alapítványnak és huszad rangúnak érzik, hogy válaszoljanak azoknak, akik reménykednek, de azért ők is emberek és sokszor nagyon normálisak is, vagyis azért jó lenne, ha kapnának visszajelzést.
Ettől én is nagyon tartok. Mi van, ha Zitának nem vagyunk szimpik, és "üresben" állunk.....legalább egy visszajelzés jól jönne mindenkinek
Jujj félreértettetek, illetve lehet rosszul fogalmaztam. Abszolúlt jogosnak tartom a közvetítői díjat, értem, én, hogy nem ingyen dolgoznak. Nem akartam felkavarni ezzel az indulatokat. Itt látszik, hogy még semmilyen civilnél nem jártunk, nem tudom mi van leírva, és mi nem.
Felhívtam a Gólyahírt, hát sokkolt az 5 év,hallottam már , de más volt így Mórucz Gabriella szájából hallani. Vagyishát nem is tudom mire vártam, majd nekem azt mondja, hogy max 1 év??????? De nagyon szeretnénk a Bölcsőhöz bekerülni, hátha előbb lenne, mint 5 év....
Jól mondod, a Bölcsőnél a mindenkori öregségi nyugdíj minimális összegének háromszorosa a közvetítői díj, erre törvény ad lehetőséget. Ez most összesen kb. 85 000 Ft.
Igen, hallottam már ezt az első 50 dolgot én is. Majd lesz valahogy, próbálok pozitívan állni a dolgokhoz. Az biztos, hogy az ügyintézés szempontjából a Bölcső korrekt. Más téren meg még nincs tapasztalatom, de remélem, lesz és átmegyünk a rostán. :)
Ó, amennyiszer én az ellenkezőjét tapasztalom....:)
Hát ez az.... szerintem Budavári Zita ügymenete ebből a szempontból sokkal korrektebb. Ő már az elején tisztázza, hogy szubjektív szempontok alapján választ szülőket a megmentett babáknak. A Gólyahír meg csak sok év várakozás után. Igazából ott sem biztos semmi. A sorszám kb. arra való, hogy lenyugtassa a várakozót, amíg pörög.
Ezt a maximálisan elkérhető összeget törvény szabályozza, ha jól tudom a mindenkori minimál nyugdíj összegéből származtatják. (Javítsatok ki, ha már nem így van.)
Szó sincs emberkereskedelemről! Ez közvetítői díj, és az szervezetek működésére fordítják, meg a kismamák ellátására.
Szerintem ez nem lehet a jelentkezésnél visszatartó erő, hiszen lombikra meg satöbbire mennyit otthagynak egyesek? És mellesleg szülésnél is perkálni "kellene".....
...az első 50-en belül már nincs sorszám. Vagyis itt már szubjektívek a szempontok. Ahogy valaki örökbefogad, bejön egy következő várakozó is az első 50-be, így sokan 2-3 évet is ülnek sorszám nélkül, és bizony olyan is van aki azonnal a bekerülés után kap gyereket. A különbség annyi hogy előtte már 3-4 évig számolgatta vissza a sorszámát, és csak utána jönnek a szubjektív szempontok...
A közvetítői díjat nem tudtam, de ha ez előre le van írva, akkor korrekt így szerintem.
A szubjektív szempontokról azért ne legyenek szerintem illúzióid, a Gólyahírnél ugyanúgy megvannak. Ők ugye azt mondják, hogy az első 5
Értem, amit írsz és egyet is tudok érteni vele nagyjából. Csak pont a Bölcső az az Alapítvány, ahol szubjektív szempontok szerint döntenek arról, ki az, aki kaphat babát onnan és ki nem. Ezzel sincs bajom egyáltalán, hiszen mi is itt állunk sorban, pont azért, amit írtál is, hogy kinek mi a szimpatikus. Azonban van ennek egy másik oldala is szerintem. Gyakorlatilag évek telhetnek el úgy, hogy nem tudja meg az ember, hogy szimpatikus-e Budavári Zitának vagy nem. Nagyon sok olyat hallottam, hogy semmi visszajelzés nem érkezett az Alapítvány részéről. Mi most reménykedünk, hogy esetleg jók leszünk oda, de engem is frusztrál néha, hogy eltelt úgy idő, hogy lehet, hogy nem és közben állhatnánk már sorban máshol is. Az, hogy kinek mi a szimpatikus, mivel tud azonosulni szerintem abban az esetben nem annyira számít, amikor a fél karod odaadnád, hogy szülő lehess. Én sem tartom kizártnak, hogy beálljak a Gólyahíres sorba annak ellenére, hogy az együtt szülést én nem pártolom, a Bölcsőnél pont ez is fogott meg, hogy ott ez másképp van. Szóval, én személy szerint képes vagyok alkalmazkodni és áldozatokat hozni azért, hogy anya lehessek.
Tényleg nem szeretnék vitatkozni, de a Bölcsőnél sikeres örökbefogadásnál 85 000 Ft-ot, a Gólyahírnél talán 40 000 Ft-ot kell fizetni. Nekünk ez benne van a Bölcsős megállapodásunkban. Ne érts félre, nem azt mondom, hogy emberkereskedelem, egyáltalán nem! Ez a közvetítői díj, ami szerintem azért van, mert sok a feladata a civileknek és kevés a támogatás az állam részéről (vagyis egyáltalán nincs), amit kapnak.
Nem, akkor nem kell fizetni.
Szó sincs emberkereskedelemről. Arról van szó, hogy Mo-on a civil szervezetek egy csomó feladatot átvállalnak az államtól (krízisterhesek segítése, anyaotthonok fenntartása, örökbefogadás közvetítése stb.) ami által az államnak évi több száz újszülött sorsával nem kell foglalkoznia. Ezt kizárólag adományokból, és az adó 1%-okból finanszírozzák. A regisztrációs díj nem a gyerek ára, hanem egy szolgáltatásé amit a szervezet az örökbefogadni szándékozónak nyújt (foglalkozik az ügyével, segíti az örökbefogadás folyamatában stb.)
Szerinted az lenne a normális ha mindezt ingyen végeznék? Miből??? Merthogy a magyar állam erre nem áldoz.
Emberkereskedelem létezik, de ez nem az. A magánutas örökbefogadások már sokkal aggályosabbak ilyen szempontból, de az meg megfoghatatlan.
További ajánlott fórumok: