Öngyilkosságról (beszélgetős fórum)

Igen, de a gyerekkor és velejárói egyértelműek, láthatóak. Az viszont nem, hogy mi jön a halál után. Elég sok elképzelés van, és igenis többféle HIT. Ez azért fontos, mert ha nem hiszel valamiben, elutasítod. Az ember már ilyen. Legjobb esetben elfogadod, hogy másoknak ez a véleménye, de soha nem fogod magadévá tenni hit nélkül.

Az ember még egyáltalán nem jutott el oda, hogy az élet csak egy állomás, vagy ez minden. Sokat lehet erről olvasni, de nagyon sok a földhöz ragadt ember. És sokan Isten létére is bizonyítást követelnek, noha ez egy olyan dolog, hogy ha bebizonyítod, hogy létezik, akkor már nincs is.

Ez nem hit kérdése, bocsika.

A fejlődéslélektan nagyjai, konkrétan Erickson, már az 1900-as évek közepén megállapították, hogy a személyiség konfliktusokon át fejlődik. Vagyis ahhoz, hogy egy gyerekből felnőtt legyen -érzelmileg- igenis problémákra van szüksége, amiket megold. A neves pszichológus egyébiránt még azt is megfigyelte, hogy amennyiben a személyiség fejlődését erősen meghatározó problémát nem sikerül megoldani, vagy egy traumát feldolgozni, akkor a fejlődés egyszerűen megáll.

Ez van: ha leküzdöd, fejlődsz, ha nem, megrekedsz ahol vagy. Szóval szerintem nem mindegy.

Egész pontosan a "magasabb szintre jutás"-t éreztem baromságnak. Igazából nem is ennek a lehetőségét, hanem azt, hogy: Nem mindegy?

Ha tisztában lennék, hogy miben is hiszek pontosan, akkor egyszerűbb lenne. De az ember hajlamos abban hinni, amiről szeretné, ha igaz lenne.

Igen, én is olvastam, hogy volt olyan, aki kifejezetten haragudott, hogy visszahozták, de ezek vannak kevesebben, a legtöbben úgy érezték, hogy átlátnak mindent, tudják, hogy mi a dolguk itt.

Nekem elhiheted, MINDENRE van normális megoldás.

Ja, és problémái másnak is vannak, reménytelenek is.

Nem érted, amit mondok. Ha fontos, hogy ne érezzenek fájdalmat, az azt jelenti, hogy van miért élned.

Az ostoba gondolkodás helyett inkább menj el azokhoz, akik neked fontosak és beszélgess velük.

Mi tűnik baromságnak?

Ha elszalasztasz egy lehetőséget az életben, mert feladod, utána szarul érzed magad, nem? Maga az élet is lehetőség, ha valaki elszalaszja, ugyanez fog történni a halála után.

A halálközeli élményekről sokat olvashatsz a megfelelő fórumokban, az irodaloma széles.

Az élményeim hasonlók másokéhoz, de nem az események fontosak, hanem ahogy érzi ott magát az ember. Csodálatos fény öleli körül az embert, végtelen szeret, és olyan békesség, amit elképzelni sem tudsz.

Az itteni világban egyedül a szeretet érzése tudja nagyon halványan megközelíteni azt, ami odaát van. Őszintén szólva az élmény olyan nagy hatással volt rám, hogy hónapokig -sőt időnként még most is- meg akartam halni. De én nem tettem és nem is teszek semmit érte. Okkal vagyok mégis itt. Ha érdekel priviben tudok ajánlani egy rövid könyvet, ami nagyszerűen és részletesen leír egy ilyen élményt, pont úgy, ahogy én is átéltem.

Ugyan, menj már! :o)) (csak vicc volt!!!) :o))

Nem gondolod, hogy van némi alapja annak, amit írtam?

Nem ez a fontos.

Ellenben, aki tud jó megoldást, az írjon, akár privátban is.

"Ha meg akarnál halni, nem foglalkoznál azzal, hogy a rokonok mit gondolnak."

Ez marhaság. Nem akarok a szükségesnél nagyobb fájdalmat okozni nekik azzal, hogy nem csak meghaltam, hanem öngyilkos lettem.

"Ezekkel a mondatokkal éppen azt sugallod, hogy felkészültél, hogy nem sikerül, vagyis csak a figyelmet akarod felhívni."

Ezekkel a mondatokkal azt sugallom, hogy nem találtam jó módszert, és napok óta gondolkozok rajta.

Tisztában vagyok a "cry for help" fogalommal, és ez nem az. Akkor a valóságban említeném meg valakinek az öngyilkos szándékot, nem pedig a neten, névtelenül.

Mint mondtam, több napja a tökéletes módszeren gondolkozok, keresem a neten, stb. Erre az oldalra is így találtam rá.

Szerintem oly nagyon felesleges azon filozofálni hogy mi van utána, azon kellene inkább agyalni hogy mi visz valakit el addig a pontig hogy megtegye?

Mert hiába hangoztatják nagy pofával egyesek hogy csökken az öngyilkosok száma, meg hogy sokan csupán figyelemfelkeltésből vagy unalomból teszik--ez nagy humbug és még nagyobb baromság.

Sok az öngyilkos, és ami még megdöbbentőbb, egyre több a fiatal, aki már tizen meg huszonévesen sem lát más perspektívát, mint az élettől való menekülést.

Ez a legnagyobb baj, és ezen kéne sürgősen változtatni, hogy ne így legyen.

Az, amit leírtál elég baromságnak tűnik.

Voltál már halott, ez viszont érdekelne. Egyszer olvastam a halálközeli élményekről, kíváncsi lennék, hogy te hogy élted meg.

Ha biztos lennél a szándékodban, nem tetted volna fel ezt a kérdést. Ha meg akarnál halni, nem foglalkoznál azzal, hogy a rokonok mit gondolnak.

Ezekkel a mondatokkal éppen azt sugallod, hogy felkészültél, hogy nem sikerül, vagyis csak a figyelmet akarod felhívni.

Inkább beszélgessél azokkal, akik fontosak neked.

dehogynem. Gondoltál az autistákra vagy a szkizofrénekre, esetleg az epilepsziásokra? Bizonyára van még, de hirtelen ez jutott az eszembe.

Az a fontos, hogy felismerjük és alkalmazkodjunk mások gyengeségéhez, vagy érzékenységéhez, nem pedig rakosgatni rá a terheket, mert elvileg el kellen e viselnie, neadj isten épp zért, hogy megtanulja elviselni.