Olyanok ide, akik folyamatosan elkésnek mindenhonnan... (beszélgetős fórum)

Hát pont az iménti eset volt nálam ilyen. Du 3 órára kellett volna visszaérni a suliba, rohantam még épp elértem volna a buszt mire leesett hogy otthonmaradt a bérletem.

Én programokra nem igen járok tehát ilyen szinten rám senki nem mérges a késéseim miatt.

Az én főnököm allergiás a későkre. Már többször szólt többeknek, hogy a munkahely az munkahely, a munkaidő 8-kor kezdődik, és nem akkor kell beesni az autóval a parkolóba...

Mondjuk én nem vagyok késős, szerencsére így ebből nincs is problémám. :-)

Az en fonokom is csak nevet rajta. Elfogadja, hogy ilyen vagyok; szerencsere!! Azert igyekszem beerni, de akarmit csinalok nem megy, vagy csak nagy ritkan. Viszont sokszor zokszo nelkul tulorazom, vallalom a hetvegi ugyeleteket, ugyhogy a heti 50-60 orabol amit dolgozom az az osszessegeben 10 perc amit kesek nagyon elenyeszo es senki nem ragodik rajta.

Egyebkent az en noverem is pacsirta tipus, en meg abszolut nem.

Akkor kuldom hozzatok a fonokomet:-) En nagyon utalom, amikor mas idejevel jatszik valaki.

Annak idejen egy kulfoldi buszos uton bevezettek, hogy minden perc keses utan azt hiszem, fel fontot kellett befizetni, nem is nagyon kellett senkire varni:-)

A legfőbb ok nálam is az öltözködés...ez amolyan önbizalomhiány is lehet. Mert ismerve ezt, előre kiválasztom mit veszek fel, hogy ne legyen káosz, de aztán felveszem a párom megkérdezi ebben jössz, és kész, elkezdek vadul keresni, hogy akkor mit is vegyek fel :D És legtöbbször teljesen felesleges 30 percet pazarolok rá, mert végül az első választást veszem fel.

Úgyhogy igyekszem ám, ragaszkodni ahhoz amit kiválasztottam :)

Én is késős vagyok :) És most töltöttem be a 30at, és kb idén jutottam el oda, hogy nem utálom ezért magam, nem bosszankodok, ez van, elfogadom, hogy egyszerűen ilyen vagyok. Amikor épp száguldozom az autópályán, és beragadok a dugóba, és fejemet tudnám a falba verni, akkor nagy levegő, és elmagyarázom magamnak, hogy már úgysem tudok mit csinálni, a kapkodással, csak ártok, úgyhogy nyugi, késel. És odaszólok, hogy késni fogok.

Két lányom van, egyik pacsirta, korán kel, elkészül időben, a másikat meg nem lehet kirobbantani az ágyból... Én amolyan átmenet vagyok, kb 10től vagyok magamnál, akkor éled fel a szervezetem, de a párom meg koránkelő, úgyhogy ő húz magával. Én igyekszem kiszámolni, hogy mi mennyi időbe telik, és úgy készülök, hogy akkor beleférjen, de amint valami váratlan közbejön borul a terv...és jön a késés.

Én késtem már majdnem le repülőt úgy is, hogy 1,5 órával előtt kint voltam a reptéren...de beültem kávézni, hogy hu de sok idő van, elkezdtem olvasni a könyvem...és elszaladt az idő..végül arra eszméltem, hogy bemondták a nevem.

Akiket idegesítünk, nem direkt csináljuk, csak sajna ez a típus vagyunk, nem mentség, én már annyi mindennel próbálkoztam, hogy ne történjen meg a késés, egyszerűen nem megy. Nagy ritkán azért összejön, de megszokta a környezetem. Egyébként én maximálisan megértem, hogy idegesítő ha a másik elkésik, probáljatok valami más jó tulajdonságár koncentrálni, pl lehet késik, de a munkájában maximalista..vagy ilyesmi :)

A lányaim a legfőbb bizonyítékok, hogy ez típusfüggő.

Én pont az ellentét vagyok. Nem vitatkozni akarok, de segíthetnétek, hogy megértselek benneteket. Tényleg van erre megfelelő ok, vagy csak üres kifogások sorozata?

Hátha nem akarom legközelebb átharapni annak a torkát, akire éppen már MEGINT várni kell.