Örökbefogadás-örökbeadás (beszélgetős fórum)
Magyarul mit jelent? :-)Én németes vagyok.
Mennyire igaz amit írtál.
Sziasztok! Facebookon jott ez velem szemven, hatha hasznos info nektek is:
🚩WARNING for ADOPTIVE / FOSTER PARENTS about the Finding Dory movie:
Good info posted by another mom of an adopted child.
"WARNING! Before seeing Finding Dory, all foster/adoptive parents should preview the movie first! We thought our teenage bio kids & 9 yr.-old adopted son (we've had him for 4+ yrs) could see it without us previewing it. Our kids sat in the row in front of us. Halfway through the movie, our 100 lb., very tall son, got up and came and sat on my lap for the duration of the movie. Dory has childhood flashbacks throughout the movie as she seeks to find her birth parents. The movie deals with multiple levels of abandonment and loss. While the ending is sweet as she is reunited with her birth parents & we realize her birth parents were looking for her too, there are elements of the ending that can have detrimental results for our adopted kids.
1) It was Dory's forgetfulness that caused her to be separated from her parents.... basically, her separation was her fault.
2) Her birth parents were physically, emotionally, & mentally stable and ACTIVELY seeking for her. This is not the case for MOST of our tender-hearted kiddos. This birth parent 'fairytale image' can create a false image in their forming minds.
3) At the end of the movie, once Dory, Marlin & Nemo find Dory's birth parents, they ALL (including the birth parents) travel back together to Dory & Nemo's home and all live TOGETHER Happily Ever After. Some young foster/adopted kids might think that is the end goal.
So, bottom line... preview the movie first & evaluate for each child. There are some heavy topics brought up in the movie that are difficult for every foster/adopted child to deal with even at older ages, so don't think this cute Disney movie is for everyone."
Nem hogy egészséges gyermek, de egészséges felnőtt sincs. Az ember alapvető személyisége kb1-1,5 éves korig alakul ki. Ezen idő alatt sajátítja el a szülőktől látott temperamentumot, mozdulatokat, mimikát, itt alakul ki a kötődés ami kihatással van a későbbi emberi kapcsolatokra. A szülésnél örökbeadásra váró babáknál sincs több probléma mint alapesetben. Nagyon klassz dolog, hogy vannak elképzeléseink, de nem valószínű, hogy a realitás talaján. A gyerek nem olyan, hogy összeállítják azt kész. Ő egy személyiség egy pici testbe zárt ember, érzésekkel, élményekkel, életkorának megfelelő realitásokkal. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy ha sajátod születne is lennének nehézségek, problémák, ezeken túl kell lépni, mert az egész élet egy lutri. Várakozzatok boldogan, képzeljétek el milyen lesz, és engedjétek el a félelmeiteket.
Sok igazság van abban, amiket írtál. Mármint sokszor látom a környezetemben, hogy "tökéletesen egészséges" gyerekeket mennyire nem becsülik meg a szüleik. Ez sokszor elszomorít. Nem amiatt, hogy nekünk miért nincs, ha nekik van és nem becsülik, hanem amiatt, mert sajnálom szegény gyereket, hogy hiába vannak jó adottságai, nem lesz kihasználva soha, mert nincs mellette senki, akit érdekelne...Nem semmi, amit végigcsináltatok és az sem, hogy be mertétek vállalni a babát, amikor még csak sejteni lehetett, hogy esetleg gond lesz. Nem tudom, hogy nálunk hogy lenne ez, mert hiába élünk megyeszékhelyen, az ország egyik legfejletlenebb régiójában vagyunk, vagyis kevés jó minőségű szolgáltatás érhető el viszonylag közel, gondolok itt most fejlesztésre, speciális intézményekre. Majd látjuk, hogy mit hoz nekünk az Élet és mérlegeljük majd legjobb tudásunk szerint.
Minden éremnek két oldala van :)
Nálunk pl. igaz hogy a szüléskor oxigénhiányos lett, és hogy nagy hátránnyal indultunk, de most már 8 év távlatából látom hogyan fordult szépen lassan a hátrány előnybe, hogyan érik be a befektetett rengeteg munka gyümölcse. És látom azt is, hogy egy csomó szempontból sokkal jobb adottságokat hozott magával mint amit mondjuk tőlem örökölhetett volna ha én szülöm (arról nem is beszélve hogy jó eséllyel ha egyáltalán összejött volna egy terhesség és sikerült is volna kihordani, egész biztosan nem az alacsony rizikójú csoportba tartoztunk volna... magyarul simán lehet hogy miután teletömtem magam egy csomó hormonnal és túl lettem volna pár vetélésen, a lombikos koraszülött stb. gyerekemmel ugyanezt az utat jártuk volna végig... semmi garancia nem lett volna hogy klasszabb, egészségesebb stb. gyereket szülök... sőt...)
Nálunk a lányomat mostanában kezdi foglalkoztatni a gyerek születés-szülés kérdése (sokat tud a témáról már régóta de abba hogy egyszer ő is anya lesz, és neki is lesz gyereke mostanában kezd el foglalkozni). Sokat kérdez arról, hogy nekünk miért nem lett vér szerinti, én miért nem szültem stb. Rövid idő alatt eljutott oda, hogy ha nekem nem lehetett, akkor vajon neki se lesz? Hogy vajon ő sem fog tudni kisbabát szülni? (Mert persze most épp szeretne örökbefogadni is, de azért nyilván úgy képzeli el, hogy szülni is szeretne...) Emlékszem még a saját gyerek-kamasz koromból ahogy a saját anyukám szépen lassan adagolta nekem, hogy barátkozzak a gondolattal hogy nem biztos hogy ez könnyű menet lesz és jó volt látni az örömét, megkönnyebbülését amikor azt tudtam mondani, hogy szerintem neki ezzel nem lesz gondja, ezt nem örökölhette tőlem, a vér szerinti anyukája meg teljesen rendben van ezen a téren :)
A tapasztalatom az (és ez nagyon jó érzéssel tölt el) hogy nagyon nagy hátrányok is ledolgozhatóak, de visszafelé is igaz, ha valaki nem fekteti bele azt a munkát, energiát, figyelmet, akkor hiába indult egy "tökéletesen egészséges" gyerekkel.
Pont azt írták itt előttem, hogy sokszor nem derül ki az sem ilyen pici korban, hogy fizikálisan épp-e a baba.
Csak kerüljünk be arra a személyes találkozóra! :) Kicsit izgulok, mert mondjuk Tőled sok jót hallottam, de sokan írtak itt nekem privát üzenetet, amik nagyon ledöbbentettek. Azért pozitívan állok hozzá és reménykedem, hogy minden rendben lesz, mármint be leszünk hívva és megfelelünk majd az elvárásoknak. Azt én beírtam az önéletrajzomba, hogy a Főnököm mindenben támogat az örökbefogadással kapcsolatban, de arra nem tértem ki, hogy egészségi állapotban mit tudunk vállalni. Viszonylag elfogadónak tartom magunkat, de ez valahol a helyzettől is függ, mert lehet olyan dologgal szembesülünk, amire eddig nem is gondoltunk vagy nem is hallottunk ilyesmiről. Próbálok sokat olvasni a témában, de ez nyilván kevés lesz, ha egy olyan babához hívnak, ahol még nem lehet tudni, mire lehet számítani a későbbiekben. Egyébként nekünk sokan mondják, hogy nem félünk-e, hogy beteg lesz a gyerek és bennem valahogy még nincs ilyen félelem, pedig aggódós vagyok. Én abban hiszek, hogy minden úgy lesz majd, ahogy lennie kell. Másrészt igaz az, hogy írtad, hogy gondozatlan/titkolt terhességből máshonnan indul a baba, de én szoktam erre mondani, hogy az a gyerek is lehet beteg, akit én szülnék. Én is leukémiás lettem kicsi koromban pedig nem vagyok örökbefogadott gyerek. Tudom, ez nem pont ugyanaz, csak azt mondom, hogy garancia semmire nincs akkor sem, ha mi hordanánk ki a Kis Angyalkánkat. Maximum jobb esélyekkel indulna a dolog.
Persze,de mi már annak is örülünk,ha fizikálisan ép. A többit megoldjuk,nagyon fogjuk szeretni. :)
Ez szép, de azért azzal tisztában kell lenni, hogy azok között akik arra kényszerülnek hogy örökbe adják a gyereküket, több a gondozatlan terhesség, több a mindenféle kockázati tényező (fakadjon akár a zaklatott körülményekből, egészségtelen életmódból, rossz anyag körülményekből, titkolt terhsségből stb. stb. stb) mint egy jó körülmények között élő nő tervezett terhessége esetén. Szóval nagyobb a mindenféle komplikáció esélye mint az átlag népességben.
Bízom abban,h sok egészséges baba születik :)
Fejlődési rendellenesség is sokféle van, vannak olyanok amelyekkel gond nélkül együtt lehet élni és nem jelentenek rendszeres orvoshozjárást. A genetikai betegségek egy jelentős része szintén nem derül ki pár hetes korra (nincs mindenre szűrés és nincs mindegyiknek látható jele rögtön pl. anyagcserebetegségek egy nagy része, izmokat, idegrendszert érintő betegségek egy része). A szülési komplikáció is érdekes kérdés. Sok esetben látszólag komplikációmentes szülésből is kerülnek ki gyerekek oxigénhiányos állapotban, sokszor még akkor is amikor utána szépen mutató mondju 8/10-es Apgart kap a gyerek... hónapok múlva látszik csak hogy valami mégsem volt rendben. Rengeteg szülésnél voltam jelen mint aneszteziológus, a tapasztalatom az, hogy a vajúdás alatti és mondjuk egy sürgős császárt megelőző magzati állapotot nem szokták igazán dokumentálni. Az Apgart pedig inkább felfelé húzzák sokszor, hiszen a legtöbb újszülött állapota általában azért rendeződik pár perc alatt, így a szülészek nem nagyon írják le az átmeneti problémákat, hiszen azoknak az eredménye úgysem látszik a körházban töltött pár napon belül. Aztán hónapok múlva amikor nem úgy fejlődik a gyerek, már nem bizonyítható semmi. Emiatt a "szülészeti Apgar" információtartalma nagyon kevés. (Az én szülési oxigénhiányos, újraélesztett gyerekemnek pl. 7/9-es Apgart voltak képesek leírni... azt hogy többszöri szívfrekvenciaesésre sem császározták meg és miután megszületett normál úton, arctartásban vákummal addigra fekete volt, és percekig lélegeztették maszkkal és nem tudták intubálni mert bénáztak stb. csak Budavári Zitától tudjuk...) A papírjai szerint egészséges újszülöttként vittük haza. Nyilván Zitától és a gyerekorvosoktól korrekt információt kaptunk, de ugyanez ha mondjuk az állami rendszerben történik, vagy mondjuk olyan esetben amikor senki nincs ott a szülésnél személyesen, akkor lehet hogy aki hazavisz egy ilyen gyereket abban a hiteben hogy van egy egészséges fehér újszülöttje, fél év múlva csak nézeget hogy mi a baj... Kíméletlenül hangzik, és biztosan ijesztő is, de tudni kell, soha semmire nincsen garancia. Ha valaki ennyire nem tudja elképzelni hogy bármilyen testi vagy egészségügyi betegsége legyen az örökbefogadott gyerekének, akkor lehet hogy inkább néhány éves gyerekben kellene gondolkozni. Az egy más kérdés hogy az ő esetükben meg inkább a lelki sérülések, elhanyagolás stb. kerülnek már előtérbe.
Persze ezeket mi is tudjuk, és vállaljuk, de pl egy fejlődési rendellenesség, egy genetikai betegség, vmilyen komplikáció a szülésnél..
Egy csomó ilyen kezelhető betegség nem is látszik pár hetes korban... tehát ők egészséges újszülöttként kerülnek örökbefogadásra (táplálékallergia, asztma, kancsalság, vagy akár cukorbetegség stb. sokáig sorolható mind nem látszik ilyen pici korban...
Ha hazavisztek egy egészséges(nek látszó) újszülöttet, sajnos az is megbetegedhet ám...
Az egészségi állapotra tényleg nincs garancia. Pláne nem egy párnapos gyereknél.
Érdemes a jelentkezéskor a korrigálható betegségeket is bevállalni, és bővebb tájékoztatás alapján mérlegelni, hogy az adott állapotú babát vállalni tudjátok-e. Nagyon sok lehetőségtől elzárhatja magát az a pár, aki csak egészséges gyereket jelöl meg jelentkezéskor. Pl. egy kancsal kisgyerek problémája szemüveggel vagy műtéttel orvosolható, vagy egy táplálékallergiás kisgyerek jól tartott diéta mellett teljes értékű életet élhet...
Persze ez egyértelmű, de nem szeretnék állandóan orvoshoz járni, miután az elmúlt 5 évünk ezzel telt.. :(
Bocsi a beleszólásért, de egészséges gyerek nincs! Főleg ha örökbefogadott - mert Ő valamilyen szinten érzelmileg sérül!
Ez nem arról szól hogy mi jó pont és mi nem... mindenki annyit vállaljon szerintem amennyit elbír. Aztán az élet meg legtöbbször úgysem a tervek szerint osztja a lapokat...
Szóval nem annyira jó pont 😕 Azért bízom benne,h kevés beteg baba születik.
A többség ugyanilyen elképzelésekkel indul neki az örökbefogadásnak.
Köszi. Nagyon sok mindent olvasok és nehéz leszűrni,h mi a valóság. Mi egészséges fehér babát szeretnénk. Félek,h nem vagyunk elfogadóak,így n leszünk szimpik. De azért,h szimpik legyünk de szenvedjük vagy ne legyen sikeres az örökbefogadás nem szeretnénk másképp dönteni. Erről mi a vélemény,ti akik tatálkoztatok már az alapítványokkal?? Tisztában vagyunk,h olyan sorba álltunk be ,ami a leghosszabb..
A személyes találkozón ezekre rá szokott Zita kérdezni. Bár sokan hiszik hogy neki nincs más dolga a várakozókkal mint elkérni a regisztrációs díjat, de pl. akiket személyes találkozóra hív azokból teljesen felkészült, fogja tudni mit írtatok és rá fog kérdezni arra amit még tudnia kell... ezer szempont van amikor egy adott gyerekhez, adott történettel, helyzettel örökbefogadót keres, és minél többet tud a várakozókról annál könnyebben találja meg a legjobb megoldást. Pl. nálunk közrejátszott hogy egészségügyben járatos vagyok, azonnal ki tudtam lépni a munkából (a munkáltatóm több mint egy éve tudott a szándékról és támogatott), nagyvárosban éltünk, volt kapcsolatunk olyanokkal akik révén a szükséges fejlesztéseket gyorsan el tudtuk érni, minden elő volt készítve otthon így azonnal ott tudtam maradni a babával a kórházban (míg pl. ugyanabban az időben volt egy házaspár egy másik babával abban a kórházban akiknek egy hétbe telt az első látogatás megszervezése, és még egy hétbe a felkészülés arra hogy haza tudják vinni a babát). Mivel a mi kislányunknak már előtte volt egy sikertelen kiajánlása, olyan örökbefogadót keresett Zita aki hosszabb időre tudta vállalni hogy ott marad a gyerekkel mielőtt dönt. Így nálunk volt egy hét barátkozás ami újszülötteknél nem tipikus, amikor bent voltam a babával a kórházban. Csak akkor döntött Zita is véglegesen amikor látta hogy jól megy az összeszokás - nyilván úgy gondolta hogy egy potenciálisan sérült gyerek örökbefogadásáról nem lehet egy nap alatt dönteni,másodjára már biztos akart lenni benne hogy nem lesz gond. Szóval minnél többet tud, annál jobb :)
Ezekről mi sem írtunk. Nem tudtam, hogy kellene, nem gondoltam erre. :(
Nyugi, amikor/ha Zita behív a személyes beszélgetésre, ott majd rákérdez ezekre, esetleg kéri az írásbeli kiegészítést.
Amikor mi voltunk nála, e-mailben kérte utólag ezeket az infókat azoktól, akiknél hiányzott.
Hát ezekről én nem írtam semmit a bemutatkozó levélbe,csak magunkról. :( Remélem ez nem lesz rossz pont. :(
A Gólyahíres jelentkezési lap olyan mint egy megrendelőlap, mindenre részletesen rákérdeznek...
Csúnya szó itt, hogy megrendelőlap, de tényleg olyan.
Nem tudom a többi civil szervezetnél mi a menetrend, a Bölcsőnél nekem az volt a tapasztalatom, hogy mire élessé vált a helyzet, addigra a részletes bemutatkozó levél és a személyes találkozás után elég jól körvonalazódott hogy milyen esetben kerülhetünk képbe. Aztán amikor helyzet volt, Zita nagyon alaposan körbejárta a dolgot mielőtt úgy döntött, hogy ténylegesen mehetünk megnézni a babát. Szerintem érdemes részletesen írni, nemcsak az "elvárásokról" (milyen ne legyen a gyerek) hanem arról is, hogy pl. adott esetben mennyire gyorsan tudtok kiszállni a munkából, mennyire vagytok az utolsó pillanatban is riaszthatóak (van akinek olyan a munkája hogy azonnal otthon tud maradni a babával, másoknak több hét előkészítés is kell ehhez). Vagy pl. mennyire tudod megoldani hogy adott esetben fejlesztésekre hordd a gyereket, milyen lehetőségek vannak ott ahol laktok. Pl. egy várostól messze élő házaspár autó nélkül nem valószínű hogy jó választás egy potenciálisan fejlesztésre szoruló gyerek számára, ilyen esetekben inkább nagyvárosokban élők vagy mobilisabb családok jönnek szóba. De ez csak egy példa...
További ajánlott fórumok: